Zümmögünk, akár a méhek,
egymásba döfjük a mérget,
és aki szúrni mer, az nyer!
Minket az Isten ekképp ver!
Category: Vers
-
A Cigány értelmiségnek
-
Ezt a világot
Ezt a világot, ha tehetném,
egy liberóba kötözném,
hogy szaga ne legyen a létnek
s ganaja az erőltetésnek.
Nagy Gusztáv
Csiky munkája -
Tavaszt sírnak
Tavaszt sírnak kanyargó folyók,
gyökeret vetett part menti fák,
álmosan ébred az árva világ.
Szálanként őszültem meg a télben.
Vad viharok, dermesztő szelek
leheltek rám, csillag nélküli égboltokat.
Hátat mutatva sivár földnek,
megyek feléd szirmait bontogató nyár.
Hosszúra nyúlt jegenyék fölött
hiába káráltok varjak!
Magasan jár a Nap,
hát eredjetek!
Rakjatok fészket más hazában.
Sirámoktól hangos az erdő,
búslakodnak a lombhullajtó fák,
ködfelhőt fúj a szél az elárvult mezőségre.
Vércse száll magas hegyek ormain túl,
kitárt szárnyain napfény suhan.
Nem rabolni jön.
Hazahívták a szelek.
Kondul a harang
a templom tornyán várnak
a dombok, lankás tájak,
hegyek között megbúvó kis falum,
hol a Duna kanyarog szelíden medrében.
Bella Beáta
Annaházi Alíz munkája -
Múlt
A múlt szelindekjei
sivatag-forrón marcangolnak.
Lelkemen kérges fognyomok
nem hiába voltak az őrült angyalok.
Parázsló homok, kifent kövek
lettem harminc évesen ősöreg.
Az erőszak a félelem tragikomédiája,
nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
Ádám Orsolya Mária -
Még kortárs
hideg a kezed öltözz fel
szemüregedből lárva nő
nincs helyed nálam költözz el
nem gyógyír rád a lávakő
ujjpercek végén fagy zizeg
csontjaiddal a hold tekéz
árnyadtól fél ki nem isten
éles kaszádat fény becéz
piszok hideg van innom kell
s eldugni magam egy híd alá
fagyban éhezni szenvedni
s leírni milyen a jó halál
írni sírni de kibírni
ha kinyírni nincsen akarat
de naponta orrodhoz dörgölni
a meddighez hiányzik egy adat
Bara Anna -
Kapcsolatra teremtve
Régóta keresed a választ
a kérdésedre, hogy a tiszta víz
miért nem zárható a tenyeredbe
de hát mindennek megvan a maga természete
a víznek folyni kell tovább
az ember meg kapaszkodik, néha elidőz
egy bolt előtt vagy egy buszmegállóban
figyeli a többi embert
akik stabilan állnak, mint a fák
hiába dobálják tele csikkekkel
a törzsük körül a talajt
a mérget a víz beléjük itatja
mégis képesek élni
idővel rozsdásodnak
kertészek tartják karban őket
olvastam a múltkor a fagyöngymentesítésről
azzal is növelik az élettartamot
hiába szép és szeretik
le kell hasítani a gazdatestről
végsősoron ezzel is javítva
az ember közérzetét.
Szép Borbála -
sárút
ezt ma még meg kell csinálni
leszedni epret gaz sem maradhat
én sírva néztem ahogy anyám
reggeltől napestig hajolgat
nyolc hónapos hassal mentem férjhez
ezt ma még meg kell csinálni
és sírva néztem ahogy anyám
tudta hogy el fogok válni
két fiú szaladt velem a kertben
leszedni epret gaz sem maradhat
anyám meg nézte hogy bennem a bánat
reggeltől napestig hajolgat
Kiss-Teleki Rita -
Kedvenc amplitúdóim
A Sinus-görbe egy lapály
az élethez képest.
Ha akarom, már holnap
megmászom a Kékest,
s kék-túrával végigjárom
majd az egész Vértest.
Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma,
csak engedd, hogy hadd dögöljek az
ágyamban még ma:
sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva.
Aztán holnap felkelek, tovább már
nem várok,
isten veled pokol-sötét
Lelki Mariana-árok!
Tűzgyík -
Magamon kívül
gyermek lehettem volna
ha van anyám és apám
kik fogják a kezem ha esek
de nem volt senkim
magamon kívül
szerető párja lehettem volna
valakinek aki megbecsül
aki nem kihasznál és eldob
de nem volt senkim
magamon kívül
családom lehetett volna
ha nem szétrontja az ego
ami csak önzőn rombol
de nem volt senkim
magamon kívül
körülöttem néhány ember
akik tőlem kérnek kenyeret
jó szót és törődést
de nincs más ki adjon
magamon kívül
Somoskői Anita -
Hasonlatos
A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos
sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég.
Az érintésekről a vágy, akár a
cipőről a talp, lekopott, csak emlék,
mint aszfalton a lépteid nyoma.
Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott
rólam soká hordott ragaszkodásod –
nem stoppolja meg senki már, soha.
Hogy meg ne fázz, magadnak újat vettél,
télikabátot, kesztyűt és barátnőt,
a régi megy segélycsomagba. Mint egy
alsót, mire a tested mocska ránőtt,
kukába dobtad viselt éveinket –
megszűntem, mint egy elkapott tekintet.
A végső halálból ez csak előleg.
Ideje már kivetkőznöm belőled.