Category: Vers

Sokan voltunk, legyünk egyre többen.
Zátonyokon korallkék az ég?
Felhőt érő házak vére fröccsen,
hív és vár a tátott messzeség.
Barlangokban élő aranyhorda.
Leplek alatt sárkány ég, egy szűz.
Herceg kacsint, alázatos szolga.
Szétcsúsztatott szentírást betűz.

Szegett kévék pársirató gondban.
Rizsföldeken ápolatlan tó.
Buddhaszobor mosolyog, de hol van?
Egyértelmű jólét látható.
Megígérték, holnapután rend lesz.
Űrhajónk a fagyos Holdra száll.
Bölcs vezetőnk látványfilmet rendez,
kóbor vírusunk ma kit kaszál?
Székely-Máté László

Nappalok és éjszakák
Bozótosában bolyongok
Nem kötök ki sehol sem
És nem is jajongok
Kopott életemet hordozom
A kátyúval teli úton
Szertefoszlik a napsugár
Ahogy a kezem kinyújtom
A magány szeret igazán
Szorosan ölelve énem
Hűségesen követem
A szürke messzeségben
Olykor ördögök hada
Integetve táncol
Hívogatnak szüntelen
A pokol kapujából
Fogytán az erőm és a hitem
A fájdalom beterít
De a harcom még folytatom
Talán a Jóisten megsegít
Spányik Miklós

harminc korty felejtés a kannásból
reggelig kitart
a járdából kinőtt bútoraim között
ismét otthon vagyok
mintha ablakomból néznék
két méter magasról látom magam
csörömpölés a konyhából
jé ott még egy konténer volt előbb
rádió
gyerekeim kacagnak
– hé dobjál meg vagy két kilóval
a holnap esti otthonra kell
Zalán György

egy jókora idő után
rájöttem meglehetős
vehemensen hogy
valójában igazán mit
is jelenthet az hogy
depresszió – ama
szerencsétlen történés
mialatt átéltem a saját
halálomat minden egyes
éjszaka közepén fölébredve –
és még élve átélni a meghalás
sokkját minden éjjel minek
vége nem lehet már míg
a halál sokkjának vége
sem lehet már soha…
Dvorcsák Gábor (1955-2020)

Egyszer kialusznak a fények,
s a csillagmező fölzokog:
könyörtelen, furcsa éjfél lesz,
meghalnak mind a pásztorok.
Utolsó ütés, jól jár a lap,
röhög a halál, s lapot vált,
szidja a tűzcsóvás bogarat
s önnön magát, a halált.
Menekülnek a fák, s a folyók,
biceg a sánta harangláb –
és rémületes csendben forog
a fénytől meglopott világ.
Üszkös rögök tüntetnek tétlen,
fölöttük szétrobbant sötét…
Nem továbbít jajszót az éter,
s elolvadnak a vasekék.
Csönd lesz: koldul a halál szeme,
arcán üres lyuk látszik.
Halhatatlan fájdalmas zene
szól majd – ha a halál hárfázik!
Barcs János

vajaskenyér paradicsommal jó sósan
vitaminok és egy cigi az erkélyen az
udvaron galambok akik a teraszomra
hordják az ágyipoloskát a játszótérről
ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
labdám a kopasz kiakad mert a helyére
parkoltak bemegyek nintendo fortnite
elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
megrontója a meló az excel táblák
és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
hiába unom már marcsa mama főztjét
álmos vagyok de nem tudok aludni
pörgetem a tiktokot miközben valakit
épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
Sági Ferenc

Azt kérik, hogy másképp lássak mindent.
Hírcsatornák játsszák itt az Istent.
A világ ilyent még sosem látott,
bunda helyett medvére kabátot.
Látunk felfelé hulló csillagot,
éhezőt, ki a fénytől jóllakott.
Acélba ütöttél faszöget,
azután kimerte a kád a vizet.
Élvezetté avanzsált a szenvedés,
tépőzárrá vált a nyomókötés.
Kitépte helyéről a fa a szelet,
ma vevőnek az eladó fizet.
Ne higgy el mindent, amit mondanak
nem fentről épülnek fel a falak.
Napszemüveg nem kell éj idején,
aki nem gazdag, maradhat szegény.
Erdős Sándor

Szép színeket kaptam tőled,
Álmodom belőle képet.
Rajzolok általuk testet
– Kettőt, hogy összeérjenek.
Festek csókot, forró vágyat,
Kék folyót, mely szerte árad,
Festek tüzet, festek esőt,
Lágy szellőt, égig emelőt.
Poklot, izzót, égő kínnal,
Mennyországot angyalokkal,
Csatát gyötrelemmel, kínnal,
Békét színes pillangókkal…
Németh Anikó Ködmadár

szonettciklus PM-hez
I-XV.