3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
Pethő N. Gábor
Interjú
Szabad akarat – igazi autentikus létezés
Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Csiky, Gojo, Haziel,
Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
Vers
Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós,
Szamócza, Székely-Máté László,
Vasas Tamás, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Kitekintő
Könyvajánló
Rejtvény
PETHŐ N. GÁBOR:
RENDELŐINTÉZET
S
ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
években, többedmagammal, ide, ahol össze-
mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Rendelőintézet
-
Faládika
A szívemet bezárnám egy faládikába,
és a kulcsát kezedbe adnám,
szorítsd a markodba, szeresd,
legalább neked értékes…
A szívedet elkérném tőled,
aztán vissza is adnám,
tedd az enyém mellé a ládikába,
és a kulcsot idővel
hajítsuk messze a magas ég felé.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
legyen minden napunk karácsony.
Maradjunk, maradjunk Együtt,
elhinném: odébb halálom.
A tiéd pedig soha nem jön el,
mese, de a mesékben igenis hinni kell.
Mert máshogy nem megy,
máshogy nem mehet,
csak ha egyetlen húron rezeg
a szerelem és a szeretet.
A faládika időtálló,
jöhet árvíz, vagy akár földrengés,
mert a szíveink, mik benne vannak,
túlélnek mindent, nincs semmi vész.
A Mi időnk nem járhat le,
nem, nem, soha!
A Mi időnk már fogalom,
fogadom: szeretlek örökre!
Egy karnyújtásnyira vagy tőlem,
és én tőled egy karnyújtásnyira,
nézzünk be olykor a faládikába,
és ha a kulcs már a sztratoszférába’:
törjük fel,
törjük fel,
törjük fel,
és maradjunk, maradjunk Együtt,
Kedvesem
Pethő N. Gábor -
Szabad Akarat – Igazi Autentikus Létezés
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
SZABAD AKARAT –
IGAZI AUTENTIKUS LÉTEZÉS
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológusként arra tette fel az
életét, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy miért érezzük rosszul ma-
gukat a saját életünkben. Nagyhatású könyvei is segítenek megtalálni
igazi énünket, és vezetnek a fájdalmas, nehéz úton a gyógyulás felé.
Hogyan és miért választottad ezt a szakmát?
Mindig visszahúzódó, introvertált gyerek voltam, aki inkább
figyelte az eseményeket, mintsem részt vett volna benne. Ez a fi-
gyelem idővel segített abban, hogy olyan dolgokat is észrevegyek
az emberi kapcsolatok működéséből, amit általában a gyerekek
nem szoktak. Rájöttem, hogy ebből a figyelemből körvonala-
zódik több olyan téma, amiben segíteni tudnék az embereknek.
Édesanyám gyerekkori barátjának a férje Németországban volt
pszichológus. Amikor alkalmunk volt találkozni, mindig me-
sélt az eseteiről, a munkájáról. Ámulva hallgattam. Különösen
az fogott meg, amikor bemutatta, hogyan lehet egy szorongó,
pánikrohamokkal küzdő emberen segíteni. Azt gondoltam, ha
valaminek van értelme az életben, akkor ez az. Különböző var-
gabetűk után, 30 éves koromban egy pályamódosítással mertem
belevágni ebbe a szakmába. Első perctől éreztem, hogy végre a
helyemen vagyok. Nem munkának, hanem a hivatásomnak te-
kintem.
Hogyan született az első könyved az Örökölt sors,
ami három éve folyamatosan hihetetlenül népszerű?
Mire a könyv megírására felkérést kaptam, szinte az egész
könyv ott volt a fejemben. Az a rengeteg tudásrészecske, amik-
re a különböző képzések során szert tettem, már kerek egésszé
vált, így szinte, kibuggyantak belőlem a fejezetek. Emlékszem,
hogy sokszor amikor tudományos cikket olvastam vagy előadá-
son ültem, és egyszer csak megértettem az összefüggéseket, alig
bírtam magammal, azt éreztem, nekem ezt másokkal is meg kell
osztanom. Ilyenkor általában felhívtam a barátaimat vagy édes-
anyámat és hatalmas lelkesedéssel magyaráztam nekik a „felfe-
dezéseimet”.
Szerinte -
Migrén
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
GYURKOVICS TAMÁS :
MIGRÉN
Egy bűntudat története
(részlet)
1.
E
lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
kóját -
Kirakat
Kirakat alatt a körúton
kutyamódon az ember
halkan nyüszít, szólni nem mer
talán feladta már, hogy ember
Merre repülnek sóhajok
ezrek lelkéből a vágy
talán jó lenne kényelmes
otthon, szolid megvetett ágy.
De ki törődik most ezzel?
Hazafiság duzzad a mellen
s büszkék vagyunk bűnhődve
piros, fehér, zöld mezben…
Nagy Gusztáv -
A Jó Keresztény
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
MÓRITZ MÁTYÁS:
A JÓ KERESZTÉNY
M
ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
részeg toborzóit.
Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
sott, mint például a következő bekezdést:
Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
de a magam módján m -
Üresség
Váróterem, rendelő.
Folyik rólam a veríték.
Velem szemben egy idős házaspár,
lerí róluk a beszélhetnék.
Ennyire melege van, drága?
Csak a klimax – szabadkozom.
Mire ők összenevetve legyintenek,
ugyan már, ilyen fiatalon…
Most mondjam el, hogy kipakoltak?
Meséljek magamról óra hosszat?
Mondjam el, hogy kísért az üresség,
hogy nehéz volt beletörődjek,
hogy számtalanszor gondolok arra
milyen súlya lehetett bennem a nőnek?
Velem szemben az idős házaspár
nem szól, az arcomat nézi.
Mintha víz alatt lebegnék,
kong a perc, a hiányt idézi.
Kiss-Teleki Rita -
Katona-Lélek
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
Isten, de az Ördög lábait.
De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
örömét bizony alig tudta magában tartani.
– Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
–Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i -
De tudjuk: Megérkezik…
Szép színeket kaptam tőled,
Álmodom belőle képet.
Rajzolok általuk testet
– Kettőt, hogy összeérjenek.
Festek csókot, forró vágyat,
Kék folyót, mely szerte árad,
Festek tüzet, festek esőt,
Lágy szellőt, égig emelőt.
Poklot, izzót, égő kínnal,
Mennyországot angyalokkal,
Csatát gyötrelemmel, kínnal,
Békét színes pillangókkal…
Németh Anikó Ködmadár