10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
UGRON ZSOLNA:
NINCS EGY FÉRFI –
IRÁSOK ÉS FIRKÁK
K, mint karácsony
A
z idei karácsony más lesz, mint a többi, hi-
szen minden eddigi karácsony más volt,
mint a többi. Úgy képzelem, talán képzel-
jük, hogy boldog vidékek boldog emberei
azok, akiknek lehetnek rítusokkal átszőtt
ünnepet hozó napjaik karácsony előtt, akik tudják, évről
évre kik ülik körül majd a karácsonyi asztalt, mi kerül arra,
milyen lesz a szenteste hangja, illata. Nem tudom, tud-
ják-e, de 2050-re az emberiség kétharmada városlakó lesz.
Ez, ami a karácsonyt illeti, nem a legjobb hír. Mert én
úgy látom, hogy a város valamikor, nem is olyan rég, bi-
rokra kelt a karácsonnyal. Akár még néhány évtizeddel
ezelőtt is jól el lehetett volna igazodni egy pontos nép-
rajzi lexikonnal, és megfejteni csak a látottak, a tapasztalt
szokások alapján, merre is járunk karácsonykor, ma már
antropológus legyen a talpán, aki egy nagyvárosi üzletköz-
pontban megmondja, milyen is lesz arrafelé az ott lakók
ünnepe.
Gyerekkorom kisvárosában a karácsony még magabiztos
volt, már nem ereje teljében, de jól tartotta magát.
Jó svunggal repkedtek a nyolcvanas évek Kolozsvárjának
téli egén az angyalok, halkan, de erővel zúgtak a hallejúják
a templomokban. Lehetett remegve lesni, hordja-e az An-
gyal a glóriáját, megtalálni elhullajtott tollpihéit, megpró-
bálni elcsípni csengetéskor. Rácsodálkozni arra, hogy idén
se izmosodott, nem bírta el a nagyobb fát. Meg lehetett
sutyorogva beszélni az udvaron, h
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Nincs Egy Férfi – Írások És Firkák
-
Karácsony
December napjai közé
belopódzott a Karácsony,
s mint lélekbe mart szorongás,
vacog a képzelt kalácson.
Fogadkozunk nyakra-főre
– ölelni, szeretni szokás.
Gazdag látvánnyal tornyosul
a pénzben mért gondoskodás.
Meghitt ünnepi zenére
angyalok járják a táncot.
Könnyű libbenésük sejtet
ártatlan, szelíd világot,
de csillagszóró szikrák közt
felzokog a hiány hangja.
Kiszakadó sóhajunkat
se fény, se szó nem takarja. -
Minden olvasástól jobb lesz
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„MINDEN OLVASÁSTÓL
JOBB LESZ”
Vámos Miklóssal, aki kritikusai szerint a XX. század egyik leg-
jelentősebb magyar írója, abban a házban beszélgettünk, amely
főszereplője az író legutóbbi nagyregényének a Dunapestnek.
Hogyan lett ez a ház a regény főszereplője?
Amikor először beléptem a házba, nagyon meglepődtem,
mert az egész olyan volt, mintha Berlinben járnék. 1979-
ben költöztem ide az akkori családommal. Egy idős házas-
pár akart külön költözni a lányától. Az idős szülők alkarján
tetovált számokat vettem észre, ilyet még soha nem láttam,
de rögtön kitaláltam, hogy ezek auschwitzi számok. Arra
gondoltam, hogy ez egy regény. De soha nem írtam meg.
Rejtélyes dolog, hogy végül mit ír meg az ember. Múlt az
idő, a lakást kinőttük, de elköltözés helyett vettem egy
egyszobás lakást, dolgozó szobának, ugyanebben a házban.
Az idő tovább telt, már nem itt lakom, de a dolgozóm
megmaradt. Tudomásomra jutott, hogy a ház tervezője
Hofstätter Béla is itt lakott ebben a házban, méghozzá az
én egyszobás lakásom része volt az ő lakásának. A nyilasok
a tervezőt itt lőtték bele a Dunába a rakpartról. A pillanat,
amikor a fő műve közelében megölik, az olyan drámai és
erős, hogy éreztem, ebből regényt kell írnom.
Abban az időben a háznak több híres lakója
is volt, akik szerepelnek is a regényben, pél-
dául Szép Ernő, Hatvany Lajos.
Igen, de ez nem befolyásolta a regény keletkezését. Ami-
kor anyaggyűjtésbe fogtam, felfigyeltem rá, hogy ezek a
nagy írók itt éltek, gondoltam, őket is belevonom.
Miért érezte úgy, hogy foglalkoznia kell a
múlttal?
Az én világnézetem szerint se jövő, se múlt nincs. Egy
hosszú, mindkét irányban végtelen jelenidő van. Ebből a
szempontból teljesen mindegy, hogy eme végtelen tengely
melyik pontjáról szemléljük az egészet -
Esték
Karácsony este van.
A kinti félhomály beszűrődik az ablakon,
megvilágítja a még csupasz fenyőt az asztalon.
Díszeket válogatva fel-fel villan
gyerekkorom egy-egy karácsonya.
Amikor még volt család,
testvér, apa és anya,
szegényes, de feledhetetlen
karácsonyi vacsora,
hóhullás közben esti séta,
/akkor még voltak telek/,
boldog voltam, mint minden gyerek.
Ekkor kaptam meg első könyvemet,
melynek illatát még ma is érzem,
mert fel tudom idézni,
és az időkön túl
bele is tudok nézni.
Oláh István -
Karácsony este
Karácsony este, fények tüzek estje,
millió apró láng lobban föl repesve.
Apró csillagok kiragyognak, élnek,
fényt adva ez örök sugaras éjnek.
Fölragyog ekkor a könnyes szem is,
szeretet lángja gyúl a szívben is.
Mert ez estén nem lehet, csak szeretni,
és mindenkinek örömet szerezni.
A szeretet lángja fölér a nagy égig,
újév küszöbén elér az újévig.
E földgolyón mindenhová elérnek,
s beragyogják a most induló évet.
Fazekas István
Reno: Karácsony -
Ünnepvárás 2017
Szenográdi Rékának szeretettel
hová szaladsz
hiszen tél van
szelíd tél van
most kezdődött még csak advent
karácsonyunk lassan-lassan közeleg
a szél hideg
a lég jeges
lágy hópihe
hull lágy hópihére szorgalmasan
kint is bent is sírnak lemészárolt fenyőgallyak
ül valahol
egy barlangban
holt fáradttan
egy vén beteg hajléktalan
reszket fázik sírva gondol a Jézuskára
jaj de régen
volt az kérem
hogy gyerekként
hallgatta amit anyja mesélt
kis szobában duruzsoló kályha mellett
szeretetről
és ünnepről
jó szándékról
karácsonyi szép álmokról
jólétről és karácsonyi boldogságról
Pollák László -
Őszi gerlepár
Jaj, gerlék, óh, ti gerlék,
milyen vidáman vagytok,
hajnalban köszöntitek
szerelmesen a Napot.
Énekeltek, mintha még
mindig kikelet lenne,
pedig az ősz múlik már,
és a zord tél fenyeget.
Kertünkben falevelek
hullanak szép csendesen,
ti ezzel mit sem törődtök,
énekeltek szelíden.
S énrám ugyan mi vár még?
Hallgatom a dalotok,
keserű a reményem:
talán lesz még tavaszom.
Pollák László -
sajnálom ferenc
nem érzem az arcom súlyát visszafelé
hat rá minden a simogatás is pofon
a kedvesség cigarettákat nyom el az alkaromon
Isten hamutartónak használja az eget
üzen hogy ahogy akarom úgy nem lehet
ő jobban tudja én meg duzzogok
hogy újra bal lábbal keltem fel
de nem az én hibám az univerzum seggfej
Sági Ferenc