13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
POLLÁK LÁSZLÓ:
EPRESKERTI ERNŐ ÉS A 7/B
4.
Bátorfalvy Balogh Béla írása
Rettentően izgultam. Bíztam ugyan parancsnokunk,
Vakmerőváry Vidor Vencel hatalmas tudásában, ám még-
is. Amire készültünk, az éppen a lehetséges és a lehetetlen
határán fészkel. Ha van egyáltalán ott, a valóság és a valót-
lanság határán fészek. Talán van, esetleg nincs. Mert, ugye
fából nincs kilincs. Vagy ki tudja, tán mégis. Csapatunk
legfiatalabb tagjaként jogom lett volna kicsit izgulni, de
semmiképp sem nagyon. Rettentően pláne nem szabad.
Palástoltam is félelmeimet, elszánt, kemény pofát vágtam.
Nem látszott rajtam majré, ellenőriztem a dolgot, tükörbe
bambultam. Kemény pofa nézett vissza rám.
Szépségessy Szász Szófián viszont látszott, mennyire be
van rezelve, de neki ezt mindenki elnézte, mert lány. Szép,
dögös csaj. Egyébként is, az ő feladata csupán annyi, hogy
ott legyen velünk tiszti rangban, mint az imádott nőnem
képviselője. És lehetőleg maradjon életben, hogy gyerme-
keket, szép, egészséges gyerekeket szüljön nekünk hazánk
nagy dicsőségére.
Kockázati
tényezőt
elsősorban
alparancsnokunk,
Paczalvári Pacuha Pali bácsi jelentett, mivel igaz, hogy
csak negyvenöt éves, ám időnként rájön valami dili, és úgy
viselkedik, mintha száznegyvenöt éves lenne. Erre hivat-
kozva szerették volna ketten is kitúrni őt irigyelt pozíció-
jából, Jobbvagyokfalvi Jani János főhadnagyunk, meg Kő-
váry Kivagyte Károly századosunk, de nem sikerült nekik.
Pali bá’ nélkü