Ez az ajtó nem nyílik sehová.
Mögötte az a szoba: nincs!
Nem valódiak a törtfehér falak,
és képzeletbeli a súlyos rézkilincs.
És mégis; e szoba maga a Valóság.
Valósabb, mint bármi életemben;
Hallom, hogy rág az egér a falban és
ahogy nyílik szét a téglák közt a rés.
A küszöbön állok; ha belépek, elvesztem,
hisz része leszek annak, ami nincs,
és nem is volt soha, csak képzeletemben,
mint az ajtó, a fal, a rézkilincs.