Category: Lapszámok

Lehetnénk kertészek, kik fejenként
Észnek magvát ültetik,
Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik.

Lehetnénk zenészek, kiknek
Szenvedélye szabadon száll a dallammal.

De színészek vagyunk mi.
Díszletei a világnak mind.

Elszánták magukat
időnként hóemberek olvadni
kezdtek el önként szemükből
fényeső pereg eső szitál az
égre föl minden fátyol
ha már lehullt kimondat majd és
kijelöl a múlt.

Rómeó megvacsorázott
ma sem mosogat
koszos edény csörömpöl
mint egy középkori serial killer

leszaladok a kolostorba
mindenki alszik

pénzem fogytán
erkély alszik pacsirta halott

Volt olyan, aki elhagyott,
S lesz még olyan, akitől elviselem.
Volt olyan, aki rám talált,
Volt olyan, aki csak megkívánt,
S lesz még olyan, akit csak én akarok.

És remélem, lesz még olyan,
Akinél ott maradok…

Pihennek a kaszások,
rozstengerben fürdik a Nap.
Aratók ebédelnek
dűlőúti hűs fák alatt.

Repülő zúg a fényben;
párolog a vizesárok,
nyújtózkodnak a kalászok,
és álmodoznak a lányok…

halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.

az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.

Tetted koronád.
Vírusunk lett gyászkirály.
Rettentő idők.

Keresztfákon korona,
s Vírusunk a gyász ura!

Feketén izzik a földkohó,
és fekete lángjai szállnak.
Fönn fekete varjak köröznek,
s lent fekete színe a gyásznak.

Feketén búcsúzz az élettől:
s „ott” – szűz – tiszta
Fehérek látnak