Blog

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m

13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KŐRÖSMEZEY DÁVID:
A CSODA VISSZATÉR
G
yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
náraink írta versekkel jellemzett minket,
mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
eltávozott az élők sorából.
És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa

(ld. 255.) már univerzálisat.