14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
ZILAHY TAMÁS:
ALMA PATIKA
K
is romantikával indulunk.
Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye.
A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja
be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő
központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló
hely.
Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felej-
tődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tu-
lajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat,
a vasutat, a patikát, a kommunistákat, a barátságosabbak
egymást. Két Vitya közt megbúvik egy vesszen Soros is.
(Minek taníttattad Vityát?)
Az elgyötört patikusok megadóan hallgatják a „minden
napi gyógyszerünket add meg nekünk ma”-t!
Megkapják.
Két maszkos alak viharzik be a többi arctalan maszkos
közé.
– Rablás, ide a pénzt!
– Rablás, én is ezt mondom – sipítja egy vénasszony –
négyezer egy Algoflex.
– Százdarabos kiszerelésű a „D” vitamin – tódítja egy
idősebb kappan – mikor nekem két szem is elég lenne, míg
kisüt a Nap.
– Maga azt úgysem éli meg – hallatszik háta mögül a
jóindulat.
– Nem bírja a mosást a tyúkszemtapaszom, – így a har-
madik – pedig ezerért már akár magától is ledobhatná a
koszt.
– Lelkem, adjon már nekem egy 43-as balettcipőt!
– Nénike ez nem cipőbolt. Cavinton megfelel helyette?
– Kuss legyen – kiabál a rabló! – Patikárius, adjon ezek-
nek tapaszt a szájukra!
– Kérem a receptet! – szól fásultan az eladó.
– Az nekem nincsen.
Recept nélkül tizenhétezer kétdarabos kiszerelésben. –
Blokkolhatom?
– Ez rab