Category: 723. szám

  • Ajjaj!

    Tavasznak bimbót bontó virágai:
    ti hiú asszonyok s ifjonti lányok
    az első csalogató napsugárnak engedve
    szépséges melletek a világnak kitárjátok,
    s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok –
    míg én vágyteli zsákkal a hátamon
    zihálva loholok utánatok, és mind többször
    csak simuló árnyékként borulhatok rátok,
    mert rajtam is fog a születési átok:
    „Lám te is megöregedtél, enbarátom!”
    Drégely István

  • Zerkó – Attila Törpéje (részlet)

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    CSERNA-SZABÓ ANDRÁS :
    ZERKÓ – ATTILA TÖRPÉJE
    részlet
    Na ide figyeljetek, ciprióta faszikáim! Most már tényleg
    hagyjátok abba a nyüstölésemet. Elegem van! Szálljatok
    le rólam végleg. Szeretném csöndben, nyugalomban, a
    naplementében gyönyörködve eltölteni az estémet. Fá-
    radt vagyok. Egész délelőtt halásztam. Aztán vittem halat,
    kagylót, rákot és polipot Püdeusz feleségének. Éheznek a
    gyermekei, a drágalátos férje meg egész nap csak hümmög
    a narancsligetben. A halrohasztó kádjaimat is le kellett
    csapolnom. Kurvára kivagyok! Már csak azt várom, hogy
    Ambrosziosz a vörös parázs fölé helyezze háromágú nyár-
    sait. Vacsorázni szeretnék. Egy kis korianderes bárányra
    vágyom. Meg némi borra. Esetleg néhány parti tavlira.
    Semmi kedvem hajnalig ugatni, rojtosra pofázni a lepény-
    lesőmet.
    Csak nem nyughattok?
    Miért szívjátok a vérem?
    Ja, hogy addig fizetnétek nekem a bort, amíg a történe-
    tem végére nem érek?
    Ezt az ajánlatot már mérlegelés tárgyává kell tennem…
    Na, jó, nem bánom, ha hoztok egy kancsó rendes bort,
    akkor elmesélem.
    Melyikből, melyikből?
    Hát az Ikarionból. Mi másból? Csakis abból. És vigyáz-
    zatok, mert rohadtul észre fogom ám venni, ha valami fos
    lőrével akartok itatni. Kitelik tőletek… Ravasz egy bagázs
    vagytok, de én sem most jöttem ám le a történelem falvé-
    dőjéről! Mindannyian tudjuk, hogy bort és parfümöt ké-
    szíteni ti tanítottátok meg a görögöket. Aztán a görögök
    a rómaiakat. A rómaiak a gallokat, és így továb

  • A Király Halála

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • Epreskerti Ernő És A 7/B.

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    ESES:
    A KIRÁLY HALÁLA
    P
    oros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kó-
    boroltam a szeméttel teli, koszos és sivár be-
    tonutcákon.
    Időnként felbukkant egy-két undorító rág-
    csáló és ideges cincogással futkározott élelem
    után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántot-
    tam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,
    hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgy-
    sem volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom,
    talán az aktuális nihil költözött belém akkoriban!
    Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba.
    Rohanni kezdtem a hang irányába és mikor kiértem egy
    nagyobb füves térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult
    a szemem elé. Egy valószínűleg nőstény macska, felcsapott
    farokkal rohant körbe-körbe a téren és utána vágtatott két
    üveges szemű, duzzadó erejű kandúr! Földbegyökerezett
    lábakkal bámultam ezt a fenséges balettet. Hirtelen meg-
    merevedett a nőstény macska és a két kandúr megkezd-
    te az eszeveszett, fülszaggató nászdalát. Nekem úgy tűnt,
    mintha nem vettek volna egymásról tudomást.
    Már éppen kezdtem volna csodálkozni, amikor – mint-
    egy varázsütésre – szembe fordultak egymással. Mindkét
    kandúr szeméről egy pillanat alatt hullott le a hályog.
    Most tudtam csak igazán megfigyelni őket. Az egyik ha-
    talmas, szinte kutya nagyságú, sok harcban edződött és
    izmosodott vörös kandúr volt.
    Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte el-
    tűnt eme harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehe-
    tett k

  • A Régi Hídak

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Cserna-Szabó András, eses,
    Gellért András, Kajuk Gyula,
    Pass Ferenc, Pollák László,
    Zilahy Tamás
    Interjú
    Egy koncert ne ki-, hanem bekapcsoljon
    Balla Gergellyel beszélgettünk
    Werner Nikolett interjúja
    Kép
    Csiky, Jakab, Juhi,
    Karsai Csaba, Molnár Móni,
    Pethő N. Gábor, Váradi Gábor
    Vers
    Branyó, Deli Bálint, Dobó Gergő,
    Drégely István, Fábián István,
    hágyépé, Leé József, Móritz Mátyás,
    Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
    Sárközi László, Szente B. Levente,
    Szolnoki Csanya Zsolt,
    Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Vegyes
    Művészeti pályázat
    Könyvajánló
    Rejtvény
    KAJUK GYULA:
    A RÉGI HÍDAK
    A
    decens szépasszony, mitagadás, belépett
    már abba a veszélyes korba, mikor a nők
    vagy kétségbeesett utóvédharcba kezdenek
    a gyorsan múló idő ellen, vagy csüggedten
    feladják a küzdelmet és beletörődnek a
    megváltozhatatlanba. Fruzsina még nem igazán döntötte
    el, hogy melyik stratégiáját válassza. Megsűrítette a szépé-
    szeti boszorkánykonyhákon tett látogatásait, még inkább
    törődött magával, mint eddig ; viszont nemigen járt már
    társaságba szórakozni és barátnőit is ritkábban hívta meg
    magához. Ösztönszerűleg kerülte azokat az alkalm

  • Alma Patika

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    ZILAHY TAMÁS:
    ALMA PATIKA
    K
    is romantikával indulunk.
    Távolból látszik az esteli patika villódzó fénye.
    A „lenyugvó” napfelkelte sárgásan világítja
    be az Alkony Plázát, a nyuggerek szabadidő
    központját. Felkapott gyógyszer shoppingoló
    hely.
    Csordogál bévül az élet. Néhány múltszázadból itt felej-
    tődött donor gyűrögeti receptjét. Törzsvásárló-kártya tu-
    lajdonosok meghitten szidják a zöldségeseket, a húsosokat,
    a vasutat, a patikát, a kommunistákat, a barátságosabbak
    egymást. Két Vitya közt megbúvik egy vesszen Soros is.
    (Minek taníttattad Vityát?)
    Az elgyötört patikusok megadóan hallgatják a „minden
    napi gyógyszerünket add meg nekünk ma”-t!
    Megkapják.
    Két maszkos alak viharzik be a többi arctalan maszkos
    közé.
    – Rablás, ide a pénzt!
    – Rablás, én is ezt mondom – sipítja egy vénasszony –
    négyezer egy Algoflex.
    – Százdarabos kiszerelésű a „D” vitamin – tódítja egy
    idősebb kappan – mikor nekem két szem is elég lenne, míg
    kisüt a Nap.
    – Maga azt úgysem éli meg – hallatszik háta mögül a
    jóindulat.
    – Nem bírja a mosást a tyúkszemtapaszom, – így a har-
    madik – pedig ezerért már akár magától is ledobhatná a
    koszt.
    – Lelkem, adjon már nekem egy 43-as balettcipőt!
    – Nénike ez nem cipőbolt. Cavinton megfelel helyette?
    – Kuss legyen – kiabál a rabló! – Patikárius, adjon ezek-
    nek tapaszt a szájukra!
    – Kérem a receptet! – szól fásultan az eladó.
    – Az nekem nincsen.
    Recept nélkül tizenhétezer kétdarabos kiszerelésben. –
    Blokkolhatom?
    – Ez rab

  • Egy Koncert Ne Ki-, Hanem Be- Kapcsoljon

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    EGY KONCERT NE KI-, HANEM BE-
    KAPCSOLJON
    Vallás, egzisztenciális útkeresés, Istenhit. Zenei szitokszó, tabutéma,
    oldschool. A Platon Karataev mégis mesteri szinten bánik a fenti
    szavakkal. Miért és milyen céllal, pláne, hogyan csinálják? Ezekre
    kerestük a választ Balla Gergellyel, a zenekar frontemberével.
    A Platon Karataev egyediségét meghatá-
    rozza a vallásközeli témaválasztás. Szemé-
    lyes indíttatás vagy kísérlet?
    Arról írunk dalokat, amik legbelül foglalkoztatnak min-
    ket. Vallásos családban nőttem fel, így ez már kis gyermek-
    koromtól kezdve része volt az életemnek, hat rám, így a
    zenére is, amit csinálok. A mai napig például számomra
    az orgona hangjának van egyfajta szentsége, ami hihetet-
    lenül megérint, és emiatt próbálom behozni a Platon ze-
    nei világába is ezt a hangzást. A dalok középpontjában az
    ember és a szakralitás áll, ezáltal azt szeretném elérni, ha
    valaki eljön egy koncertünkre, annak egy kvázi-spirituális
    élményben lehessen része. Hogy ha valaki eljön egy Platon
    koncertre, az ne ki-, hanem bekapcsolódjon. A dalszöve-
    gekben is sokat merítek a vallásos irodalomból, több uta-
    lás is van mind az Ó-, mind az Újszövetségre, de a szúfi
    misztika, a buddhista hagyomány, vagy taoista gondolatok
    is hatással voltak a dalokra. A vallási relativizmus, vagy
    szinkretizmus egy megosztó dolog, és sokkal mélyebb
    téma ennél, én azonban az ismert hasonlattal élve mégis
    inkább úgy látom, hogy mindegyik vallás egy-egy külön út
    fel a hegyre, nem emelném egyiket a másik fölé. Számom-
    ra személyesen ez egy szüntelen keresés, és egyre inkább
    azt veszem észre, hogy amit igazán kutatok, az egy közös
    mag a vallásokban, és a hagyományoknak azon részei, me-
    lyek az eltéréseket domborítják ki, nem érintenek meg, va-
    lahol egy, a lényegre rárakódott rétegnek tartom.
    Miért vállaltátok, hogy zenétekkel elindul-
    tok a „hegy” felé?
    Minden alkotót más és más mozgat meg igazán, bennün-
    ket ez foglalkoztat a legintenzívebben. A létezés magjá

  • Orvosok Bilincsben

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    GELLÉRT ANDRÁS:
    ORVOSOK BILINCSBEN
    C
    sodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom
    fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsü-
    tés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet
    (24 Celsius), valamint a gall hódítás során
    szerzett, idomított királysasok látványos kö-
    telékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által
    is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben
    virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok
    száz érdeklődőt.
    Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak
    kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának
    köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok
    és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati,
    cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és
    high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia
    varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel köl-
    tekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szo-
    kottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli vá-
    rakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t,
    amely az évtized legjobban várt eseménye.
    Decembrius császár örökös dictator bölcs előrelátása,
    valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az is-
    tenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok
    földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen
    készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fon-
    tosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.
    A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a
    Franci

  • Már az aluljáróba sem volt

    egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk,
    árusok terítették ki szedett-vedett
    portékájukat széthajtogatott kartondobozokra,
    illegálisan, legálisan, mit számít ez most,
    elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is;
    akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé,
    meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az
    megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák,
    eljött hát az alkalom mobiltelefonnal regényírásba kezdeni,
    végigvinni a legbrutálisabb Sudoku-feladványokat,
    morgolódva kurvaanyázni, jegykiadó-automatát rángatni,
    vétkeseket keresni földön és mennyben, pokolban, hiába,
    az felfurakodott miközénk ördögöstül pont erre a napra,
    áfás számlával kéri, kefélt volna inkább cipőt az apja;
    e percben szinkronúszókat megszégyenítő elfordulással
    a sor minden szempárja a tucatnyi közterület-felügyelőre
    fókuszál, tetves állatok, elkobozni az életveszélyes
    karácsonyi fényfüzéreket, a ponyvairodalom remekeit,
    a gyönyörű, védett hóvirágcsokrokat, ez aztán a munka,
    szoktak maguk egyáltalán tükörbe nézni basszákmeg,
    íme, csoda történik: a plexiablak résén kiröppen egy
    fehér galamb, miközben valaki mosolyogva
    áldott, békés karácsonyt kíván szakaszjegyével a kezében
    a sírógörcs szélén álló pénztároskisasszonynak.
    Pethő N. Gábor
    2022. január, első díj

  • A rózsák

    Nehéz a múlást nem káromolni.
    Szikrázik a fagy:
    köszörűn visító penge.
    Az élet szaladó, könnyű holmi,
    áttetsző selyem
    éles füveken lebegve.
    Kertemben jeget könnyeznek,
    fáznak-gubóznak
    konok, hósapkás rózsák.
    Szemérmesen vetkőznek,
    ha a téli nap
    végigcsap fagyott bimbójukon.
    Nézd, ázottan is, halottan még,
    rongyos szirmaikkal
    titkukat átölelve óvják.
    Hószín és dermedt most az ég.
    Zárul a végső titok
    majd, ha tombolva kinyílnak a rózsák.
    Fábián István