Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.
Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.
De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.
Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.
Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.
De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.
Elfagyott a gondolatom,
jeges szilánk lehűtötte,
pangó napok alkonyaton,
szikrázó vágyak mögötte.
Elfagyott a gondolatom,
tél palástja betakarta,
baracklekvár a stelázsin,
őszi ízek furcsa halma.
A villamoson utazó elbeszélő egy fiatal pár veszekedésének lesz tanúja. A lány végül a zsúfolt kocsiban kimondja, hogy terhes. A fiú szó nélkül leugrik a Nyugatinál, a lány pedig nem tud utána menni. A rövidpróza ereje abban van, ahogy a hétköznapi jelenetből azonnal kirajzolódik egy meg sem született élet kiszolgáltatottsága.
Jó néha az elhagyott, régi
Szomorúságban oldódni,
Mint cukor a kávéban,
Só a levesben –
Lemaratni a szilárd önhittség rozsdáját
Lelkem faláról csak vele, kettesben.
Hogy befussanak e kései vonatok
A szív sokszor lebombázott, de újra s újra restaurált
Pályaudvarára.
A hideg szélben rámizzadt az ing,
és az istennek sem találtam
a Karikás Frigyes utcát.
Arra gondoltam, a francnak futkározok
munkaalkalmassági papírokért fél lábbal a sírban,
ebben a hányatott világomban.
Szélcsendben, otthon ittam egy másodszor lefőzött „szürkét”,
és tudni fogom hol található
a Karikás Frigyes utca.
Még ha te úgy is érzed,
teljesen betölt a szerelem:
Fagy van.
A piciny madarak
holtan zuhannak le a fák ágairól,
az állatok beássák magukat a hó alá,
a többinek eledelt raknak ki a vadőrök.
Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok
melegítik magukat reszkető kutyáikkal.
Gerő Péter arról beszél, hogy a tanítás lényege a gondolkodásra ösztönzés, a megértés és a tudás szeretetének felkeltése. Szerinte a tudást nem lehet elvenni az embertől, ezért az élethosszig tartó tanulás alapvető. A beszélgetésben szó esik rádióműsorairól, toleranciáról, társadalmi felelősségről és arról is, hogy az embert nem az emlékei, hanem a tervei tartják fiatalon.
A rövid próza egy magyar újságíró és egy Detroitba szökött egykori testőr különös találkozását meséli el. John Z. Toth olyan akciókról beszél, amelyekben saját értelmezése szerint a szolgálati szabályokat követte, miközben egyre abszurdabb és nyugtalanítóbb történeteket idéz fel. A szöveg a lojalitás, az erőszak és a felelősség groteszk kifordítása.
Egy kifosztott nap után reggel,
kettesben a csenddel,
csak figyelem,
hogyan csúsznak el
egymáson a percek.
Biztosan érted,
miután megannyi kifosztott nap van
mögötted is,
és gyöngyöző bánat-könnyek
a végtelen hosszú ruhaszárítón,
ahová mementóként
hullajtottad őket.
Figyeljük együtt,
mi mint változik,
aztán engedjük tovább
a vonatunkat.
Ráérünk.
Jön másik.
Víg Erzsébet története: budapesti születés, vidéki gyerekkor, családi veszteségek, majd visszatérés a fővárosba. Kilenc éve terjeszti a Fedél Nélkült, és arról mesél, hogyan lett az újság az életének fontos része. Beszél a vevőkkel való kapcsolatáról, az udvariasságról, a munkához való vágyáról, az anyukája hiányáról és arról, hogy szerinte a nyitottság és a kommunikáció lehet a szimpátia alapja.