Duckhilles

Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • A Csoda Visszatér

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KŐRÖSMEZEY DÁVID:
    A CSODA VISSZATÉR
    G
    yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
    Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
    náraink írta versekkel jellemzett minket,
    mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
    ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
    volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
    vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
    eltávozott az élők sorából.
    És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
    pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
    nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
    rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
    hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
    Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
    servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
    odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
    dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
    még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
    azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
    Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
    Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
    nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
    hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
    azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
    Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
    egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
    re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
    lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké

  • Elmúlás

    Egy szélmalom három lapátja fekszik a fűben,
    ez mutatja a múltat a legélethűbben,
    egy elfelejtett kor elfelejtett része,
    és nincs kérdés, hogy idővel ez is odavész-e.
    Egy zárókő fekszik a porban félig,
    boltívek királynője régóta nem fénylik,
    ma már a kaput támasztják ki vele,
    hiába volt grófi ajánlólevele.
    Régi motor a fészerben hátul,
    az időtlenségbe belebámul,
    értéktelen ócskavas – mondják,
    az elmúlás hálóját nem csak pókok fonják.
    Egy idős ember, ház előtt a padon,
    nagyapjáé volt egykor a malom,
    apja építette a boltíves kaput,
    az idő úgy verte le, mint cigiről a hamut.
    A motor is eldőlt, sorsot mutat,
    ez volt az utolsó táncmozdulat,
    a férfi nem mozdult, hiába is menne,
    nézte hosszan, hisz magát látta benne.
    Háború se volt, mégis pusztult minden,
    öntudatra ébredt a gyarló emberisten,
    és veszni hagyta múltját, gyökereit tépte,
    lehet, hogy én voltam az egyik, de lehet, hogy épp Te!
    Jóna Dávid

  • Börtönnaplók A Bolond, avagy amikor felfrissül a banán

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    VIKTÓRIA68:
    BÖRTÖNNAPLÓK
    A Bolond, avagy amikor felfrissül
    a banán
    N
    incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
    most nem magamról, hanem egy sorstár-
    samról szeretnék mesélni.
    Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
    den rendben, így képzelem el a boszorkányt
    a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
    pos hát.
    Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
    mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
    Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
    natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
    A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
    frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
    úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
    csinálja. Megcáfolhatatlan.
    A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
    úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
    relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
    nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
    ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
    nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
    A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
    is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
    mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
    ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
    kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
    hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
    ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m

  • Új világ

    Teremtő Isten! Pirulnod kellene,
    mert mit tettél azon a bizonyos
    hat napon?
    Ó, igen! Világot teremtettél –
    s ím a hetedik napon máris pihentél,
    és nem gondoltál arra, hogy egyszer
    még munkára görcsölt kezeddel
    gyémánt-ragyogásra csiszolt Embered
    tanulván Tőled ezt-azt, rajtad úgy lépett át,
    hogy magának nem adott hat napot
    – csak huszonnégy órát –
    és máris új világot teremtett.
    Drégely István

  • Told El A Biciklit!

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    VIKTÓRIA68:
    BÖRTÖNNAPLÓK
    A Bolond, avagy amikor felfrissül
    a banán
    N
    incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
    most nem magamról, hanem egy sorstár-
    samról szeretnék mesélni.
    Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
    den rendben, így képzelem el a boszorkányt
    a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
    pos hát.
    Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
    mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
    Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
    natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
    A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
    frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
    úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
    csinálja. Megcáfolhatatlan.
    A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
    úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
    relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
    nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
    ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
    nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
    A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
    is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
    mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
    ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
    kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
    hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
    ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m

  • Fátum

    Háború dúl.
    Békéért kiáltok.
    Bűntől gyötrődve
    lelkem terhét hordozom.
    Feloldoz tán az Isten.
    Ha van Isten!
    S kérdem én, Uram
    elég-e a hit, hogy méltón
    áldozzak előtted.
    Zsoltárom a tavasz.
    S az április?
    Bolondos és csalfa.
    Szelíden szólongat,
    nesztelen hív, csábít,
    ha hallgatag vágyam
    magába roskadva
    elkorhadt kereszten pihen.
    ….de a hit szilárd.
    Erősebb mint edzett acél.
    Nem járja át rettegés,
    meghalni sem fél…
    Menni, menni, menni kell!
    Mikor folyók felszínén
    tükröződnek az esti fények
    elülnek hideg tavak arcán
    gyűrűzve a remegések.
    Bella Beáta

  • Az Üzleti Világról A Tradíció Fényében

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    KARLO Z. VALOIS:
    AZ ÜZLETI VILÁGRÓL A TRADÍCIÓ
    FÉNYÉBEN
    „A cégek mechanikus szervezetek, amelyeket egy gép mintájá-
    ra terveztek meg. Úgy is vannak összeszerelve – még jobb szóval:
    összerakva –, mint egy gép. Az alkatrészként szolgáló emberek
    maguktól sosem választanák ezt a formát az együttműködésre.”
    „Jelen mű megrendítően nagy vállalás. A szerző arra tesz kí-
    sérletet, hogy a XIX. század óta magát kapitalizmusnak nevező
    létszerveződési mód hétköznapi lejátszástechnikai felszínének
    mindenki számára megragadható üzleti jelenségei mögött meg-
    húzódó, mindenki elől rejtett dimenzióit próbálja feltárni. Teszi
    mindezt úgy, hogy mindenkinek világossá váljon, ebből a csap-
    dából nemigen lesz »könnyű, gyors és olcsó« szabadulás.
    Mert ahogy Lao-ce mondja a Tao te king-ben, jót cselekedni
    mindig nagyon nehéz és fáradságos, míg rosszat cselekedni min-
    dig könnyű és szórakoztató. Csoda-e – teszi fel a kérdést –, hogy
    sokkal többször választjuk a rosszat a jó helyett?”
    Bogár László
    Miért érzik sokan úgy, hogy a nagyvállalatok valójában gé-
    pek, és a dolgozók jól mérhető és könnyen cserélhető fogaskerek
    benne?
    Mi adja a vállalati hierarchia alapját: a mennyiségi mutatók, a
    korlátlan növekedés vagy az emberi kvalitások?
    Miért számítanak a világosan gondolkodó, szabad emberek az
    eltömegesedéshez vezető biznisz ellenségeinek?
    Karlo Z. Valois ezeknek a problémáknak a gyökerét tárja fel,
    miközben megoldásukra az organikus közösségek formálódás

  • Vöröslő tövis

    Ártatlan, szűzi rózsa
    a hanyatlás, s vétség gőzét ontja.
    Vöröses tövisein az enyészet gondja.
    Vannak szívek, kik értem sajognak,
    lüktető vérük lelkem virágán alusznak.
    Szúrós, kemény eme tövis,
    egyszerre égető, virágszálon szép is.
    Keserédessége szerelmi fétis.
    Érintése felébredés vagy örök álom,
    rabul ejtő, babonás mámor.
    Szigeti Diána

  • A koldus is ember

    Furcsa ez a világ, sokfélék vagyunk,
    talán valahol meg van írva sorsunk.
    Zűrzavaros világunk hozhat jót és szépet,
    sokak számára, csak reményvesztett élet.
    Ki nap mint nap az utcán tengeti az életét,
    gyakran fájdalmas könnyek mossák a szemét.
    Ne menj el mellette unott közönnyel,
    hogy ő csak egy koldus, Ő is csak ember.
    Bár kiszolgáltatott, ne ítéld el soha,
    nem tudhatod, miért került oda.
    Hiszed,hogy ez veled nem fog megesni,
    de „magasról lehet csak nagyot esni!”.
    Őt is, míg édesanyja gyermekként ringatta,
    reményteljes jövővel gondolt a holnapra.
    S bár sikerült is egyszer nagy emberré válni,
    mégis, kegyetlen próbát kellett neki kiállni.
    Poros, zajos utcákon bolyongani céltalan,
    szüntelen érezve, hogy az élete hasztalan.
    Semmitmondó reggelen vacogva ébredni,
    egy újabb gyötrelmes napot kell kibírni.
    Már csak álmában gondolhat a múltra,
    tanárként tisztelték, gyermekeket tanítva.
    Most olvasásra éhezve, egy jó könyvért
    cserébe adná a jó szívét, a napi kenyerét.
    Ő nem siet, mint Te, hisz nincs neki hova,
    állj meg egy pillanatra, egyetlen mosolyra.
    Egy mosoly, mi neked semmibe nem kerül,
    de annak számít, ki az utcára kényszerül.
    Csak Isten tudja, miért Ő a kiválasztott,
    kit húsz év kóborlás után végre feloldozott.
    Egy angyalt küld felé, s Ő nyújtja kezeit,
    hogy végre lerakhassa súlyos terheit.
    Hálát ad Istennek, hisz kiállta a próbát,
    talán már visszakapja régi méltóságát.
    Meggyötört szívében hordozza kincseit,
    hiszen már rég elsírta összes könnyeit.
    Gulácsi Mária

  • Szép álom

    százszorszépet láttam álmomban
    oly gyönyörű volt hogy beragyogta
    agyam minden zugát és szegletét
    azt hittem hogy végre újra élek
    és a semmiből hullottak belém
    a könnyek és a gondolatok
    vártam jönnek-e a csillagok
    türelmesen vártam csakhogy a
    csillagok elkerültek és a
    könnyek hullottak továbbra is
    belém már bennem volt a mindenség
    sós-keserű óceánja amikor
    végre megláttalak ott ültél büszkén
    egy távoli apró csillagocskán
    és én nézlek
    csak nézlek
    azóta is nézlek és remélem
    egyszer majdcsak elérlek Téged
    elérlek én
    Pollák László