A monszun viharában
téged látlak,
mikor eső veri a zöld fákat.
A szivárvány fényében
téged nézlek,
mikor ívét feszíti a kék égnek.
Szerelmemmel egy másik Világba
téged hívlak,
monszun eső már miattunk is sírhat.
Nguyen Piroska
Category: 718. szám
-
Könnyek
-
cserbenhagyásos gázolás
üveggolyó a tenyereden, ez vagyok
melegíthetsz vagy összetörhetsz – ha akarod
levetkőztem lelkem, hogy láss engem
időtlen órák, vég nélküli percek voltak
s most nem beszélünk, hallgatunk, mint a holtak
halványan még látlak, de már nem vagy itt
ennyi voltál? semmi más? egy tovatűnő látomás
sokkoló… mint szalagcímekben:
cserbenhagyásos gázolás.
J.L.F. -
A Halál Mosolya
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Buksika, Csábi István,
Kőrösmezey Dávid, Magyar Bogi,
Mészöly Miklós, Szép Borbála,
Viktória68
Interjú
Kiszolgáló kiszolgáltatottság
Lengyel Tamással beszélgettünk
Werner Nikolett interjúja
Kép
Dvorcsák Gábor, Jakab, Juhi,
Kovács Béla, Molnár Móni,
Szolnoki Csanya Zsolt,
Váradi Gábor, Vídia
Vers
Alus Dozentinnen, Bella Beáta,
Drégely István, Gulácsi Mária, Hágyépé,
Herceg Árpád, J.L.F., Jóna Dávid,
Ketykó István, Németh Anikó Ködmadár,
Nguyen Piroska, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sárközi László,
Somoskői Anita,Szente B. Levente,
Szigeti Diána
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
BUKSIKA:
A HALÁL MOSOLYA
B
eszélgetünk, elmélyedve sztorizgatunk. A
kórteremben haldokló betegek fekszenek,
akiknek csendre és nyugalomra lenne szüksé-
gük. De nem úgy volt ám az! Két hölgyemény
izgatottan sztorizgatott, amibe bevonta sorra
a betegeket, és kérdezgette őket, kik voltak a nagybetűs
életükben. Zsuzsika mondja, ő ápolónő volt. Pipi néni ta-
nítónő volt, és hozzátette, hogy igen szerette a munkáját,
és még most is bejár időnként a tanintézménybe látogató-
ba. Nagy élmény volt neki, hogy -
Köki
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa -
Kiszolgáló Kiszolgáltatott- Ság
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
KISZOLGÁLÓ KISZOLGÁLTATOTT-
SÁG
E
gy hotel emeletén berendezett stúdió előtt találkoz-
tunk. Mielőtt kilépett az ajtón nagy hévvel kiabált
a színpadról, csak az nem hallotta, akinek nincs
füle. Az ajtón mégis egy higgadt színész lépett ki.
Pedig erre van a legkevesebb oka. Kisgyerekes édes-
apa, szabadúszó színész és alighogy túl van első önálló estjének
bemutatóján.
Miért kiabáltál bent?
Mielőtt jöttetek a Bóta Café januári felvételét forgat-
ták velem, amiben felkavaró kérdéseket kaptam. Eszenyi
Enikőről és a Vígszínházban tapasztalt és átélt események-
ről kérdeztek: a hatalommal való visszaélésről, arról, ho-
gyan sérültem ebben. De a felvétel végén elbizonytalanod-
tam, hogy vajon a megfelelő sztorikkal szemléltettem-e az
eseményeket, ezért eljátszottam két jelentet, amiben álta-
lam megszólalt Enikő. Ezt hallottátok.
Négy éve jöttél el a Vígszínházból, azóta
más társulatoknál, főműsoridőben lát a
közönség, startup-ot alapítottál, tavaly de-
cemberen pedig bemutattad első önálló es-
ted, amit idén tovább játszol az ország leg-
több pontján. Hogy vagy?
Ha csak az utóbbira, a Kitolás című estemre gondolok,
azt hiszem, így érzi magát egy rockstar! Szinte az eddigi
összes helyen elképesztő fogadtatást kaptam, a közönség
minden poénra reagált, nagyon felemelő. Euforikus él-
mény! Fantasztikus. De játszottam Sződligeten is olyan
körülmények közt, amilyenek között soha nem álltam
még nézők elé. Egy tornateremben adtam elő a vígjátékot,
aminek az egyik sajátossága volt, hogy nem lehetett lekap-
csolni a nézőtér felett a villanyt. Kevésbé vagyok hozzá-
szokva, hogy ennyire közvetlenül lássam a reakciókat, de
azt hiszem, nem zavart volna, ha közönség egyik tagján
nem éreztem volna totális kívülállóságot. Ez meglehetősen
kizökkentett. Feltűnt, hogy hiába csapkodja nevetéstől
nyolcvan ember a térdét, az az egy komor arc elviszi a fi-
gyelmem. Az előadás végére olyan zavart lettem, hogy egy
tartalmi ugrást is elkövettem a szövegb -
Mindenestől
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa -
Kazár kagán nyerge koppan
Kazár kagán nyerge koppan
sztyeppe nyögve liheg felhő
tavaszi zápor gyíkot fürdet
kaftánom redője imádság-
gyöngyöt rejt róka araszol
zsebemben ezüst hold
páros csillag tündököl
a kedves fülbevalója súg
messze még az ősz utolsó
kegyetlen szele nosztalgiám
tanúja a holnap útonálló
emlékek lópaták alatt; sár
fröccsen lelkemre nosza
vágtassunk!
Alus Dozentinnen
2021. október, második díj
Juhi munkája -
A Csoda Visszatér
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KŐRÖSMEZEY DÁVID:
A CSODA VISSZATÉR
G
yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
náraink írta versekkel jellemzett minket,
mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
eltávozott az élők sorából.
És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké -
Elmúlás
Egy szélmalom három lapátja fekszik a fűben,
ez mutatja a múltat a legélethűbben,
egy elfelejtett kor elfelejtett része,
és nincs kérdés, hogy idővel ez is odavész-e.
Egy zárókő fekszik a porban félig,
boltívek királynője régóta nem fénylik,
ma már a kaput támasztják ki vele,
hiába volt grófi ajánlólevele.
Régi motor a fészerben hátul,
az időtlenségbe belebámul,
értéktelen ócskavas – mondják,
az elmúlás hálóját nem csak pókok fonják.
Egy idős ember, ház előtt a padon,
nagyapjáé volt egykor a malom,
apja építette a boltíves kaput,
az idő úgy verte le, mint cigiről a hamut.
A motor is eldőlt, sorsot mutat,
ez volt az utolsó táncmozdulat,
a férfi nem mozdult, hiába is menne,
nézte hosszan, hisz magát látta benne.
Háború se volt, mégis pusztult minden,
öntudatra ébredt a gyarló emberisten,
és veszni hagyta múltját, gyökereit tépte,
lehet, hogy én voltam az egyik, de lehet, hogy épp Te!
Jóna Dávid