A könyvajánló Csányi Vilmos kötete kapcsán az emberi viselkedés, a közösségi működés és a modern társadalom ellentmondásairól beszél. A szöveg szerint a szerző tudományos alapossággal, mégis humorral és közérthetően vizsgálja, hogyan hatnak ősi beidegződéseink a mai döntéseinkre.
Szó esik a járványhelyzetről, a bezártságról, a klímaválságról és arról, hogy miért nehéz az embereket rávenni a távoli jövő érdekében hozott áldozatokra. A kötet egyszerre etológiai és társadalmi tükör.
A cikk Norbert Brandt történetét mutatja be, aki húsz évet élt hajléktalanként, majd Németország iskoláiban kezdett beszélni tapasztalatairól. A Rucksack, vagyis Hátizsák projekt lényege, hogy személyes tárgyakon és élményeken keresztül, közvetlen párbeszédben ismertesse meg a diákokkal az utcai élet valóságát.
A projekt célja az előítéletek csökkentése, az érzékenyítés és az őszinte kérdezés lehetőségének megteremtése. A cikk kitér arra is, hogy Norbert egészségi állapota romlott, ezért szeretné továbbadni tudását másoknak.
A szerző szerint a lecsó maga a világbéke, vagy legalábbis a magyar ember megnyugvásának egyik formája. A lecsó közös élmény: szállón, panelben, kertben vagy bográcsban is készülhet, és valahogy mindenkihez köze van.
A napló személyes emlékeken keresztül beszél a lecsóhoz fűződő viszonyról: gyerekkori rossz élményről, nagyszülőkről, dédanyáról, panelházak nyári szagáról, szerelemről és arról, hogyan válik egy egyszerű étel időutazássá, elfogadássá és túlélési metaforává.
Palika minden nap ír az anyjának. Ezúttal Lancsouból küld SMS-t, korábban Odesszából, Rosztovból, Bakuból, Kabulból és más városokból jelentkezett. Az anya minden üzenettől megrendül, egyszerre büszke és aggódó.
A történet végén derül ki az abszurd csavar: Palika valójában nem világutazó ember, hanem egy kisvasút mozdonyvezetője, aki a vonalon közlekedve „járja be” ezeket a helyneveket. A rövid próza humorral és szeretettel mutatja meg az anya-fiú kapcsolatot.
Sylvia évek óta küzd azzal, hogy képtelen késsel és villával enni, és egy terapeuta segítségével próbál a probléma gyökeréhez jutni. A hipnózisszerű ülés során lassan kirajzolódik egy családi tragédia: testvérek, erőszakos apa, elfojtások, egy pszichiátriai múlt és egy eltitkolt politikai bűn.
A történet fokozatosan pszichológiai drámából számonkéréssé alakul. Kiderül, hogy Sylvia nem gyógyulni jött, hanem elégtételt keres, és az orvos múltjához kapcsolódó felelősséget akarja feltárni. A novella az emlékezet, a hallgatás és a történelmi bűnrészesség kérdéseit járja körül.
A szerző Debrecenbe utazva megmagyarázhatatlan lelki sötétséget érez a város fölött, és ezt a bűnök, az elhidegülés és az Istentől való eltávolodás jelének látja. Imádságában reménysugarat kér, majd ezt a választ egy új melegedő megnyitásában látja meg, amelynek neve is Reménysugár.
A szöveg szerint ebben a helyben nemcsak segítség, hanem emberi méltóság, figyelem, áhítat és közösség is jelen van. A szerző úgy érzi, itt a hajléktalan emberek nemcsak ellátást, hanem szeretetet és elfogadást is kapnak, és újra felszínre hozhatják régen eltemetett értékeiket.
33. A mobilomnak önálló élete van. Bénázok. Sokszor…
34. Fáradt, mégis elkísér a szobatársam. Betegeskedem.
35. Izgatott csótány kerülgeti mobilom. Kit akarsz hívni?
36. Csupán árucikk. saját könyvemet veszem egy könyvesboltban.
37. Azt csak úgy írtam! S nem tudtam, hogy nem tudtam… Nos, úgy sikerült.
38. Szétreped a hólyagom! Muszáj maradnom: előadás van.
39. Minden fejreáll. Az ágyam is jéghideg. Mért csak most érzem?
40. Szabadon estem. Jeges köveken hever minden fájdalmam.
Megint itt vagyok
a szóróparcellatéren,
ahol a vízoszloppal
magasra emelkedett
tested por martaléka
– a gravitáció parancsára –
alázuhant az is a virágágyásra,
én is csendben ülök a padon,
pedig kiáltani,
jajongani kellene Érted!
Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
in memoriam Arany János
A folyónak meg se kottyant
hajtja a hal
egy-egy parttal
arany jobbján
ezüst balján
Gyöngybuborék ha fölbuggyan
mikor csobban mikor loccsan
reped a csönd pókhálósan
roppan a csend visszhangosan
Hat küszöböt már átléptem
A hetedik felé megyek szépen
A sebesség nem a régi már
És oly kihalt az út menti táj
Talán valahol a küzdelem végén
Lesz még sok bátorító élmény
És várnak ölelésre tárt karok
Valahogy elmúlni még nem akarok