Lélegzetvételed
ritmusára moccannak
húzódnak össze
ernyednek el
testemben
az inak –
mit csinájjak?
Valamennyi színvak…
s létük nem más
mit a természet
adott nekik a
Te létedre válaszul
hozzád igazul minden
idebenn s kint lent
és fent rajtad átszűrve
látható a felhő
a madár a virág
a fák az erdő
s megédesednek a
savanyú pofák is ha
hirtelen meglátlak
elönt a forróság s már
rángatnám is le rólad
s rólam a ruhát hogy
alkothassunk új s újabb
efemer csodát!
Hát egyszer már e ködből
igazán előbukkanhatnál…