4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
KISZOLGÁLÓ KISZOLGÁLTATOTT-
SÁG
E
gy hotel emeletén berendezett stúdió előtt találkoz-
tunk. Mielőtt kilépett az ajtón nagy hévvel kiabált
a színpadról, csak az nem hallotta, akinek nincs
füle. Az ajtón mégis egy higgadt színész lépett ki.
Pedig erre van a legkevesebb oka. Kisgyerekes édes-
apa, szabadúszó színész és alighogy túl van első önálló estjének
bemutatóján.
Miért kiabáltál bent?
Mielőtt jöttetek a Bóta Café januári felvételét forgat-
ták velem, amiben felkavaró kérdéseket kaptam. Eszenyi
Enikőről és a Vígszínházban tapasztalt és átélt események-
ről kérdeztek: a hatalommal való visszaélésről, arról, ho-
gyan sérültem ebben. De a felvétel végén elbizonytalanod-
tam, hogy vajon a megfelelő sztorikkal szemléltettem-e az
eseményeket, ezért eljátszottam két jelentet, amiben álta-
lam megszólalt Enikő. Ezt hallottátok.
Négy éve jöttél el a Vígszínházból, azóta
más társulatoknál, főműsoridőben lát a
közönség, startup-ot alapítottál, tavaly de-
cemberen pedig bemutattad első önálló es-
ted, amit idén tovább játszol az ország leg-
több pontján. Hogy vagy?
Ha csak az utóbbira, a Kitolás című estemre gondolok,
azt hiszem, így érzi magát egy rockstar! Szinte az eddigi
összes helyen elképesztő fogadtatást kaptam, a közönség
minden poénra reagált, nagyon felemelő. Euforikus él-
mény! Fantasztikus. De játszottam Sződligeten is olyan
körülmények közt, amilyenek között soha nem álltam
még nézők elé. Egy tornateremben adtam elő a vígjátékot,
aminek az egyik sajátossága volt, hogy nem lehetett lekap-
csolni a nézőtér felett a villanyt. Kevésbé vagyok hozzá-
szokva, hogy ennyire közvetlenül lássam a reakciókat, de
azt hiszem, nem zavart volna, ha közönség egyik tagján
nem éreztem volna totális kívülállóságot. Ez meglehetősen
kizökkentett. Feltűnt, hogy hiába csapkodja nevetéstől
nyolcvan ember a térdét, az az egy komor arc elviszi a fi-
gyelmem. Az előadás végére olyan zavart lettem, hogy egy
tartalmi ugrást is elkövettem a szövegb