„Fizetek, Főúr,
volt egy feketém”,
egy tönkre ment élet,
és hatvanhét tányér
csalfa vak remény!
Ezerszer becsaptak
és néha csaltam én,
bolondul kergettem
a boldogságot: hé,
állj meg már, szép remény!
De immár jóllaktam.
Elég már a rosszból!
Nem kell többé rossz bor,
a kaszás jön már értem,
én vagyok most a rét.
Pollák László