Author: Kajuk Gyula

  • A Régi Hídak

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Cserna-Szabó András, eses,
    Gellért András, Kajuk Gyula,
    Pass Ferenc, Pollák László,
    Zilahy Tamás
    Interjú
    Egy koncert ne ki-, hanem bekapcsoljon
    Balla Gergellyel beszélgettünk
    Werner Nikolett interjúja
    Kép
    Csiky, Jakab, Juhi,
    Karsai Csaba, Molnár Móni,
    Pethő N. Gábor, Váradi Gábor
    Vers
    Branyó, Deli Bálint, Dobó Gergő,
    Drégely István, Fábián István,
    hágyépé, Leé József, Móritz Mátyás,
    Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
    Sárközi László, Szente B. Levente,
    Szolnoki Csanya Zsolt,
    Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Vegyes
    Művészeti pályázat
    Könyvajánló
    Rejtvény
    KAJUK GYULA:
    A RÉGI HÍDAK
    A
    decens szépasszony, mitagadás, belépett
    már abba a veszélyes korba, mikor a nők
    vagy kétségbeesett utóvédharcba kezdenek
    a gyorsan múló idő ellen, vagy csüggedten
    feladják a küzdelmet és beletörődnek a
    megváltozhatatlanba. Fruzsina még nem igazán döntötte
    el, hogy melyik stratégiáját válassza. Megsűrítette a szépé-
    szeti boszorkánykonyhákon tett látogatásait, még inkább
    törődött magával, mint eddig ; viszont nemigen járt már
    társaságba szórakozni és barátnőit is ritkábban hívta meg
    magához. Ösztönszerűleg kerülte azokat az alkalm

  • Ezt a világot

    Ezt a világot, ha tehetném,
    egy liberóba kötözném,
    hogy szaga ne legyen a létnek
    s ganaja az erőltetésnek.
    Nagy Gusztáv
    Csiky munkája

  • Májrizottó, Máj Nélkül

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KAJUK GYULA:
    MÁJRIZOTTÓ, MÁJ NÉLKÜL
    G
    alagonya sosem kedvelte a májat. Gye-
    rekkorában, mint majd minden gyerek,
    kifejezetten utálta; később aztán, kényte-
    len-kelletlen megbarátkozott vele, először
    a nagykanizsai piacon, ahol a munkahét
    napjain hajnalban szinte állandóan májashurkát evett,
    mert hát ez volt a legolcsóbb… aztán lassanként rákapott
    a resztelt májra is, hasonló okból kifolyólag, mert mikor a
    geofizikai kutatócsoport kocsija hazafelé tartott hétvégén
    és a „főnökség” megálljt parancsolt, mondjuk a Vén Diófa
    előtt, akkor neki is kellett rendelnie valamit és ez volt az
    étlapon a legolcsóbb étel. Amikor valahogy rátestálódott
    a műszeres brigád szakácsi tiszte, akkor meg már elkészí-
    teni is megtanulta ezt a fogást, pont azért, mert – már ha
    lehetett a piacon májat kapni – akkor olcsó volt, kiadós,
    ráadásul éppen elkészülhetett egy mérési ponton a köte-
    lező regisztrálási idő alatt, így nem kellett két pont kö-
    zött átzötyögtetni a félkész ételt tíz-tizenöt kilométernyi
    dűlőúton át. Bár ezek a daliás idők már régen elmúltak,
    Galagonya viszonya a májételekhez nemigen változott. Ha
    asszonya kedvéért, aki szerette a rántott vagy natúr má-
    jat, vásárolt egy kilónyit ebből a belsőségből, akkor is csak
    az erek körüli leeső részeket kockázta fel és ebből csinált
    reszteltet magának, a szeletelt részek élvezetét meghagyta
    másoknak. Mikor „jól szaladt a szekér”, akkor meg jó
    érzéssel vásárolt az őszi-téli ünnepekkor hízott kacsa
    –, majd a

  • Karácsonyi Ízelítő

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    KAJUK GYULA:
    KARÁCSONYI ÍZELÍTŐ
    A
    fél utca összeszaladt a csokoládébarna
    furgon láttán, melynek oldalán arany-
    színű betűkkel egy nemzetközi futár-
    szolgálat neve díszelgett. Az öregas�-
    szony később jött rá, hogy a kocsi mire
    is emlékeztette tudat alatt. Megboldogult férje, ha
    néha valami váratlan külön pénzhez jutott és ezt
    „méltóképpen” megünnepelte cimboráival, legkésőbb
    másnap mindig meglepte őt egy doboz Extra Barna
    bonbonnal. Annak volt ilyen a doboza!
    A futár egy kartondobozt tett Malvin asztalára, alá-
    íratta vele az átvételt egy furcsa elektronikus táblán,
    aztán órájára nézett és már ott sem volt. Malvin nagy
    óvatosan bontogatta a küldeményt, el nem tudta kép-
    zelni, mi lehet benne. Mikor a csomagolás megadta
    magát, a lapos dobozból négy fedeles tálca csúszott
    elő.
    Először egy sötét színű sülthús darab vált láthatóvá
    a fedél lepattintása után, körülvéve néhány kanálnyi
    pirosbarna, zselés zsírral. Malvin úgy gondolta, vad-
    hús lehet, talán szarvas, esetleg őz. A másik tálcán
    hagymás tört krumpli volt, feltehetően a sült hús kö-
    retének szánták.
    Előkerült még egy pár furcsa kolbász is, vélhetően
    valami kóstolóból kiemelve. Malvin úgy emlékezett
    rá, evett ő ilyesmit már, talán a bajoroknál vagy a len-
    gyeleknél a „régi szép időkben”, mikor férje néha el-
    vitte őt egy-egy üzleti útra magával. A negyedik tálca
    egy kisüveg bort rejtegetett, olyasfélét, amilyet a re-
    pülőkön szoktak az utasoknak adni. Mellette meg egy
    celofán

  • Őszi gerlepár

    Jaj, gerlék, óh, ti gerlék,
    milyen vidáman vagytok,
    hajnalban köszöntitek
    szerelmesen a Napot.
    Énekeltek, mintha még
    mindig kikelet lenne,
    pedig az ősz múlik már,
    és a zord tél fenyeget.
    Kertünkben falevelek
    hullanak szép csendesen,
    ti ezzel mit sem törődtök,
    énekeltek szelíden.
    S énrám ugyan mi vár még?
    Hallgatom a dalotok,
    keserű a reményem:
    talán lesz még tavaszom.
    Pollák László

  • Hűtőmágnes

    A rövidpróza egy hazatérő fiatalasszony történetén át beszél a fáradtságról, a kapcsolatok törékenységéről és a hétköznapi ragaszkodásról.

  • Örömtanya

    A részlet egy anyagi gondokkal küszködő fiatal grafikus óbudai bolyongását mutatja be, akit egy régi ismerős váratlan találkozása mozdít ki a reménytelenségből. A presszóban elfogyasztott kávé és konyak mögött a történet a városi kiszolgáltatottságról, a szegénységről és egy apró emberi gesztus erejéről szól.

  • A vágyról

    Csalfa cselek, csalódások,
    csömörök után,
    mért csábulok el újra esztelen,
    ha fekszel ágyamon meztelen,
    és szétrakod a lábadat nekem
    egy napos délután,
    mikor a redőnyt félig leeresztve
    homályt előlegzünk meg az estre?

  • Az utolsó ajtó

    Ez az ajtó nem nyílik sehová.
    Mögötte az a szoba: nincs!
    Nem valódiak a törtfehér falak,
    és képzeletbeli a súlyos rézkilincs.

    És mégis; e szoba maga a Valóság.
    Valósabb, mint bármi életemben;
    Hallom, hogy rág az egér a falban és
    ahogy nyílik szét a téglák közt a rés.

    A küszöbön állok; ha belépek, elvesztem,
    hisz része leszek annak, ami nincs,
    és nem is volt soha, csak képzeletemben,
    mint az ajtó, a fal, a rézkilincs.