Duckhilles

Blog

  • Pislákolva

    Nappalok és éjszakák
    Bozótosában bolyongok
    Nem kötök ki sehol sem
    És nem is jajongok
    Kopott életemet hordozom
    A kátyúval teli úton
    Szertefoszlik a napsugár
    Ahogy a kezem kinyújtom
    A magány szeret igazán
    Szorosan ölelve énem
    Hűségesen követem
    A szürke messzeségben
    Olykor ördögök hada
    Integetve táncol
    Hívogatnak szüntelen
    A pokol kapujából
    Fogytán az erőm és a hitem
    A fájdalom beterít
    De a harcom még folytatom
    Talán a Jóisten megsegít
    Spányik Miklós

  • Napkelet

    Szegett kévék pársirató gondban.
    Rizsföldeken ápolatlan tó.
    Buddhaszobor mosolyog, de hol van?
    Egyértelmű jólét látható.
    Megígérték, holnapután rend lesz.
    Űrhajónk a fagyos Holdra száll.
    Bölcs vezetőnk látványfilmet rendez,
    kóbor vírusunk ma kit kaszál?
    Székely-Máté László

  • Dubai

    Sokan voltunk, legyünk egyre többen.
    Zátonyokon korallkék az ég?
    Felhőt érő házak vére fröccsen,
    hív és vár a tátott messzeség.
    Barlangokban élő aranyhorda.
    Leplek alatt sárkány ég, egy szűz.
    Herceg kacsint, alázatos szolga.
    Szétcsúsztatott szentírást betűz.

  • Mogadisu, hazafelé

    Fehér fények ezer színe robban.
    Éhesen vár elnémított száj.
    Karabély les álcázott sarokban,
    holnapután túlélni muszáj.
    Kontinensen átívelő eszme.
    Napsugártól perzselődő bőr.
    Kinek lesz a jólét előbb veszte?
    Sáros árral mindent elsöpör.

  • Üresség

    Váróterem, rendelő.
    Folyik rólam a veríték.
    Velem szemben egy idős házaspár,
    lerí róluk a beszélhetnék.
    Ennyire melege van, drága?
    Csak a klimax – szabadkozom.
    Mire ők összenevetve legyintenek,
    ugyan már, ilyen fiatalon…
    Most mondjam el, hogy kipakoltak?
    Meséljek magamról óra hosszat?
    Mondjam el, hogy kísért az üresség,
    hogy nehéz volt beletörődjek,
    hogy számtalanszor gondolok arra
    milyen súlya lehetett bennem a nőnek?
    Velem szemben az idős házaspár
    nem szól, az arcomat nézi.
    Mintha víz alatt lebegnék,
    kong a perc, a hiányt idézi.
    Kiss-Teleki Rita

  • Kirakat

    Kirakat alatt a körúton
    kutyamódon az ember
    halkan nyüszít, szólni nem mer
    talán feladta már, hogy ember
    Merre repülnek sóhajok
    ezrek lelkéből a vágy
    talán jó lenne kényelmes
    otthon, szolid megvetett ágy.
    De ki törődik most ezzel?
    Hazafiság duzzad a mellen
    s büszkék vagyunk bűnhődve
    piros, fehér, zöld mezben…
    Nagy Gusztáv

  • Szabad Akarat – Igazi Autentikus Létezés

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    SZABAD AKARAT –
    IGAZI AUTENTIKUS LÉTEZÉS
    Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológusként arra tette fel az
    életét, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy miért érezzük rosszul ma-
    gukat a saját életünkben. Nagyhatású könyvei is segítenek megtalálni
    igazi énünket, és vezetnek a fájdalmas, nehéz úton a gyógyulás felé.
    Hogyan és miért választottad ezt a szakmát?
    Mindig visszahúzódó, introvertált gyerek voltam, aki inkább
    figyelte az eseményeket, mintsem részt vett volna benne. Ez a fi-
    gyelem idővel segített abban, hogy olyan dolgokat is észrevegyek
    az emberi kapcsolatok működéséből, amit általában a gyerekek
    nem szoktak. Rájöttem, hogy ebből a figyelemből körvonala-
    zódik több olyan téma, amiben segíteni tudnék az embereknek.
    Édesanyám gyerekkori barátjának a férje Németországban volt
    pszichológus. Amikor alkalmunk volt találkozni, mindig me-
    sélt az eseteiről, a munkájáról. Ámulva hallgattam. Különösen
    az fogott meg, amikor bemutatta, hogyan lehet egy szorongó,
    pánikrohamokkal küzdő emberen segíteni. Azt gondoltam, ha
    valaminek van értelme az életben, akkor ez az. Különböző var-
    gabetűk után, 30 éves koromban egy pályamódosítással mertem
    belevágni ebbe a szakmába. Első perctől éreztem, hogy végre a
    helyemen vagyok. Nem munkának, hanem a hivatásomnak te-
    kintem.
    Hogyan született az első könyved az Örökölt sors,
    ami három éve folyamatosan hihetetlenül népszerű?
    Mire a könyv megírására felkérést kaptam, szinte az egész
    könyv ott volt a fejemben. Az a rengeteg tudásrészecske, amik-
    re a különböző képzések során szert tettem, már kerek egésszé
    vált, így szinte, kibuggyantak belőlem a fejezetek. Emlékszem,
    hogy sokszor amikor tudományos cikket olvastam vagy előadá-
    son ültem, és egyszer csak megértettem az összefüggéseket, alig
    bírtam magammal, azt éreztem, nekem ezt másokkal is meg kell
    osztanom. Ilyenkor általában felhívtam a barátaimat vagy édes-
    anyámat és hatalmas lelkesedéssel magyaráztam nekik a „felfe-
    dezéseimet”.
    Szerinte

  • Rendelőintézet

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
    Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
    Pethő N. Gábor
    Interjú
    Szabad akarat – igazi autentikus létezés
    Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Csiky, Gojo, Haziel,
    Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
    Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
    Vers
    Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
    Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
    hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
    Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
    Pollák László, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Spányik Miklós,
    Szamócza, Székely-Máté László,
    Vasas Tamás, Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Kitekintő
    Könyvajánló
    Rejtvény
    PETHŐ N. GÁBOR:
    RENDELŐINTÉZET
    S
    ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
    években, többedmagammal, ide, ahol össze-
    mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
    sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
    vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
    hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
    így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
    jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
    inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
    nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk

  • Az Üzleti Világról A Tradíció Fényében

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    KARLO Z. VALOIS:
    AZ ÜZLETI VILÁGRÓL A TRADÍCIÓ
    FÉNYÉBEN
    „A cégek mechanikus szervezetek, amelyeket egy gép mintájá-
    ra terveztek meg. Úgy is vannak összeszerelve – még jobb szóval:
    összerakva –, mint egy gép. Az alkatrészként szolgáló emberek
    maguktól sosem választanák ezt a formát az együttműködésre.”
    „Jelen mű megrendítően nagy vállalás. A szerző arra tesz kí-
    sérletet, hogy a XIX. század óta magát kapitalizmusnak nevező
    létszerveződési mód hétköznapi lejátszástechnikai felszínének
    mindenki számára megragadható üzleti jelenségei mögött meg-
    húzódó, mindenki elől rejtett dimenzióit próbálja feltárni. Teszi
    mindezt úgy, hogy mindenkinek világossá váljon, ebből a csap-
    dából nemigen lesz »könnyű, gyors és olcsó« szabadulás.
    Mert ahogy Lao-ce mondja a Tao te king-ben, jót cselekedni
    mindig nagyon nehéz és fáradságos, míg rosszat cselekedni min-
    dig könnyű és szórakoztató. Csoda-e – teszi fel a kérdést –, hogy
    sokkal többször választjuk a rosszat a jó helyett?”
    Bogár László
    Miért érzik sokan úgy, hogy a nagyvállalatok valójában gé-
    pek, és a dolgozók jól mérhető és könnyen cserélhető fogaskerek
    benne?
    Mi adja a vállalati hierarchia alapját: a mennyiségi mutatók, a
    korlátlan növekedés vagy az emberi kvalitások?
    Miért számítanak a világosan gondolkodó, szabad emberek az
    eltömegesedéshez vezető biznisz ellenségeinek?
    Karlo Z. Valois ezeknek a problémáknak a gyökerét tárja fel,
    miközben megoldásukra az organikus közösségek formálódás

  • Told El A Biciklit!

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    VIKTÓRIA68:
    BÖRTÖNNAPLÓK
    A Bolond, avagy amikor felfrissül
    a banán
    N
    incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
    most nem magamról, hanem egy sorstár-
    samról szeretnék mesélni.
    Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
    den rendben, így képzelem el a boszorkányt
    a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
    pos hát.
    Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
    mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
    Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
    natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
    A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
    frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
    úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
    csinálja. Megcáfolhatatlan.
    A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
    úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
    relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
    nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
    ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
    nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
    A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
    is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
    mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
    ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
    kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
    hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
    ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m