Versciklus
Category: 712. szám
-
A vak tapogatásból
Világosodik napunk az égen,
egymáshoz kúszva a füvek alatt;
a vágy varázsos bűvöletében,
hogy áttüzesedjenek a falak.
Míg bennünk az álmok kibomlanak,
kimondva, amit egyikünk sem mert;
szárnyas táncra hívva a lombokat,
és megülve az örvénylő tengert.
Nem mondva többet nemet a kedvre,
mint akiket az undor fojtogat;
egymást és magunk újjáteremtve,
nyelve az elkábító kortyokat.
Elűzve mind a tiltó szenteket,
hogy ne legyen többé rajtunk bélyeg;
hogy úgy vágyjunk, amint rendeltetett,
ha mindezért majd el is ítélnek.
Feledve mind, ki utánunk kiáltott,
kinek szava százszor cellába zárt;
lesve csak a széthulló világot,
közös sorsként hordozva a halált.
Úgy törve most együtt, egyre feljebb,
kiknél senki nem lehet szelídebb;
kikben tovább a vágy tüze terjed,
elfogadva a törvényeidet.
Megmaradva melletted és veled,
hogy ne növesszen páncélt az agyam;
miben gondolatom százszor megkeseredett,
nem tudva, hogy őrizzem meg magam.
Hogy tovább ne nőjön a szenvedés,
ellenkezve, ellened is vadul;
kinek álma és vágya mind kevés,
csendben ülve egykedvű jóslatul.
Úgy hordva csak a kocsonyás közönyt,
tudva, hogy ez nem mehet így mégse;
én, kinek hálája téged köszönt,
míg felszínre dob hullámverése
bensőmnek, hogy angyalnak nézzelek,
aki nekem hitet és üdvöt ad;
hogy ne tépjenek a vad kényszerek,
és ismerjen fel a kegyetlen öntudat.
Móritz Mátyás
Fábián István: Vágyakozás -
Holtomiglan-holtomiglan
Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok
Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok
Mikor fagyos földön nem fog csákánytok
Alszik a föld, pihen
Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek
Ne zúgjon értem rozsdás harang
S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan
Keresztet vetni régen elfelejtettem
Ostya íze szájamat sohasem érintette
Eskűt szegett
Esküt szegtem
Holtomiglan
Holtomiglan
Urnámat keze soha ne érinthesse
Hamvaimat ne bántsa könnyes tekintete
Havas föld sírhanton nyomait meg ne őrizze
Mely alatt nyugszanak szüleim, kikhez megtérek
Kovács Zsolt -
Mikor híznak szemedben a csillagok
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor tágulnak testedben az erek szeretkezéseink közben
lobban szemeidre szerelmünk fénye öledben ring szerényen borostás arcom
mikor elnyúlnak puhán a csúcs után tagjaid vérbő nedveid csorognak az égen
s mint sárkányrepülő szállnak bennünk a nyugodt percek
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor megállnak a szavak bennem s ömlik belőlem a szerelem mint Etna csúcsáról a láva
mikor köröznek felettünk boldog órák repülnek velünk csivitelő éjek
mikor minden pillanat mosolyodba fúródik akár zuhanás után a papírrepülők
mikor nincs alattunk veszélyes szakadék csak hullámzó tenger
csendes öbölben kikötött csónakok versekbe rendezett mondatok
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok
mikor a botorkáló régi nappalokra fátylat terít megbocsátásod
mikor elvéreznek éveink harcmezőin a lelkünkbe lőtt pipacsok
csak fekszünk ájultan és az sem érdekel bennünket ragyognak- e még ránk fénylő holnapok
Ketykó István -
Taksony Atyát Boldoggá Tették
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Gellért András, Mészi mama,
Németh Anikó Ködmadár, Pollák László,
Somoskői Anita
Interjú
Hahó, itt egy segítő kéz!
Hodász Andrással beszélgettünk
Kép
Csiky, Jakab, Fábián István, Kovács Béla,
Molnár Móni, Szamócza, Szintai Katalin
Vers
Alus Dozentinnen, Bella Beáta, Deli Bálint,
Dezső Katalin, Dvorcsák Gábor,
Gránitz Miklós, Herceg Árpád, Jóna Dávid,
Ketykó István, Kiss-Teleki Rita, Kovács
Zsolt, Leé József, Mélosz, Móritz Mátyás,
Sárközi László, Spányik Miklós
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Könyvajánló
AVM
Rejtvény
GELLÉRT ANDRÁS:
TAKSONY ATYÁT
BOLDOGGÁ TETTÉK
H
a apámék nem visznek el megkeresztelni
Géza atyához, aki Sebes nagyanyám emlékei
szerint nem sajnálta a szenteltvizet tőlem,
szóval, ha azon a vasárnapon apám temp-
lom helyett inkább meccsre ment volna, a
Dorog–Esztergom örök rangadóra, akkor harmincöt évvel
később talán soha nem találkozom Taksony atyával, aki je-
len pillanatban legalább annyira részeg, mint én.
Fogalmam sincs, mit csináljak Taksony atyával, ezzel
a gorillajárású, talpig bőrbe öltözött 100 kilós óriással, a
klérus fekete bárányával, a kocsmák nehézsúlyú pankráto-
rával. -
Ubuntu – Boldogság Afrikai Módra
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
MUNGI NGOMANE:
UBUNTU –
BOLDOGSÁG AFRIKAI MÓDRA
A
z ubuntu egy olyan életfilozófiát jelöl, ame-
lyet mindannyian elsajátíthatunk. Hogy
őszinte legyek, ez az egyik kedvenc szavam.
Mindaz, amit az ubuntuval kapcsolatban
érzek, olyan mélyen gyökerezik bennem,
hogy még rá is tetováltattam a szót a csuklómra. Számom-
ra ez az egyszerű kifejezés egy nagyszerű eszmét jelöl. Az
ubuntu eredetileg a dél-afrikai filozófiából származik, és
magába foglalja mindazt, hogy miként kellene helyesen és
egymással békében élnünk. Akkor érezzük át leginkább,
amikor úgy tudunk kapcsolódni másokhoz, hogy kölcsö-
nösen megéljük egymás emberségét; amikor figyelmesen
hallgatunk és erős érzelmi kötődést tapasztalunk meg; és
amikor kellő méltósággal és tisztelettel tudunk viszonyul-
ni magunkhoz és másokhoz.
Az ubuntu mindenütt jelen van, ahol emberek összefog-
nak egymással egy nemes célért. Napjaink zűrzavaros és
gyakran átláthatatlannak tűnő világban az ubuntu értékei
fontosabbak, mint valaha, hiszen ez az eszme arra tanít,
hogy ha összetartunk, akkor közös erővel úrrá tudunk len-
ni az ellentéteinken és a gondjainkon. Bárkik is legyünk,
bárhol is éljünk, bármilyen kultúrába is szülessünk, az
ubuntu a segítésünkre lehet abban, hogy harmóniában és
békében létezzünk egymás mellett.
Jómagam egy olyan közösségben nőttem fel, ahol már
nagyon korán megismerkedhettem az ubuntuval. Nagy-
apám, Desmond Tutu, a következőképpen határozta meg
az ubuntu lén -
Hahó, Itt Egy Segítő Kéz!
”
R
ég szerepelt egyházi személy Fedél Nélkül cím-
lapon. Felkérhettünk volna erre az alkalomra
egy püspököt, idős papot vagy egy ismert vi-
lági hívőt, minket azonban egy urbánus, hol
megosztó, hol rajongott atya érdekelt, őt aka-
runk megkérdezni arról, merre induljunk, amikor a gödör
közepén csücsülve nem látjuk a kiútat. És ő jött, biciklin,
fülig érő mosollyal, barátsággal, szeretettel. Nem kivétele-
zett, később, amikor tovább gurult, láttuk, hogy ő Hodász
András.
Hét éve szenteltek pappá. Mi a jelmon-
datod?
„Szomjazom” (Jn 19,28) – Jézus egyik utolsó szava a
kereszten, amit a körülötte álló emberek úgy értel-
meztek, hogy italra szomjas, ezért szivacsot gyorsan
ecetes vízbe mártottak és a szájához tették. Kijelen-
tését azonban sokkal inkább lelki vonatkozásban kell
érteni. Krisztus ránk, a velünk való találkozásra szom-
jazik, arra, hogy igent mondjunk rá. Ugyanígy mi is,
én is szomjazom rá.
Míg sokan mások a vlogodra… Több tíz-
ezres követőtábor figyeli, hogy éppen
milyen témával foglalkozol: cölibátus,
identitás, házasság stb. Meg kell hagyni,
modern eszközökkel evangelizálsz.
A modern nyelvezetnek is helye van az Egyházban.
Miért ne nyomtathatna pólókat, készíthetne videókat
és kezelhetne Instagram oldalt egy pap?
Ez szokatlan!
Nyilvánvalóan, hiszen a püspöki kar, így az Egyház
döntéshozói apáink, nagypapáink generációjához
tartoznak, ezért sok általuk képviselt evangelizációs
módszer nekünk talán régimódinak tűnhet, holott
szó sincs erről. Pusztán egyszerre kell képviselni a
hagyományt és kiszolgálni a fiatalokat. Én az utóbbit
tűztem zászlómra, ennek érdekében vagyok aktív az
online felületeken, de megértem, hogy ez az idősebb
korosztály számára furcsa. Negyven éve még alig volt
vezetékes telefon a háztartásokban, ma legtöbbünk
zsebében ott lapul egy okostelefon – megjegyzem –
amire letölthetjük a Bibliát vagy a zsolozsmát is. Te-
hát normális, ha a püspökök nem értenek minden
modern felülethez, lassan én sem ismerem a nálam fi-
atalabbak kommunikáci -
Álom
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
NÉMETH ANIKÓ KÖDMADÁR:
ÁLOM
F
elébredtem egy nagyon mély álomból – én, aki
valaha hétalvónak voltam titulálva. Hol van az
már barátom, hol van az!
Azóta gyötörtek már hónapokon át álmatlan
kórságok is, amikor szerelemtől vergődve fet-
rengtem hosszú órákon át, majd altatókkal ütöttem agyon
az éjszakákat, hogy elfelejtsem vagy ne is jöjjenek hozzám
a pergő, színes képek.
Később sokat meditáltam, és egy-két pohár édes vörös-
bor elég volt vacsora után – mert akkoriban már újra et-
tem is –, hogy átszenderegjem azt a pár sötét órát.
Egy ideje megint tudok aludni, csak úgy, mert érzem
hiányát ismét a pihenésnek. No jó, sokat tettem is érte!
Gyakran gyalog mentem a Kerepesi úttól a Blaha Lujza tér
felé, végig a Körúton, majd a Margit hídtól az Árpád hídig
a szigeten át hazáig, a pesti oldalra vissza. Micsoda esték
voltak, édes Istenem! Ropogott a hó a bakancsom alatt, én
pedig csak gyalogoltam a szikrázó pelyhek között, mintha
tudtam volna, hová is pontosan… Persze, mindig megfon-
toltan cél volt az otthonom, de közben olyan elszántan
raktam egyik lábamat a másik elé, mint aki fejébe vette,
kisétál ebből az átkozott világból örökre. Végül sikerült,
valóban megteremtettem magam körül egy másik létet.
Új munka, más helyen, érdekes emberek, másik szerető,
és megint tudok aludni – legfeljebb a kutyával bolyongok
előtte kicsit a szeles Duna-parton. Olyankor átnézek még
Budára egy-egy pillanatra, ahol talán még őrzi valaki a
korábbi vágy -
Előttem jár az ősz
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha megvénülve hangtalan sír a táj.
Rozsdás avar fedi be a ligetet,
hol az ős fák lombajai alatt,
megzörren az ősz-idő.
Fájdalmukban jajdulnak a hegyek,
mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász.
Deressé vált határban varjak kárálnak
mert közeleg a tél.
Szürke, ködös hajnalok elfedik
dús rétek zöldellő bársonyát.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha lépteim nyomát mossa az eső.
Kopottan a házak faláról,
hömpölyög megáradva a folyó,
ha sorfalat állanak,
meghajolva, zord szélben
feszítve, fasoron a jegenyefák,
s széltől táncoltatott leveleket söpör
elém az őszelő idő.
Bennem akkor is, mindig nyár lesz,
ha pírjában sebzett arcomon,
ráncaimban sóhajtanak a holnapok,
fekete csuhát öltve magára
ablakomon kopogtat a magány,
s csend üli meg az otthon melegét,
hol a gyertya pisla fénye ád világot,
az időt megállítva keresem benne
múltam válaszát.
Bella Beáta