Category: 712. szám

  • stádiumok

    akkor már nem csak az évek hátrányát cipelted
    az én bajom jó pár stádiummal elmaradt a tiéd mellett
    csak egy bébiráknak tűnt
    (aztán persze később felnőtt)
    szóval én már-már gyógyulni látszottam
    tudva hogy sem nézni sem aludni
    nem lehet náladnál feladóbban
    és húztalak én is meg más is ezt veled akartam túlélni
    aztán az utolsó lépésednél kiderült
    hogy az én bajom visszajött és már nem is olyan bébi
    idő idő tudod nem egyedül megyek
    van aki kísér hiába
    te úgy mentél el hogy féltél mert
    kiújult a lányod rákja
    Kiss-Teleki Rita

  • Osztálykirándulás

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    MÉSZI MAMA:
    OSZTÁLYKIRÁNDULÁS
    E
    gy kislány szomorú története ráébreszt ben-
    nünket arra, hogy ne szégyelljünk segítséget
    kérni, ha bajban vagyunk, az őszinteség nagy
    erény. Megérthetjük, hogy miért legyünk ön-
    magunk, továbbá azt, hogy mindig becsüljük
    meg, ami megadatik nekünk.
    Ha jól emlékszem úgy közel ötven éve történt, de ha
    visszagondolok rá, olyan, mintha tegnap lett volna. Még
    most is olyan élénken él bennem, valósággal beleégett a
    szívembe.
    Általános iskolás tanuló voltam, és kétnapos osztályki-
    rándulásra indultunk Lillafüredre. A kirándulás önköltsé-
    ges volt, a szállást előre kifizettük, de étkezésről minden-
    kinek magának kellett gondoskodnia.
    A történethez hozzátartozik, hogy négygyermekes
    munkáscsaládból származom. Gondolom, nem kell ma-
    gyaráznom, hogy nem dúskáltunk minden földi jóban.
    Édesanyámnak igencsak ügyesen be kellett osztania azt a
    pénzt, ami a családi kasszába befolyt. De ő valóban ügyes
    volt, nagyon is ügyes, hiszen mind a négyen megkaptuk
    a legszükségesebb ruhákat, és sohasem éheztünk. Mindig
    volt mit enni, még ha beosztással is. Igazán büszke voltam
    és vagyok ma is az édesanyámra. Szegények voltunk ugyan,
    de boldog gyermekkorunk volt. Szüleink becsületre, tisz-
    tességre neveltek bennünket.
    Szóval ott tartottam, hogy osztálykirándulásra indul-
    tunk. Édesanyám hidegélelmet csomagolt, és némi zseb-
    pénzt is kaptam tőle. Amikor megérkeztünk, az idő dél
    körül járt, mindenki éhes volt. A többség úgy döntö