Category: Vers

  • A Cigány értelmiségnek

    Zümmögünk, akár a méhek,
    egymásba döfjük a mérget,
    és aki szúrni mer, az nyer!
    Minket az Isten ekképp ver!

  • Ezt a világot

    Ezt a világot, ha tehetném,
    egy liberóba kötözném,
    hogy szaga ne legyen a létnek
    s ganaja az erőltetésnek.
    Nagy Gusztáv
    Csiky munkája

  • Tavaszt sírnak

    Tavaszt sírnak kanyargó folyók,
    gyökeret vetett part menti fák,
    álmosan ébred az árva világ.
    Szálanként őszültem meg a télben.
    Vad viharok, dermesztő szelek
    leheltek rám, csillag nélküli égboltokat.
    Hátat mutatva sivár földnek,
    megyek feléd szirmait bontogató nyár.
    Hosszúra nyúlt jegenyék fölött
    hiába káráltok varjak!
    Magasan jár a Nap,
    hát eredjetek!
    Rakjatok fészket más hazában.
    Sirámoktól hangos az erdő,
    búslakodnak a lombhullajtó fák,
    ködfelhőt fúj a szél az elárvult mezőségre.
    Vércse száll magas hegyek ormain túl,
    kitárt szárnyain napfény suhan.
    Nem rabolni jön.
    Hazahívták a szelek.
    Kondul a harang
    a templom tornyán várnak
    a dombok, lankás tájak,
    hegyek között megbúvó kis falum,
    hol a Duna kanyarog szelíden medrében.
    Bella Beáta
    Annaházi Alíz munkája

  • Múlt

    A múlt szelindekjei
    sivatag-forrón marcangolnak.
    Lelkemen kérges fognyomok
    nem hiába voltak az őrült angyalok.
    Parázsló homok, kifent kövek
    lettem harminc évesen ősöreg.
    Az erőszak a félelem tragikomédiája,
    nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
    Ádám Orsolya Mária

  • Még kortárs

    hideg a kezed öltözz fel
    szemüregedből lárva nő
    nincs helyed nálam költözz el
    nem gyógyír rád a lávakő
    ujjpercek végén fagy zizeg
    csontjaiddal a hold tekéz
    árnyadtól fél ki nem isten
    éles kaszádat fény becéz
    piszok hideg van innom kell
    s eldugni magam egy híd alá
    fagyban éhezni szenvedni
    s leírni milyen a jó halál
    írni sírni de kibírni
    ha kinyírni nincsen akarat
    de naponta orrodhoz dörgölni
    a meddighez hiányzik egy adat
    Bara Anna

  • Kapcsolatra teremtve

    Régóta keresed a választ
    a kérdésedre, hogy a tiszta víz
    miért nem zárható a tenyeredbe
    de hát mindennek megvan a maga természete
    a víznek folyni kell tovább
    az ember meg kapaszkodik, néha elidőz
    egy bolt előtt vagy egy buszmegállóban
    figyeli a többi embert
    akik stabilan állnak, mint a fák
    hiába dobálják tele csikkekkel
    a törzsük körül a talajt
    a mérget a víz beléjük itatja
    mégis képesek élni
    idővel rozsdásodnak
    kertészek tartják karban őket
    olvastam a múltkor a fagyöngymentesítésről
    azzal is növelik az élettartamot
    hiába szép és szeretik
    le kell hasítani a gazdatestről
    végsősoron ezzel is javítva
    az ember közérzetét.
    Szép Borbála

  • sárút

    ezt ma még meg kell csinálni
    leszedni epret gaz sem maradhat
    én sírva néztem ahogy anyám
    reggeltől napestig hajolgat
    nyolc hónapos hassal mentem férjhez
    ezt ma még meg kell csinálni
    és sírva néztem ahogy anyám
    tudta hogy el fogok válni
    két fiú szaladt velem a kertben
    leszedni epret gaz sem maradhat
    anyám meg nézte hogy bennem a bánat
    reggeltől napestig hajolgat
    Kiss-Teleki Rita

  • Kedvenc amplitúdóim

    A Sinus-görbe egy lapály
    az élethez képest.
    Ha akarom, már holnap
    megmászom a Kékest,
    s kék-túrával végigjárom
    majd az egész Vértest.
    Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma,
    csak engedd, hogy hadd dögöljek az
    ágyamban még ma:
    sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva.
    Aztán holnap felkelek, tovább már
    nem várok,
    isten veled pokol-sötét
    Lelki Mariana-árok!
    Tűzgyík

  • Magamon kívül

    gyermek lehettem volna
    ha van anyám és apám
    kik fogják a kezem ha esek
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    szerető párja lehettem volna
    valakinek aki megbecsül
    aki nem kihasznál és eldob
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    családom lehetett volna
    ha nem szétrontja az ego
    ami csak önzőn rombol
    de nem volt senkim
    magamon kívül
    körülöttem néhány ember
    akik tőlem kérnek kenyeret
    jó szót és törődést
    de nincs más ki adjon
    magamon kívül
    Somoskői Anita

  • Hasonlatos

    A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
    sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
    Az érintésekről a vágy, akár a
    cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
    mint aszfalton a lépteid nyoma.
    Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
    rólam soká hordott ragaszkodásod –
    nem stoppolja meg senki már, soha.
    Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél,
    télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
    a régi megy segélycsomagba. Mint egy
    alsót, mire a tested mocska ránőtt,
    kukába dobtad viselt éveinket –
    megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
    A végső halálból ez csak előleg.
    Ideje már kivetkőznöm belőled.