Tudod, nekem a postásunk
jó hírt nem is nagyon hozhat…
Nincs már olyan, hogy két szomszéd
este kártyázva borozgat.
Tehetősebb barátaim
elkapják a tekintetet,
ha meglátják, hogy az ember
kissé messzebbről integet.
Eltelt egy nap. Eggyel hosszabb
lett a múltam. És a holnap?
A jövőbe egymás után
ilyen semmi napok tolnak.
a maszk mögött
két állomás között
önmagad
belélegezheted
tiéd az út
amíg járod
tiéd a cél
alig várod
tiéd minden…
…mert minden nincsen
Elveszett csillagként,
Sárga reménnyel világítva várni..
Hogy tudósként,
Kaland kedéllyel, kutatva feltárjon
Az ismeretlen, önként,
Távol, tudatlan bízva szeretni..
Vak fénnyel ragyogva merengni,
Tudva, a csillagász megtalál keresni..
talán jobb lesz talán áspis
gyöngyöt szül a kalamáris
tetkót rajzol alkaromra
nem hétköznap alkalomra
nem találom az eszemet
megittam a faecetet
kimarta a sav a gyomrom
ez lett végül az én poklom
Őszt görgetek magam előtt.
Megsárgult köntösbe bújnak a fák.
Erdő mélyén nem dalol a nyár.
Mögöttem elhervadt,
eltaposott árnyak maradtak.
Mire az őszi falevél lehull,
engedj be szívedbe.
Tán ott, tombol még a nyár.
Mire az utolsó levél lehull,
engedj be magadhoz,
hisz halált hoz a kinti világra
lopakodva az éj.
Glóriát vetett rád a tompa utcalámpafény
először hagytuk ki huszonhatodikán az ünnepnapi háborúkat
hideg volt a kezed az esőtől
testedről foszlottak az évek
Azóta sok reggel elmúlt sok napsütéses óra
a kerti színek egy árnyalattal világosabbak lettek
a természetben nincsenek stádiumok a gyászra
ma öt éve vágtuk ki a körtefákat
Hat küszöböt már átléptem
A hetedik felé megyek szépen
A sebesség nem a régi már
És oly kihalt az út menti táj
Talán valahol a küzdelem végén
Lesz még sok bátorító élmény
És várnak ölelésre tárt karok
Valahogy elmúlni még nem akarok
tócsában rigó
önfeledten
nézzük egymást
ketten ő fürdik a
jóban én átvonulóban
hull az eső félrehúzódott
égi szemöldök hámlik
homlok
nézz le atyám
tócsában rigó
fürdik a fürdik az
emberi jó
Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
in memoriam Arany János
A folyónak meg se kottyant
hajtja a hal
egy-egy parttal
arany jobbján
ezüst balján
Gyöngybuborék ha fölbuggyan
mikor csobban mikor loccsan
reped a csönd pókhálósan
roppan a csend visszhangosan
Úgy mondi az „Fáma”
Szar a hideg szénékű’!
S
Sorolhatnám zengzeteg idézetek
Végtelen oszlopaival
De
Nem erről szerettem volna írni
Drága hanem arról hogy
OTT
Hagynék csapot-papot
CSAK
Jutna nékünk „odú” ahol
TE
Várnál vacsoránk Vígan kevergetve
Várnál
Ölelkezésünkre
Azon törve buksicska bóbitád
Vajh az új seprő
Jól seper-e
Ui.:
Az ereszt, azt most hagyjuk későbbre.