13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
Isten, de az Ördög lábait.
De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
örömét bizony alig tudta magában tartani.
– Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
–Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i