14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
A televízió képernyőjének fénye ott villódzott a tisztára
törölt kristálygömbön, amely magába fogadta és összegyűj-
tötte a fénynyalábokat, s elkezdett növekedni. Mellette a két
balerina egészen a vitrin hátfaláig hátrált és felkészült a ha-
lálra. A kristálygömb növekedése azonban megállt, ellenben
a tengelye körül lassan forogni kezdett, majd egyre gyorsult
a forgása. Búgócsiga sebességre kapcsolt, amint a közepén
megjelent a halvány női alak és beszélni kezdett.
Márikám, érted jöttem. Megszületett az első lányükuno-
kád, ezért velem kell jönnöd. Ha meglátnád a csecsemőt, ak-
kor megtörne a hagyomány, és családunk elveszítené a jöven-
dőmondás képességét.
Nagyot dörrent az ég, felhasadtak a felhők és sűrű jégeső
zúdult a földre.
Mári néni felkelt, csukott szemmel, szája sarkában boldog
mosollyal elindult a vitrinhez. Teste lépésről lépésre zsugo-
rodott és mire odaért, akkora lett, hogy belefért a kristály-
gömbbe.
Másnap reggel meglátogatta az unokaveje, hogy értesítse
Sára nevű ükunokájának megszületéséről. A pincétől a pad-
lásig kereste Mári nénit, ám sehol sem lelte.
A vitrin továbbra is zárva volt. A táncosnők visszaállhattak
a helyükre, mert eltűnt a kristálygömb.
Sára nyakán, a haja tövében, az alig látható, apró, szív alakú
anyajegyet eddig még az édesanyja sem fedezte fel.
ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
FÉRGES
A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudva-
ron. Volt még ideje az indulásig, gondolta, jobb helye lesz a
kupéban,
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
A Nemek Harca
-
Tavaszt sírnak
Tavaszt sírnak kanyargó folyók,
gyökeret vetett part menti fák,
álmosan ébred az árva világ.
Szálanként őszültem meg a télben.
Vad viharok, dermesztő szelek
leheltek rám, csillag nélküli égboltokat.
Hátat mutatva sivár földnek,
megyek feléd szirmait bontogató nyár.
Hosszúra nyúlt jegenyék fölött
hiába káráltok varjak!
Magasan jár a Nap,
hát eredjetek!
Rakjatok fészket más hazában.
Sirámoktól hangos az erdő,
búslakodnak a lombhullajtó fák,
ködfelhőt fúj a szél az elárvult mezőségre.
Vércse száll magas hegyek ormain túl,
kitárt szárnyain napfény suhan.
Nem rabolni jön.
Hazahívták a szelek.
Kondul a harang
a templom tornyán várnak
a dombok, lankás tájak,
hegyek között megbúvó kis falum,
hol a Duna kanyarog szelíden medrében.
Bella Beáta
Annaházi Alíz munkája -
2017 Február
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál -
Múlt
A múlt szelindekjei
sivatag-forrón marcangolnak.
Lelkemen kérges fognyomok
nem hiába voltak az őrült angyalok.
Parázsló homok, kifent kövek
lettem harminc évesen ősöreg.
Az erőszak a félelem tragikomédiája,
nem hiszem, hogy énem a megváltást várja.
Ádám Orsolya Mária -
Az Utolsó
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KOZÁK MARI:
2017 FEBRUÁR
Már esteledett, az ablak beengedte a sötétet, az meg rátelepe-
dett a díványra, majd végigkúszott a szegényesen megterített
asztalon, és a sarokban állt meg, pontosan a kislány mellett.
A szoba majdnem üres volt és rettenetesen hideg. Egy ko-
pott dívány – örökölték nagyitól, aki tavaly ment el tőlük
örökre – néhány rongyos takaróval a tetején, egy háromlábú
asztal, melynek a hiányzó lábát téglák helyettesítették. Egy
öreg komód, melyben az a néhány ruha ölelgette egymást,
amik megmaradtak abból a régi életükből. Tetején ült a kis-
lány babája, színes szoknya, fehér blúz, egy kötött kabátka
mutatta, hogy milyen jó dolga van, és legalább ő nem fázik.
Odakint a mínuszok szaladgáltak, és ha kinyílt az ajtó,
rögtön be is osontak a szobába és a konyhának kinevezett
néhány lépésnyi előtérbe. Az ajtók csak jelezték, hogy vala-
ha azok voltak, az ablakot fekete rongyszőnyeg takarta, de a
hidegtől nem védett picinykét sem.
Az erdőben találtak rá a kunyhóra, egy meleg nyári napon,
mikor sétára indultak, és azon gondolkodtak, mi lesz velük,
ha az a szerény kis ház is elvész az adósságban. Volt némi re-
mény, hogy sikerül kilábalniuk a bajból, de akkor lett beteg
nagyanyó, és a gyógyíttatás, a kórház, a gyógyszerek… hát el-
fogyott a megtakarított pénzecskéjük. A temetés költségei is
magasak voltak, a baj meg nem jár egyedül, apa is elvesztette
munkáját.
Dolgos, erős ember az én párom – mondogatta az anya –
majd csak talál -
Még kortárs
hideg a kezed öltözz fel
szemüregedből lárva nő
nincs helyed nálam költözz el
nem gyógyír rád a lávakő
ujjpercek végén fagy zizeg
csontjaiddal a hold tekéz
árnyadtól fél ki nem isten
éles kaszádat fény becéz
piszok hideg van innom kell
s eldugni magam egy híd alá
fagyban éhezni szenvedni
s leírni milyen a jó halál
írni sírni de kibírni
ha kinyírni nincsen akarat
de naponta orrodhoz dörgölni
a meddighez hiányzik egy adat
Bara Anna -
az életről
vajaskenyér paradicsommal jó sósan
vitaminok és egy cigi az erkélyen az
udvaron galambok akik a teraszomra
hordják az ágyipoloskát a játszótérről
ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
labdám a kopasz kiakad mert a helyére
parkoltak bemegyek nintendo fortnite
elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
megrontója a meló az excel táblák
és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
hiába unom már marcsa mama főztjét
álmos vagyok de nem tudok aludni
pörgetem a tiktokot miközben valakit
épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
Sági Ferenc -
Befordulok
Azt kérik, hogy másképp lássak mindent.
Hírcsatornák játsszák itt az Istent.
A világ ilyent még sosem látott,
bunda helyett medvére kabátot.
Látunk felfelé hulló csillagot,
éhezőt, ki a fénytől jóllakott.
Acélba ütöttél faszöget,
azután kimerte a kád a vizet.
Élvezetté avanzsált a szenvedés,
tépőzárrá vált a nyomókötés.
Kitépte helyéről a fa a szelet,
ma vevőnek az eladó fizet.
Ne higgy el mindent, amit mondanak
nem fentről épülnek fel a falak.
Napszemüveg nem kell éj idején,
aki nem gazdag, maradhat szegény.
Erdős Sándor -
Az apokalipszis hermenutikájáról
Ha Isten elköltözne, emberi testünket választaná lakásnak,
ezt mondta az Apostol. De azt nem mondta, hogyan
nyelhetünk le olyan bőröndöket és kartondobozokat,
amelyek föld alá fegyelmezett arkangyalok
lőfegyvereivel vannak tele, mert ezeket
a biztonság kedvéért, tudom,
mindig magánál tartotta,
ha hallgatott esténként,
akkor így hallgatott.
Hogy fér el bennünk az, ami templom
és kenyér, bűn és tisztulás, útvonal
és útvesztő, a hullazsákok
határozott tagadása?
És nem azért, hogy sokszor
halld, de az a legőrültebb
szerelem is.
Lakás leszek, de most még
a saját lakásomban is félek
egyedül lenni.
Ajtót kell nyitnom az ellentmondás
inkarnációjának, csak így működhetek
tovább, ha úgy döntök. Mert dönteni
most még nekem is szabad.
Vasas Tamás