Category: Napló

A napló a késlekedésről, a mindennapi szétesettségről és a szociális munkához tapadó öniróniáról szól.

A napló a magyarsághoz, az otthonhoz és az ünnephez való ambivalens személyes viszonyról szól.

A napló a leadási kényszerről, a nyári nehézségekről és a szociális munka közben átélt apró, szeretetteljes emberi helyzetekről szól.

A naplóíró egy vonaton utazva találkozik egy hetvenéves nővel, aki vidáman és nagy derűvel mesél a születésnapjáról, vérző térdéről, randijáról és az Amerikába költözött lányáról. A nő egykor hajléktalanszállón dolgozott, és a szerző számára a jelenet azért fontos, mert a közbeszéd gyűlölete helyett egyszerre az élet szeretetével és az elfogadás erejével találkozik.

Fura dolog történt ma az egyesen. Eleddig ha összefutottam magammal, az a 20 évvel ezelőtti énem volt. De ma nagy meglepetésemre a 20 évvel későbbi én ült le velem szemben az Árpád hídnál. A Bosnyák térre tartottam, sárgabarackot venni lekvárhoz, és közben azon gondolkodtam, milyen leszek húsz év múlva: kerekded arccal, nevetőráncokkal, színes vászonruhában, sok karkötővel és sok tapasztalattal. A napló a jelen és a jövő közti furcsa találkozás, az anyaság, az elengedés és a remény szövege.

A szerző szerint a lecsó maga a világbéke, vagy legalábbis a magyar ember megnyugvásának egyik formája. A lecsó közös élmény: szállón, panelben, kertben vagy bográcsban is készülhet, és valahogy mindenkihez köze van.

A napló személyes emlékeken keresztül beszél a lecsóhoz fűződő viszonyról: gyerekkori rossz élményről, nagyszülőkről, dédanyáról, panelházak nyári szagáról, szerelemről és arról, hogyan válik egy egyszerű étel időutazássá, elfogadássá és túlélési metaforává.