Blog

3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bárdos Cs. Bodza, Funtinelli Éva,
HO. CSI., Kalla Éva, Kozák Mari,
Ötvös Németh Edit, Schandl Barbara,
Szabó Jolán, Tűzgyík
Interjú
Csillagsodrás
Pincz Petrával beszélgettünk
(-odorik-) interjúja
Kép
Annaházi Aliz, Buksika,
Molnár Móni, Zuzana Pokorná,
Sebestyén Hedvig, Sebő Gabriella,
Szintai Katalin
Vers
Arany-Tóth Katalin,
Ádám Orsolya Mária, Bara Anna,
Bella Beáta, Kiss Judit Ágnes,
Kiss-Teleki Rita, Míra,
Németh Anikó Ködmadár,
Somoskői Anita, Szép Borbála,
Tűzgyík
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Civil
Könyvajánló
Rejtvény
FUNTINELLI ÉVA:
RÓKALESEN HŰVŐSVÖLGYBEN
Kellemes nyáreste volt. Este tízkor dolgunk végezté-
vel odafordultam Anyukámhoz:
– Akkor van kedved rókákat lesni?
Beültünk az autóba és két percbe sem telt, már a
Gyurkovics Mária lépcső alján álltunk. Feszülten
figyeltünk mindketten előre, de csendben maradni
nem tudtunk. Magyaráztam neki lelkesen a legutób-
bi élményemet:
– Ott a középső lépcsősornál jött elő a múltkor elő-
ször a nagy róka, majd utána a négy picinye. Én léleg-
zet-visszafojtva figyeltem őket, de megérte, mert nem
sokkal később újra felbukkant a nagy csapat, csak
mos

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
PASS FERENC:
VENDÉGVÁRÓ
A
z éjszakai neszeket már elhessegette a har-
matcseppekről gyöngyöző, derengő hajnal.
Megvirradt hát az a nap, amit az aranyma-
dár már olyan régen várt. Az évekkel ezelőtt
felnevelt fiait várta, akiket a négy évszak-
ról nevezett el. A madárpostán egyeztették az időpontot,
hogy együtt lehessenek. Alig aludt az éjjel, a családi szere-
tetről meséltek a hunyorgó csillagok. A régi fészek meleg-
ségére gondolva még hevesebben dobogott a szíve. Kiült
arra az ágra, ami azóta jókorát vastagodott. Megkondult a
harang és a messze szálló hangja végigszaladt a vendégváró
hajnalon. Nagyon messze most kelt a Nap. Ásítva tapo-
gatta elzsibbadt sugarakból nőtt végtagjait. Az anyamadár
csillogó szemekkel figyelt a nagyerdő felé, onnan várta a
családot. Egy harkály érkezett, és hangosan kopogtatta le
a híreket, hogy útban van már a család. Az erdei postás
továbbrepült, mert máshová is vitt híreket. Az anyama-
dár egyre izgatottabb lett, és megérkezett a család. Han-
gosan köszöntötték az anyjukat az azóta maguk is szülővé
vált madarak. Az anyjuk évek óta várta ezt a reggelt, most
mégis megijedt az örömtől.
– Kedveskéim! – mondta és könnyes lett a szeme. –
Olyan jó, hogy újra együtt lehetünk! – Az ünnepi reggelt a
nap sugarai tették még ünnepélyesebbé. Az összetartozás
erejéről mesélt a születő reggel. Egymás mellett ült az öt
madár. És a szívük megtelt a régi fészek emlékével.
– Meséljetek! – szólt az anyjuk és szemével megölelte

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
Isten, de az Ördög lábait.
De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
örömét bizony alig tudta magában tartani.
– Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
–Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
MÓRITZ MÁTYÁS:
A JÓ KERESZTÉNY
M
ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
részeg toborzóit.
Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
sott, mint például a következő bekezdést:
Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
de a magam módján m