A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
Gyolcsba tekert aranyrudak
Könnyek fátylas arcokon
Görcsös ujjal merre mutat
Száz vándorló félrokon
Bornak tűnő maróelegy
Fej nélküli kézibáb
Szeret, gyűlöl, mind egyre megy
Visszaszáll a régi vád
Kelet felől ébred a Nap
Nyugat felé száll a szó
Aki nem lép, sárba ragad
Nyikorog egy ólajtó
Az Utcajogász Egyesület az önkormányzati lakások privatizációját előíró törvény miatt fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontjuk szerint a kötelező lakáseladás sérti a tulajdonhoz való jogot, a közérdeket és gyengíti az önkormányzatok lakásgazdálkodását. A közlemény hangsúlyozza, hogy a törvény a megfizethető lakhatás ellen hat, és veszélyezteti a szociális biztonságot, valamint a méltó lakhatás államcélját.
de jó ötletnek tűnik alapon bennem
a gondolat mint ahogy egy rossz kölyök
a jeges híd oldalán a bicikli vájatban
lecsúszik és egészen az ujjbegyekig
gond nélkül halad de aztán valamiért
ki tudja miért ostobaságként landol
a klaviatúrán elvágódik szétcsapja az
arcát és hüppögve széttárt karral teszi fel a kérdést
Víg Erzsébet története: budapesti születés, vidéki gyerekkor, családi veszteségek, majd visszatérés a fővárosba. Kilenc éve terjeszti a Fedél Nélkült, és arról mesél, hogyan lett az újság az életének fontos része. Beszél a vevőkkel való kapcsolatáról, az udvariasságról, a munkához való vágyáról, az anyukája hiányáról és arról, hogy szerinte a nyitottság és a kommunikáció lehet a szimpátia alapja.
mondom ég áldjon bizonytalanság
mondom most egészen más csend fogad
vesszőfutása volt ez a régnek
csak az idő mutathat kiutat
mondom még nedvesek itt a fények
mondom menj tovább menj csak egyenest
ahol félig ég csupán az öröm
Jaj! Jeszenyin – a szerelem!
A szerelem madarak vére.
Így hullunk el mindahányan,
mint aki még soha nem volt
sirályröptető kedvébe’.
Virágok húzták a harangokat,
nyírfácska hajtott térdet…
Koldus és pópa imádkoztak:
öleljen, öleljen hát a bánat!
A barát nem búcsúzik,
készül a találkozásra.
Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
A földi lét reményillúziójából
érkezésedről írt talán egy égi honlap.
Dimenziót váltó távozásod
zsilipet nyit az emlékezésnek.
/R.Gy.-nak/
Kötélen táncol még az alkony,
s nyakadra lasszót vet a múlt,
a rosszul tákolt ég teríti
csavargó, álnok álmait.
Hazug pohár van kezedben,
rajta meg süllyedő napok.
Reggelem virradna, bár
ha karodban érne végzetem
aranyló napban olvadna csókod,
míg itt lennél velem.
Szerelem csodája vár,
s amíg lágyan átölel karod,
aranyló napban olvadna csókod,
maradsz, míg akarod.
Az éjszaka oly sötét,
köröttem már árnyak sincsenek.
Aranyló napban olvadna csókod,
de elvesztettelek.
Köszönöm a Jó Uraknak!
Nem kell hideg köveken
aludnom, ha az új törvényt
betű szerint követem!
Kegyes Urak, ha szólhatok,
az éhezés kimaradt…
És tiltsák be a kirohadt,
csúnya odvas fogakat!
Gránitszilárd törvényekkel
boldog lesz az életem…