15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
DOUGLAS STUART:
SHUGGIE BAIN
G
lasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezár-
tak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie
Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszült-
ségekkel terhelt világába születik, a külvárosok
és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvaság-
gal és alkoholizmussal teli valóságába.
Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal,
kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig
Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú
és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen
tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet mél-
tósága előtt.
„Nem lehetett hasznát venni a matekleckénél, és bizonyos napokon
az ember inkább éhen halt, mint hogy megegye a főztjét, de ahogy
Shuggie ránézett, megértette, hogy az anyja miben különleges: a
sminkjével meg a frizurájával mindennap kimászik a sírjából, és ma-
gasba emeli a fejét. Amikor megszégyenítette magát az ivással, másnap
fölkelt, felvette legszebb kabátját, és szembenézett a világgal. Amikor
üres volt a hasa, és a gyerekei éhesek voltak, megfésülködött, és elérte,
hogy a világ az ellenkezőjét gondolja.”
„Douglas Stuart olyasmit adott Glasgow-nak, mint James Joyce
Dublinnak. Minden városnak szüksége van egy olyan könyvre, mint
a Shuggie Bain. A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsap-
ja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi
nyelv dallamát. Stuart
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
A Háborúnak Vége
-
Az Ünnepi Vacsora
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Fehér Szilvia, Igrényi Sándor,
Kalla Éva, Ötvös Németh Edit,
Pass Ferenc, Pázmándi Anikó,
Szép Borbála
Interjú
„Uralhatatlanul gazdag ez a világ”
Enyedi Ildikóval beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Balogh Tibor, Csiky, Jakab, Juhi,
Karsai Csaba, Kovács Béla, Vídia
Vers
Branyó, Fábián István, hágyépé,
Kajuk Gyula, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Szabó Tünde,
Szamócza, Székely-Máté László,
Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Könyvajánló
AVM
Rejtvény
PASS FERENC:
AZ ÜNNEPI VACSORA
A
délutáni harangszó ijedten húzódott az eső
elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus
maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre
közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a
helyen szokott várakozni egy kis alamizsna
reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg
koldus egykedvűen nézte a mellette békésen szedegélő
galambokat. Ritkán csörrent az aprópénz a tányérban és
arra gondolt, hogy volt már ettől jobb nap is.
A közelben egy ékszerüzlet üzemelt és egy fiatal pár lé-
pett ki az üzlet ajtaján. A menyasszony pont a koldus előtt
próbálta fel újra a méregdrágán vett jeg -
Fohász
Közel jött a távolság
Homályból lépett elő
Tapad rá a sok kórság
Így haldoklik a jövő
Ez előre nem látszott
Aztán éles lett a kép
Vannak ugyan álmok
De elviszi a messzeség
Ami marad, az a jelen
A valóság bilincse
Vele él a gyötrelem
Hogy a napot beterítse
A reggel, mint az este
Fénytelen és komor
Közben a szívben
A bánat zakatol
Ez hát a szereposztás
Játszani muszáj
De kéne valami más
Ahol már semmi se fáj
Spányik Miklós -
Befőttesüvegben egy szál rózsa
Befőttesüvegben egy szál rózsa,
ok mindig van erre elegendő,
miközben a Sors régóta adósa,
a virág szépsége egyfajta csengő,
hiszen élni akarása
elfogyott mondatok mentén is jelez,
tapossa a sarat, a mocsarat,
de akkor is vágyik, mikor süppedez.
A tisztaság nem pénzkérdés,
egy döntés, egy dac csupán,
és persze egy míves faragás
a végzet trónusán.
Befőttesüvegben egy szál rózsa,
ami valamit azért kifelé is jelez,
hogy van élni akarás,
s a szépség látványával hitelez.
Jóna Dávid -
Szerepek
Emberes zsebek rejtenek csendesen keserves kereseteket,
embertelen zsebesek metszve zsebeket, elemelnek
keservesen keresetteket,
kegyetlen zsebesek telve, tele zsebbel, zsebekbe keveset tesznek,
egy-egy keserves keresetet,
üvegzsebesek tesznek zsebre kegyetlen zsebeseket,
ezzel nem keresve keveset,
verhetetlen zsebesek szenvtelen tesznek zsebekbe, keresve
üvegzsebes kegyeket,
engedelmes zsebekbe, ezzel egyre kevesebbet helyeznek!?
Lesznek seregekben vesztesek, mert kenyeret keresnek!
Gránitz Miklós -
Ősz
az őszi nap utolsót pislantott a határ túloldalán lustán elterülő belorusz tájra
amikor a varsói busz begördült a városka főterére a szálloda előtti teraszon
néhány vendég iddogált kánkán a mongol csempész lecammogott a járműről
ferde szemével ádást és tuhát kereste de a fiúk csavarogtak valamerre
Alus Dozentinnen
2021. szeptember, harmadik díj -
A vak tapogatásból
Világosodik napunk az égen,
egymáshoz kúszva a füvek alatt;
a vágy varázsos bűvöletében,
hogy áttüzesedjenek a falak.
Míg bennünk az álmok kibomlanak,
kimondva, amit egyikünk sem mert;
szárnyas táncra hívva a lombokat,
és megülve az örvénylő tengert.
Nem mondva többet nemet a kedvre,
mint akiket az undor fojtogat;
egymást és magunk újjáteremtve,
nyelve az elkábító kortyokat.
Elűzve mind a tiltó szenteket,
hogy ne legyen többé rajtunk bélyeg;
hogy úgy vágyjunk, amint rendeltetett,
ha mindezért majd el is ítélnek.
Feledve mind, ki utánunk kiáltott,
kinek szava százszor cellába zárt;
lesve csak a széthulló világot,
közös sorsként hordozva a halált.
Úgy törve most együtt, egyre feljebb,
kiknél senki nem lehet szelídebb;
kikben tovább a vágy tüze terjed,
elfogadva a törvényeidet.
Megmaradva melletted és veled,
hogy ne növesszen páncélt az agyam;
miben gondolatom százszor megkeseredett,
nem tudva, hogy őrizzem meg magam.
Hogy tovább ne nőjön a szenvedés,
ellenkezve, ellened is vadul;
kinek álma és vágya mind kevés,
csendben ülve egykedvű jóslatul.
Úgy hordva csak a kocsonyás közönyt,
tudva, hogy ez nem mehet így mégse;
én, kinek hálája téged köszönt,
míg felszínre dob hullámverése
bensőmnek, hogy angyalnak nézzelek,
aki nekem hitet és üdvöt ad;
hogy ne tépjenek a vad kényszerek,
és ismerjen fel a kegyetlen öntudat.
Móritz Mátyás
Fábián István: Vágyakozás -
Holtomiglan-holtomiglan
Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok
Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok
Mikor fagyos földön nem fog csákánytok
Alszik a föld, pihen
Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek
Ne zúgjon értem rozsdás harang
S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan
Keresztet vetni régen elfelejtettem
Ostya íze szájamat sohasem érintette
Eskűt szegett
Esküt szegtem
Holtomiglan
Holtomiglan
Urnámat keze soha ne érinthesse
Hamvaimat ne bántsa könnyes tekintete
Havas föld sírhanton nyomait meg ne őrizze
Mely alatt nyugszanak szüleim, kikhez megtérek
Kovács Zsolt