Category: Archívum

Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.

Évek óta az utcán élt. Nem barátkozott senkivel. Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beleejtett valami pénzt az előtte levő papírdobozba. Nem ivott, nem volt erőszakos, a háziak szinte észre sem vették.

Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek a kutyájával arra járt. Rendőrt hívtak, mentőt, de sem életjelet, sem idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak. Az önkormányzat számlájára temették el. „Tulajdonképpen nem is halt meg senki” – mondta az egyik sírásó.

Gyermekkorom óta nagy figyelmet fordítottam az elesettek, rászorulók felé. Először szüleim szárnyai alatt, majd felnőttként már önállóan igyekeztem segíteni a bajba jutottakon. 2020 őszén a Fókusz adásában figyeltem fel Géza úr és Józsi történetére. Megfogott az esetük, hisz a környezetemben már volt rá példa, hogy komoly függőségből álltak talpra sikerrel, de nem így, ahogy Józsi. A kifelé vezető út rögös és hosszú, orvosi segítség nélkül szinte lehetetlen. Ennek ellenpéldája ez a páros, ahol az orvosokat és gyógyszereket Géza úrnak sikerült helyettesíteni. Józsi egy olyan társra talált, aki miatt értelmet nyert kiszakadni a függőség csapdájából. Géza úr pedig olyan gazdira lelt, aki sokszor erején felül is igyekezett meghálálni ezt bundás barátjának. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretném személyesen is megismerni ezt a párost. Józsival messengeren vettem fel a kapcsolatot. Ő rögtön pozitívan reagált. Számomra nagyon fontos a prevenció bármely formája, így elvittem kamasz fiú unokámat is, hogy más példájából tanulva soha ne válassza ezt az utat. Gyömrőn már a buszmegállóban várt minket Géza úr és gazdi. Meghívtam Józsit egy ebédre és az étteremben beszélgettünk múltjáról, jelenéről és a jövőbeni terveiről. Egy szomorú, nehéz sors körvonalazódott ki számomra, ahol az akkor még pici cica reményt adott örökbefogadójának. Ők a borsó és a héja, elválaszthatatlan barátokká váltak. Felvetettem számára egy fotózás lehetőségét, amire gondolkodás nélkül igent mondott, hisz szerinte ahol tudunk, segítsünk egymásnak. Cserébe kérése csupán annyi volt, hogy a lányom írjon egy cikket történetükről a Fedél Nélkül lapba, fotókkal illusztrálva. Az alku megkötetett, és egy vidám hangulatú fotózás után a terv valóra vált. (ld. 693. lapszámunk – a szerk.) Ősz óta tartjuk a kapcsolatot, és amiben tudok, segítek. Szerencsére nagyot fordult a sorsuk, sikerült új otthonra lelniük és a Fedél Nélkül lap terjesztőjeként élik napjaikat. Az ebből a tevékenységből befolyó adományokból a lakásba bútorokat tudtak venni, és ruhákra, cipőre is jutott. Május 14-én Józsi már méltó körülmények közt ünnepelhette saját születésnapját. Örülök, hogy részese lehettem sok más segítővel együtt ennek a jelentős változásnak. Többször meglátogattuk Őket új otthonukban, ahol Géza úr és Józsi is remekül érzi magát. Fordult a kocka, most már mi kaptunk finom, otthon főzött ebédet. Szerencsém volt végigkísérni egy értékesítési napjukat is. Az első úti cél a Fedél Nélkül Szerkesztősége, ahol az aznap megjelenő lapszám került megvásárlásra. Ezután irány a XVII. kerületi Újpiac. Az első kedves rajongó már várt ránk. Köszönjük Géza úr kedvelőinek, hogy felkeresték ezt a remek párost. Sok kedves emberrel találkoztunk és beszélgettünk. Rengeteg remek fotó is készült. Józsi humorával feldobta a napot, nem unatkoztunk mellette. Viszont a nap végére igencsak elfáradtunk, nem olyan egyszerű ezt végigcsinálni. Számomra azt is felemelő volt látni, hogy szabadnapjain felkeresi egy-egy sorstársát, és abból a kicsiből, ami neki is van, jut egy kávéra és pár kedves szóra. Áprilisban több segítővel együtt ellátogattam a péceli Jókutya – BARF és Állateledel boltba, ahol többek közt Géza úr kincsei is megtalálhatóak, nagyon jó hangulatú, kellemes Józsi, Géza úr és a szerző délelőtti időtöltés volt. Erről a látogatásról rövidesen egy másik történetben számolunk be. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Őket, hisz történetük mutatja, van kiút a legkilátástalanabb helyzetből is. Nem kell hozzá más, csak egy változni hajlandó, motivált ember és a segítséget nyújt kéz. Az összefogás pedig csodákra képes.