Duckhilles

Category: 705. szám

  • Aratók ebédelnek

    Pihennek a kaszások,
    rozstengerben fürdik a Nap.
    Aratók ebédelnek
    dűlőúti hűs fák alatt.

    Repülő zúg a fényben;
    párolog a vizesárok,
    nyújtózkodnak a kalászok,
    és álmodoznak a lányok…

  • Csanádi Gábor – A fotózás szerelmese

    A portré Csanádi Gábor életútját mutatja be, aki 2020-ban az Év Önkéntese lett. A matematika és a szociológia felől jutott el a városszociológiához, majd nyugdíjas korában a Fedél Nélkülhöz csatlakozott. A szöveg szerint a fotózás lett számára az a szenvedély, amelyben szakmai múltját és emberi érzékenységét is jól tudja hasznosítani.

  • (halkan, mint a szép szavak)

    halkan, mint a szép szavak,
    elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
    a könnyek,
    tavak.

    az ember több,
    mint aki ölelésre vár.
    nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.

  • Covid Haiku

    Tetted koronád.
    Vírusunk lett gyászkirály.
    Rettentő idők.

  • Covid Korona

    Keresztfákon korona,
    s Vírusunk a gyász ura!

  • Megtisztulva fehéren

    Feketén izzik a földkohó,
    és fekete lángjai szállnak.
    Fönn fekete varjak köröznek,
    s lent fekete színe a gyásznak.

    Feketén búcsúzz az élettől:
    s „ott” – szűz – tiszta
    Fehérek látnak

  • Belobbanva

    Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
    Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán.

    Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
    Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
    Nyeljed a holnapért, újra és újra.

  • Mementó

    Egy kifosztott nap után reggel,
    kettesben a csenddel,
    csak figyelem,
    hogyan csúsznak el
    egymáson a percek.

    Biztosan érted,
    miután megannyi kifosztott nap van
    mögötted is,
    és gyöngyöző bánat-könnyek
    a végtelen hosszú ruhaszárítón,
    ahová mementóként
    hullajtottad őket.

    Figyeljük együtt,
    mi mint változik,
    aztán engedjük tovább
    a vonatunkat.
    Ráérünk.
    Jön másik.

  • Gyáli úti pillanatok (Haiku-lánc 49-56.)

    49. Csípjük egymást, bár néha veszekszünk. Ez csak hagyományőrzés.
    50. Csönd az éjben: kétszáz elgyötört lélek semmit álmodik.
    51. Úgy érzem magam akár egy gyerek: végre verseket írok!
    52. Hagyományosan nyugalmas az életem: megyek rohanni!
    53. Fölmelegedés, éhínség, harc, járványok… Csak Nyugi! Megoldjátok.
    54. Bizonytalanság: a halál is jobb ennél! De ez a jövőm.
    55. Leállt az agyvíz keringésem. De még sok feladatom van…
    56. Apámat egyszer láttam. Anyámat – soha. Így lettem felnőtt.

  • Fejlövés

    A rövid próza egy magyar újságíró és egy Detroitba szökött egykori testőr különös találkozását meséli el. John Z. Toth olyan akciókról beszél, amelyekben saját értelmezése szerint a szolgálati szabályokat követte, miközben egyre abszurdabb és nyugtalanítóbb történeteket idéz fel. A szöveg a lojalitás, az erőszak és a felelősség groteszk kifordítása.