A naplóíró egy vonaton utazva találkozik egy hetvenéves nővel, aki vidáman és nagy derűvel mesél a születésnapjáról, vérző térdéről, randijáról és az Amerikába költözött lányáról. A nő egykor hajléktalanszállón dolgozott, és a szerző számára a jelenet azért fontos, mert a közbeszéd gyűlölete helyett egyszerre az élet szeretetével és az elfogadás erejével találkozik.