Category: Műfajok

A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.

  • A Nemek Harca

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    A televízió képernyőjének fénye ott villódzott a tisztára
    törölt kristálygömbön, amely magába fogadta és összegyűj-
    tötte a fénynyalábokat, s elkezdett növekedni. Mellette a két
    balerina egészen a vitrin hátfaláig hátrált és felkészült a ha-
    lálra. A kristálygömb növekedése azonban megállt, ellenben
    a tengelye körül lassan forogni kezdett, majd egyre gyorsult
    a forgása. Búgócsiga sebességre kapcsolt, amint a közepén
    megjelent a halvány női alak és beszélni kezdett.
    Márikám, érted jöttem. Megszületett az első lányükuno-
    kád, ezért velem kell jönnöd. Ha meglátnád a csecsemőt, ak-
    kor megtörne a hagyomány, és családunk elveszítené a jöven-
    dőmondás képességét.
    Nagyot dörrent az ég, felhasadtak a felhők és sűrű jégeső
    zúdult a földre.
    Mári néni felkelt, csukott szemmel, szája sarkában boldog
    mosollyal elindult a vitrinhez. Teste lépésről lépésre zsugo-
    rodott és mire odaért, akkora lett, hogy belefért a kristály-
    gömbbe.
    Másnap reggel meglátogatta az unokaveje, hogy értesítse
    Sára nevű ükunokájának megszületéséről. A pincétől a pad-
    lásig kereste Mári nénit, ám sehol sem lelte.
    A vitrin továbbra is zárva volt. A táncosnők visszaállhattak
    a helyükre, mert eltűnt a kristálygömb.
    Sára nyakán, a haja tövében, az alig látható, apró, szív alakú
    anyajegyet eddig még az édesanyja sem fedezte fel.
    ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
    FÉRGES
    A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudva-
    ron. Volt még ideje az indulásig, gondolta, jobb helye lesz a
    kupéban,

  • Tavaszt sírnak

    Tavaszt sírnak kanyargó folyók,
    gyökeret vetett part menti fák,
    álmosan ébred az árva világ.
    Szálanként őszültem meg a télben.
    Vad viharok, dermesztő szelek
    leheltek rám, csillag nélküli égboltokat.
    Hátat mutatva sivár földnek,
    megyek feléd szirmait bontogató nyár.
    Hosszúra nyúlt jegenyék fölött
    hiába káráltok varjak!
    Magasan jár a Nap,
    hát eredjetek!
    Rakjatok fészket más hazában.
    Sirámoktól hangos az erdő,
    búslakodnak a lombhullajtó fák,
    ködfelhőt fúj a szél az elárvult mezőségre.
    Vércse száll magas hegyek ormain túl,
    kitárt szárnyain napfény suhan.
    Nem rabolni jön.
    Hazahívták a szelek.
    Kondul a harang
    a templom tornyán várnak
    a dombok, lankás tájak,
    hegyek között megbúvó kis falum,
    hol a Duna kanyarog szelíden medrében.
    Bella Beáta
    Annaházi Alíz munkája

  • 2017 Február

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KOZÁK MARI:
    2017 FEBRUÁR
    Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
    dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
    asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
    A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
    pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
    örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
    asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
    öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
    amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
    lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
    mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
    Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
    rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
    néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
    ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
    hidegtől nem védett picinykét sem.
    Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
    mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
    ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
    mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
    nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
    fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
    magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
    munkáját.
    Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
    majd csak talál

  • Múlt

    A múlt szelindekjei
    sivatag-forrón marcangolnak.
    Lelkemen kérges fognyomok
    nem hiába voltak az őrült angyalok.
    Parázsló homok, kifent kövek
    lettem harminc évesen ősöreg.
    Az erőszak a félelem tragikomédiája,
    nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
    Ádám Orsolya Mária

  • Az Utolsó

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KOZÁK MARI:
    2017 FEBRUÁR
    Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
    dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
    asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
    A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
    pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
    örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
    asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
    öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
    amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
    lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
    mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
    Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
    rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
    néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
    ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
    hidegtől nem védett picinykét sem.
    Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
    mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
    ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
    mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
    nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
    fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
    magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
    munkáját.
    Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
    majd csak talál

  • Még kortárs

    hideg a kezed öltözz fel
    szemüregedből lárva nő
    nincs helyed nálam költözz el
    nem gyógyír rád a lávakő
    ujjpercek végén fagy zizeg
    csontjaiddal a hold tekéz
    árnyadtól fél ki nem isten
    éles kaszádat fény becéz
    piszok hideg van innom kell
    s eldugni magam egy híd alá
    fagyban éhezni szenvedni
    s leírni milyen a jó halál
    írni sírni de kibírni
    ha kinyírni nincsen akarat
    de naponta orrodhoz dörgölni
    a meddighez hiányzik egy adat
    Bara Anna

  • az életről

    vajaskenyér paradicsommal jó sósan
    vitaminok és egy cigi az erkélyen az
    udvaron galambok akik a teraszomra
    hordják az ágyipoloskát a játszótérről
    ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
    labdám a kopasz kiakad mert a helyére
    parkoltak bemegyek nintendo fortnite
    elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
    ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
    megrontója a meló az excel táblák
    és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
    hiába unom már marcsa mama főztjét
    álmos vagyok de nem tudok aludni
    pörgetem a tiktokot miközben valakit
    épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
    Sági Ferenc

  • Befordulok

    Azt kérik, hogy másképp lássak mindent.
    Hírcsatornák játsszák itt az Istent.
    A világ ilyent még sosem látott,
    bunda helyett medvére kabátot.
    Látunk felfelé hulló csillagot,
    éhezőt, ki a fénytől jóllakott.
    Acélba ütöttél faszöget,
    azután kimerte a kád a vizet.
    Élvezetté avanzsált a szenvedés,
    tépőzárrá vált a nyomókötés.
    Kitépte helyéről a fa a szelet,
    ma vevőnek az eladó fizet.
    Ne higgy el mindent, amit mondanak
    nem fentről épülnek fel a falak.
    Napszemüveg nem kell éj idején,
    aki nem gazdag, maradhat szegény.
    Erdős Sándor

  • Az apokalipszis hermenutikájáról

    Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
    ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
    nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
    amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
    lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
    a biztonság kedvéért, tudom,
    mindig magánál tartotta,
    ha hallgatott esténként,
    akkor így hallgatott.
    Hogy fér el bennünk az, ami templom
    és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
    és útvesztő, a hullazsákok
    határozott tagadása?
    És nem azért, hogy sokszor
    halld, de az a legőrültebb
    szerelem is.
    Lakás leszek, de most még
    a saját lakásomban is félek
    egyedül lenni.
    Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
    inkarnációjának, csak így működhetek
    tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
    most még nekem is szabad.
    Vasas Tamás

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.