Duckhilles

Category: 712. szám

  • Ubuntu – Boldogság Afrikai Módra

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    MUNGI NGOMANE:
    UBUNTU –
    BOLDOGSÁG AFRIKAI MÓDRA
    A
    z ubuntu egy olyan életfilozófiát jelöl, ame-
    lyet mindannyian elsajátíthatunk. Hogy
    őszinte legyek, ez az egyik kedvenc szavam.
    Mindaz, amit az ubuntuval kapcsolatban
    érzek, olyan mélyen gyökerezik bennem,
    hogy még rá is tetováltattam a szót a csuklómra. Számom-
    ra ez az egyszerű kifejezés egy nagyszerű eszmét jelöl. Az
    ubuntu eredetileg a dél-afrikai filozófiából származik, és
    magába foglalja mindazt, hogy miként kellene helyesen és
    egymással békében élnünk. Akkor érezzük át leginkább,
    amikor úgy tudunk kapcsolódni másokhoz, hogy kölcsö-
    nösen megéljük egymás emberségét; amikor figyelmesen
    hallgatunk és erős érzelmi kötődést tapasztalunk meg; és
    amikor kellő méltósággal és tisztelettel tudunk viszonyul-
    ni magunkhoz és másokhoz.
    Az ubuntu mindenütt jelen van, ahol emberek összefog-
    nak egymással egy nemes célért. Napjaink zűrzavaros és
    gyakran átláthatatlannak tűnő világban az ubuntu értékei
    fontosabbak, mint valaha, hiszen ez az eszme arra tanít,
    hogy ha összetartunk, akkor közös erővel úrrá tudunk len-
    ni az ellentéteinken és a gondjainkon. Bárkik is legyünk,
    bárhol is éljünk, bármilyen kultúrába is szülessünk, az
    ubuntu a segítésünkre lehet abban, hogy harmóniában és
    békében létezzünk egymás mellett.
    Jómagam egy olyan közösségben nőttem fel, ahol már
    nagyon korán megismerkedhettem az ubuntuval. Nagy-
    apám, Desmond Tutu, a következőképpen határozta meg
    az ubuntu lén

  • Hahó, Itt Egy Segítő Kéz!

    ”
    R
    ég szerepelt egyházi személy Fedél Nélkül cím-
    lapon. Felkérhettünk volna erre az alkalomra
    egy püspököt, idős papot vagy egy ismert vi-
    lági hívőt, minket azonban egy urbánus, hol
    megosztó, hol rajongott atya érdekelt, őt aka-
    runk megkérdezni arról, merre induljunk, amikor a gödör
    közepén csücsülve nem látjuk a kiútat. És ő jött, biciklin,
    fülig érő mosollyal, barátsággal, szeretettel. Nem kivétele-
    zett, később, amikor tovább gurult, láttuk, hogy ő Hodász
    András.
    Hét éve szenteltek pappá. Mi a jelmon-
    datod?
    „Szomjazom” (Jn 19,28) – Jézus egyik utolsó szava a
    kereszten, amit a körülötte álló emberek úgy értel-
    meztek, hogy italra szomjas, ezért szivacsot gyorsan
    ecetes vízbe mártottak és a szájához tették. Kijelen-
    tését azonban sokkal inkább lelki vonatkozásban kell
    érteni. Krisztus ránk, a velünk való találkozásra szom-
    jazik, arra, hogy igent mondjunk rá. Ugyanígy mi is,
    én is szomjazom rá.
    Míg sokan mások a vlogodra… Több tíz-
    ezres követőtábor figyeli, hogy éppen
    milyen témával foglalkozol: cölibátus,
    identitás, házasság stb. Meg kell hagyni,
    modern eszközökkel evangelizálsz.
    A modern nyelvezetnek is helye van az Egyházban.
    Miért ne nyomtathatna pólókat, készíthetne videókat
    és kezelhetne Instagram oldalt egy pap?
    Ez szokatlan!
    Nyilvánvalóan, hiszen a püspöki kar, így az Egyház
    döntéshozói apáink, nagypapáink generációjához
    tartoznak, ezért sok általuk képviselt evangelizációs
    módszer nekünk talán régimódinak tűnhet, holott
    szó sincs erről. Pusztán egyszerre kell képviselni a
    hagyományt és kiszolgálni a fiatalokat. Én az utóbbit
    tűztem zászlómra, ennek érdekében vagyok aktív az
    online felületeken, de megértem, hogy ez az idősebb
    korosztály számára furcsa. Negyven éve még alig volt
    vezetékes telefon a háztartásokban, ma legtöbbünk
    zsebében ott lapul egy okostelefon – megjegyzem –
    amire letölthetjük a Bibliát vagy a zsolozsmát is. Te-
    hát normális, ha a püspökök nem értenek minden
    modern felülethez, lassan én sem ismerem a nálam fi-
    atalabbak kommunikáci

  • Álom

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
    ÁLOM
    F
    elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
    valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
    már barátom, hol van az!
    Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
    kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
    rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
    az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
    a pergő, színes képek.
    Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
    bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
    tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
    Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
    hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
    Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
    felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
    a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
    voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
    pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
    tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
    toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
    raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
    kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
    valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
    Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
    és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
    előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
    Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
    korábbi vágy

  • Előttem jár az ősz

    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha megvénülve hangtalan sír a táj.
    Rozsdás avar fedi be a ligetet,
    hol az ős fák lombajai alatt,
    megzörren az ősz-idő.
    Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
    mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
    Deressé vált határban varjak kárálnak
    mert közeleg a tél.
    Szürke, ködös hajnalok elfedik
    dús rétek zöldellő bársonyát.
    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha lépteim nyomát mossa az eső.
    Kopottan a házak faláról,
    hömpölyög megáradva a folyó,
    ha sorfalat állanak,
    meghajolva, zord szélben
    feszítve, fasoron a jegenyefák,
    s széltől táncoltatott leveleket söpör
    elém az őszelő idő.
    Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
    ha pírjában sebzett arcomon,
    ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
    fekete csuhát öltve magára
    ablakomon kopogtat a magány,
    s csend üli meg az otthon melegét,
    hol a gyertya pisla fénye ád világot,
    az időt megállítva keresem benne
    múltam válaszát.
    Bella Beáta

  • Hülye Az Élet

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
    ÁLOM
    F
    elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
    valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
    már barátom, hol van az!
    Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
    kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
    rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
    az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
    a pergő, színes képek.
    Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
    bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
    tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
    Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
    hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
    Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
    felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
    a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
    voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
    pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
    tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
    toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
    raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
    kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
    valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
    Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
    és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
    előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
    Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
    korábbi vágy

  • Olybá tehetnéd

    Olybá tehetnéd
    E földet mint egy álomország
    Szétszabdalva láncaidat
    Mosolyoghatnál
    De te bedőlsz minden
    Vak dumának s a társadalom lomtalanításának
    Azután csak lesel a lesvonalról
    – pár napja itt még százezerszám voltunk
    Most meg hárman kérdezzük
    Hol marad a gól?
    Mélosz

  • Mulat A Manézs

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    BÖDŐCS TIBOR:
    MULAT A MANÉZS
    B
    ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
    szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
    tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
    kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
    is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
    kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
    rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
    rémleves.
    Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
    eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
    táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
    képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
    Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
    King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
    meg fenségesen.
    Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
    szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
    szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
    jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
    külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
    lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
    hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
    mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
    (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
    bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
    leg) és

  • Lapszélre

    Be kell látni végre: egyszer
    leszakad ez a mennyezet is!
    A vakolat már hónapok óta hull a szemembe,
    könnyeket csal ki, törölgetem,
    elnézek balra, a háztetők fölött,
    megbámulom a delelő bárányfelhőt,
    a céljavesztett postagalamb tiszeletköreit –
    Ez a galamb! Mióta már, hogy visszatér!
    Nem sejti még, hogy látom, figyelem,
    újabban kiszámítom minden mozdulatát:
    az antennák, a villámhárítók között
    másodpercek alatt fölrajzolja
    egyetlen emberélet évezredes verdesését –
    Hull, csak hull a vakolat a fejem fölött,
    törölgetem szememből a homokot, a meszet,
    betűket karcolászok megint a terepszínű papírra,
    jeleket lapszélre, amelyikből még sejthető
    az emberélet –
    Herceg Árpád (1954-2016)
    Szamócza: Kilátástalanság

  • Malőr

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    BÖDŐCS TIBOR:
    MULAT A MANÉZS
    B
    ödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művé-
    szet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőí-
    tése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztor-
    kutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra
    is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot
    kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kénysze-
    rülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymak-
    rémleves.
    Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre
    eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fan-
    táziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövő-
    képünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor! – Krúbi
    Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi
    King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik
    meg fenségesen.
    Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép
    szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát:
    szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is
    jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy
    külföldön) gáncsoskodnak – mert hogyan is lehetne egészséges
    lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség,
    hazaszeretet és férfias erő? Nehéz nap áll Hettikánia Porond-
    mestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol
    (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik,
    bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tény-
    leg) és

  • stádiumok

    akkor már nem csak az évek hátrányát cipelted
    az én bajom jó pár stádiummal elmaradt a tiéd mellett
    csak egy bébiráknak tűnt
    (aztán persze később felnőtt)
    szóval én már-már gyógyulni látszottam
    tudva hogy sem nézni sem aludni
    nem lehet náladnál feladóbban
    és húztalak én is meg más is ezt veled akartam túlélni
    aztán az utolsó lépésednél kiderült
    hogy az én bajom visszajött és már nem is olyan bébi
    idő idő tudod nem egyedül megyek
    van aki kísér hiába
    te úgy mentél el hogy féltél mert
    kiújult a lányod rákja
    Kiss-Teleki Rita