Duckhilles

Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • Megjöttek a fiúk

    Megjöttek a fiúk
    A háborúból
    Már amelyik

    Lovam két
    Évszázada iszik
    Romlott kútból

    Romlott álmom
    Álmos csillagfű
    Álmodozott rólam

    Rólad rólunk
    Róka bámul
    Bárkát Atlantisz
    Kocsmái ideiglenesen
    Zárva

  • Esti remény

    Hat küszöböt már átléptem
    A hetedik felé megyek szépen
    A sebesség nem a régi már
    És oly kihalt az út menti táj

    Talán valahol a küzdelem végén
    Lesz még sok bátorító élmény
    És várnak ölelésre tárt karok
    Valahogy elmúlni még nem akarok

  • Gyerekből család, családból gyerek

    A Grecsó fivérekkel készült interjú a testvéri kapcsolatról, az apaságról, a családalapítás halogatásáról és a szeretet gyakorlati oldaláról szól. Grecsó Zoltán arról beszél, hogy vágyik az apaságra, mégis tart a felelősségtől és az anyagi, lelki bizonytalanságtól. Grecsó Krisztián szerint gyereknek soha nincs „ideális” időpontja, az apaság pedig folyamatosan alakuló, mélyülő történet.

    A beszélgetésben szó esik a feltétel nélküli szeretetről, a generációs mintákról, a párkapcsolat próbatételéről, az önismeretről és a szeretet elfogadásának nehézségéről is. A testvérek gyerekkori emléket is felidéznek: Krisztián kilencévesen a locsolópénzéből balatoni családi nyaralást szervezett, amely Zoltán számára máig meghatározó emlék. Az interjú végén a segítő attitűdről és a sérülékeny emberekhez való viszonyról is beszélnek.

  • A hal

    Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
    in memoriam Arany János

    A folyónak meg se kottyant
    hajtja a hal
    egy-egy parttal
    arany jobbján
    ezüst balján

    Gyöngybuborék ha fölbuggyan
    mikor csobban mikor loccsan
    reped a csönd pókhálósan
    roppan a csend visszhangosan

  • Terveim

    A jövőt már rég elfelejtettem.
    Csak a Ma van – s a végén – egy holnap?
    Az is ma lesz. És a semmi felé
    ilyen üres ma-holnapok tolnak.

    A múltat is elfeledtem régen.
    Mából lesz a tegnap? – ezt csak sejtem.
    Ami zajlik, úgyis itt van, rögtön
    a mellettem lassan vánszorgó jelenben.

  • Kiáltani kellene

    Megint itt vagyok
    a szóróparcellatéren,
    ahol a vízoszloppal
    magasra emelkedett
    tested por martaléka
    – a gravitáció parancsára –
    alázuhant az is a virágágyásra,

    én is csendben ülök a padon,
    pedig kiáltani,
    jajongani kellene Érted!

  • Csak egy pillanat

    Életem egyharmadában
    fekszem. Hát ez kurvasok.
    Három évig vacsorázom,
    Másfél-két évig szarok.

    Harminckétszer húztak fogat,
    kétszer rúgtak jól tökön.
    Milliószor alázott meg
    más előtt a főnököm.

    Most kopognak. – Ki az? – kérdem.
    – A halál!
    – Csak? Egy pillanat!

  • Gyáli úti pillanatok (Haiku-lánc 33-40.)

    33. A mobilomnak önálló élete van. Bénázok. Sokszor…
    34. Fáradt, mégis elkísér a szobatársam. Betegeskedem.
    35. Izgatott csótány kerülgeti mobilom. Kit akarsz hívni?
    36. Csupán árucikk. saját könyvemet veszem egy könyvesboltban.
    37. Azt csak úgy írtam! S nem tudtam, hogy nem tudtam… Nos, úgy sikerült.
    38. Szétreped a hólyagom! Muszáj maradnom: előadás van.
    39. Minden fejreáll. Az ágyam is jéghideg. Mért csak most érzem?
    40. Szabadon estem. Jeges köveken hever minden fájdalmam.

  • Kőtábla

    Köszönöm a Jó Uraknak!
    Nem kell hideg köveken
    aludnom, ha az új törvényt
    betű szerint követem!

    Kegyes Urak, ha szólhatok,
    az éhezés kimaradt…
    És tiltsák be a kirohadt,
    csúnya odvas fogakat!

    Gránitszilárd törvényekkel
    boldog lesz az életem…

  • Reménysugár

    A szerző Debrecenbe utazva megmagyarázhatatlan lelki sötétséget érez a város fölött, és ezt a bűnök, az elhidegülés és az Istentől való eltávolodás jelének látja. Imádságában reménysugarat kér, majd ezt a választ egy új melegedő megnyitásában látja meg, amelynek neve is Reménysugár.

    A szöveg szerint ebben a helyben nemcsak segítség, hanem emberi méltóság, figyelem, áhítat és közösség is jelen van. A szerző úgy érzi, itt a hajléktalan emberek nemcsak ellátást, hanem szeretetet és elfogadást is kapnak, és újra felszínre hozhatják régen eltemetett értékeiket.