szonettciklus PM-hez
I-XV.
Category: 723. szám
-
Eget kívánó ösztön
Remélem, hogy erősebb lesz, a véletlen hatalmánál
sorsom fölé kerekedésem, és hogy össze nem koszolom
tiszta szívem, hogy maradjon remény, legalább egy halvány,
hogy elkenhessem a beteg ajkamon a bús mosolyom.
Hogy szemetet nem csinálok az ihletből és a tárgyból,
hogy a babért sikerül majd a szögről leakasztanom;
kilépve a ridegségből és a lámpafényes árnyból,
kicserélve a viaszkos, rozoga, szürke asztalom.
Nem nyelve a sötét levest, nem nyögve a világ-panaszt,
nem gondolva hogy lesz utam, lesz célom, és hogy lesz párom;
kinek elmondhatnám, hogyan várom én a virágtavaszt,
hadd lehessen az életem mellette egy mélységes álom.
Megfeledkezve a gondról, a nehézségről, a bajról,
hogy ne homályosítsa el könnyed többé a sorokat;
lekaparva a sok fehér árnyékfoltot a falról,
hogy a lelkem soha többé ne vessen már véglobokat.
Remélve hogy erényeim nem vesznek bele az érdekbe,
hogy közöttünk a kölcsönös tisztelet ülje a nászát;
hogy az arcom ne mártsam már a kétes sötétekbe,
hallgatva a tűnő világ zajának szétpattanását.
Hogy a helyes utat el nem tévesztem, el nem tipegem,
zuhanva újra a földre, és taposódva a sárba;
bús és fagyos vonásokkal feszítve meredt idegem,
hogy ne várjon, csak a holnap nagy és szürke pusztasága.
Attól tartva, hogy a végzet asszonya majd újra lecsap,
úgy érezve minden visszatart, visszahúz, és minden gátol;
nem tudva hogy mi értelme, elfulladva, küszködve csak,
hogy mássá ne is lehessek a változás serény kengyelfutójából.
Vágyva az előrelépést, a szabadságot, a derűt,
hogy felismerjem tetteim, igyekezetem és képem;
hogy dermedt vonásaimból ne faragjak szoborszerűt,
végleg elveszve a fájó élet lassú tengetésében.
Hogy megtaláljam végre a múzsám homlokát és száját,
remélve hogy bűneimbe többé már bele nem halok;
hogy többet láthass bennem, mint az élet árva páriáját,
feledve a sok tompa kínt, amitől a keblem sajog.
Készen a megújulásra minden áldott minutába,
hogy eggyé válhassanak mind az összetördelt részek itt;
nem akarva beöltözni többé a bohócruhába,
mint akit a zord őrület meg nem kísért és részegít.
Móritz Mátyás -
Ajjaj!
Tavasznak bimbót bontó virágai:
ti hiú asszonyok s ifjonti lányok
az első csalogató napsugárnak engedve
szépséges melletek a világnak kitárjátok,
s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok –
míg én vágyteli zsákkal a hátamon
zihálva loholok utánatok, és mind többször
csak simuló árnyékként borulhatok rátok,
mert rajtam is fog a születési átok:
„Lám te is megöregedtél, enbarátom!”
Drégely István -
Zerkó – Attila Törpéje (részlet)
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
részlet
Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
lesőmet.
Csak nem nyughattok?
Miért szívjátok a vérem?
Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
tem végére nem érek?
Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
akkor elmesélem.
Melyikből, melyikből?
Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb -
A Király Halála
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k -
Epreskerti Ernő És A 7/B.
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
ESES:
A KIRÁLY HALÁLA
P
oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
tonutcákon.
Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
csáló és ideges cincogással futkározott élelem
után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
izmosodott vörös kandúr volt.
Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
tett k -
A Régi Hídak
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Cserna-Szabó András, eses,
Gellért András, Kajuk Gyula,
Pass Ferenc, Pollák László,
Zilahy Tamás
Interjú
Egy koncert ne ki-, hanem bekapcsoljon
Balla Gergellyel beszélgettünk
Werner Nikolett interjúja
Kép
Csiky, Jakab, Juhi,
Karsai Csaba, Molnár Móni,
Pethő N. Gábor, Váradi Gábor
Vers
Branyó, Deli Bálint, Dobó Gergő,
Drégely István, Fábián István,
hágyépé, Leé József, Móritz Mátyás,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Sárközi László, Szente B. Levente,
Szolnoki Csanya Zsolt,
Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Vegyes
Művészeti pályázat
Könyvajánló
Rejtvény
KAJUK GYULA:
A RÉGI HÍDAK
A
decens szépasszony, mitagadás, belépett
már abba a veszélyes korba, mikor a nők
vagy kétségbeesett utóvédharcba kezdenek
a gyorsan múló idő ellen, vagy csüggedten
feladják a küzdelmet és beletörődnek a
megváltozhatatlanba. Fruzsina még nem igazán döntötte
el, hogy melyik stratégiáját válassza. Megsűrítette a szépé-
szeti boszorkánykonyhákon tett látogatásait, még inkább
törődött magával, mint eddig ; viszont nemigen járt már
társaságba szórakozni és barátnőit is ritkábban hívta meg
magához. Ösztönszerűleg kerülte azokat az alkalm -
Alma Patika
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
ZILAHY TAMÁS:
ALMA PATIKA
K
is romantikával indulunk.
Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye.
A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja
be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő
központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló
hely.
Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felej-
tődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tu-
lajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat,
a vasutat, a patikát, a kommunistákat, a barátságosabbak
egymást. Két Vitya közt megbúvik egy vesszen Soros is.
(Minek taníttattad Vityát?)
Az elgyötört patikusok megadóan hallgatják a „minden
napi gyógyszerünket add meg nekünk ma”-t!
Megkapják.
Két maszkos alak viharzik be a többi arctalan maszkos
közé.
– Rablás, ide a pénzt!
– Rablás, én is ezt mondom – sipítja egy vénasszony –
négyezer egy Algoflex.
– Százdarabos kiszerelésű a „D” vitamin – tódítja egy
idősebb kappan – mikor nekem két szem is elég lenne, míg
kisüt a Nap.
– Maga azt úgysem éli meg – hallatszik háta mögül a
jóindulat.
– Nem bírja a mosást a tyúkszemtapaszom, – így a har-
madik – pedig ezerért már akár magától is ledobhatná a
koszt.
– Lelkem, adjon már nekem egy 43-as balettcipőt!
– Nénike ez nem cipőbolt. Cavinton megfelel helyette?
– Kuss legyen – kiabál a rabló! – Patikárius, adjon ezek-
nek tapaszt a szájukra!
– Kérem a receptet! – szól fásultan az eladó.
– Az nekem nincsen.
Recept nélkül tizenhétezer kétdarabos kiszerelésben. –
Blokkolhatom?
– Ez rab -
Egy Koncert Ne Ki-, Hanem Be- Kapcsoljon
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
EGY KONCERT NE KI-, HANEM BE-
KAPCSOLJON
Vallás, egzisztenciális útkeresés, Istenhit. Zenei szitokszó, tabutéma,
oldschool. A Platon Karataev mégis mesteri szinten bánik a fenti
szavakkal. Miért és milyen céllal, pláne, hogyan csinálják? Ezekre
kerestük a választ Balla Gergellyel, a zenekar frontemberével.
A Platon Karataev egyediségét meghatá-
rozza a vallásközeli témaválasztás. Szemé-
lyes indíttatás vagy kísérlet?
Arról írunk dalokat, amik legbelül foglalkoztatnak min-
ket. Vallásos családban nőttem fel, így ez már kis gyermek-
koromtól kezdve része volt az életemnek, hat rám, így a
zenére is, amit csinálok. A mai napig például számomra
az orgona hangjának van egyfajta szentsége, ami hihetet-
lenül megérint, és emiatt próbálom behozni a Platon ze-
nei világába is ezt a hangzást. A dalok középpontjában az
ember és a szakralitás áll, ezáltal azt szeretném elérni, ha
valaki eljön egy koncertünkre, annak egy kvázi-spirituális
élményben lehessen része. Hogy ha valaki eljön egy Platon
koncertre, az ne ki-, hanem bekapcsolódjon. A dalszöve-
gekben is sokat merítek a vallásos irodalomból, több uta-
lás is van mind az Ó-, mind az Újszövetségre, de a szúfi
misztika, a buddhista hagyomány, vagy taoista gondolatok
is hatással voltak a dalokra. A vallási relativizmus, vagy
szinkretizmus egy megosztó dolog, és sokkal mélyebb
téma ennél, én azonban az ismert hasonlattal élve mégis
inkább úgy látom, hogy mindegyik vallás egy-egy külön út
fel a hegyre, nem emelném egyiket a másik fölé. Számom-
ra személyesen ez egy szüntelen keresés, és egyre inkább
azt veszem észre, hogy amit igazán kutatok, az egy közös
mag a vallásokban, és a hagyományoknak azon részei, me-
lyek az eltéréseket domborítják ki, nem érintenek meg, va-
lahol egy, a lényegre rárakódott rétegnek tartom.
Miért vállaltátok, hogy zenétekkel elindul-
tok a „hegy” felé?
Minden alkotót más és más mozgat meg igazán, bennün-
ket ez foglalkoztat a legintenzívebben. A létezés magjá -
Orvosok Bilincsben
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
GELLÉRT ANDRÁS:
ORVOSOK BILINCSBEN
C
sodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom
fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsü-
tés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet
(24 Celsius), valamint a gall hódítás során
szerzett, idomított királysasok látványos kö-
telékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által
is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben
virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok
száz érdeklődőt.
Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak
kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának
köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok
és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati,
cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és
high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia
varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel köl-
tekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szo-
kottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli vá-
rakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t,
amely az évtized legjobban várt eseménye.
Decembrius császár örökös dictator bölcs előrelátása,
valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az is-
tenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok
földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen
készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fon-
tosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.
A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a
Franci