Duckhilles

Category: Archívum

A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.

  • Mogadisu, hazafelé

    Fehér fények ezer színe robban.
    Éhesen vár elnémított száj.
    Karabély les álcázott sarokban,
    holnapután túlélni muszáj.
    Kontinensen átívelő eszme.
    Napsugártól perzselődő bőr.
    Kinek lesz a jólét előbb veszte?
    Sáros árral mindent elsöpör.

  • Vendégváró

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    PASS FERENC:
    VENDÉGVÁRÓ
    A
    z éjszakai neszeket már elhessegette a har-
    matcseppekről gyöngyöző, derengő hajnal.
    Megvirradt hát az a nap, amit az aranyma-
    dár már olyan régen várt. Az évekkel ezelőtt
    felnevelt fiait várta, akiket a négy évszak-
    ról nevezett el. A madárpostán egyeztették az időpontot,
    hogy együtt lehessenek. Alig aludt az éjjel, a családi szere-
    tetről meséltek a hunyorgó csillagok. A régi fészek meleg-
    ségére gondolva még hevesebben dobogott a szíve. Kiült
    arra az ágra, ami azóta jókorát vastagodott. Megkondult a
    harang és a messze szálló hangja végigszaladt a vendégváró
    hajnalon. Nagyon messze most kelt a Nap. Ásítva tapo-
    gatta elzsibbadt sugarakból nőtt végtagjait. Az anyamadár
    csillogó szemekkel figyelt a nagyerdő felé, onnan várta a
    családot. Egy harkály érkezett, és hangosan kopogtatta le
    a híreket, hogy útban van már a család. Az erdei postás
    továbbrepült, mert máshová is vitt híreket. Az anyama-
    dár egyre izgatottabb lett, és megérkezett a család. Han-
    gosan köszöntötték az anyjukat az azóta maguk is szülővé
    vált madarak. Az anyjuk évek óta várta ezt a reggelt, most
    mégis megijedt az örömtől.
    – Kedveskéim! – mondta és könnyes lett a szeme. –
    Olyan jó, hogy újra együtt lehetünk! – Az ünnepi reggelt a
    nap sugarai tették még ünnepélyesebbé. Az összetartozás
    erejéről mesélt a születő reggel. Egymás mellett ült az öt
    madár. És a szívük megtelt a régi fészek emlékével.
    – Meséljetek! – szólt az anyjuk és szemével megölelte

  • Dubai

    Sokan voltunk, legyünk egyre többen.
    Zátonyokon korallkék az ég?
    Felhőt érő házak vére fröccsen,
    hív és vár a tátott messzeség.
    Barlangokban élő aranyhorda.
    Leplek alatt sárkány ég, egy szűz.
    Herceg kacsint, alázatos szolga.
    Szétcsúsztatott szentírást betűz.

  • Bukolikatájban. Idÿllek versek

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    BORBÉLY SZILÁRD:
    BUKOLIKATÁJBAN.
    IDŸLLEK
    versek
    A posztumusz verseskötet februárban lát napvilágot a
    Jelenkor Kiadó Borbély Szilárd-életműsorozatában. A
    szerző 2013-ban állította össze kötetét a 2010 után kelet-
    kezett verseiből, melyek a Nincstelenek című regényben
    megteremtett világot az antik mítoszok alakjaival benépe-
    sítve jelenítik meg. Emberi és isteni sorsok szenvedéstörté-
    netei olvasódnak egymásra ezekben a megrendítő és pro-
    vokatív idillekben. A Bukolikatájban egy jelentős költői
    életmű súlyos záróköve.
    „Ma szívszorongva ébredtem megint. Ahogy már
    évek óta szoktam. Mint aki tengermélyből bukkan
    fel lihegve. Légszomj és pánik, a fulladás görcse és az
    agyi oxigénhiány miatt a súlytalan halál kerülgeti.
    Mellén a hatalmas víztömeg. Tüdejében a légszomj.
    És csupa félelem a lelke.”
    NAPLÓ
    Jelenkor, 2022, 2999 Ft,
    ISBN 9789635181803
    EGY SZOCMUNKÁS
    NAPLÓJA
    BARBÁROK
    E
    gy férfi felkereste volt
    barátnőjét, megverte,
    több szúrást ejtett rajta majd mindkét szemét
    kinyomta, puszta kézzel. Ezután elmenekült a
    helyszínről és több napos bujkálás után a volt
    apósa házában találták meg a rendőrök egy szekrény mö-
    gött, pokrócok alatt.
    A fiatal nő látását nem sikerült megmenteni, bár való-
    színű, hogy ezt ő még nem tudja. Amikor ezeket a sorokat
    írom, még altatják. Napok óta szinte óránként jut eszembe
    ez a számomra teljesen ismeretlen lány, vagy úgy, hogy mit
    élhetett át az eszméletvesztése előtti percekben, vagy úgy,
    hogy mit fog az

  • Napkelet

    Szegett kévék pársirató gondban.
    Rizsföldeken ápolatlan tó.
    Buddhaszobor mosolyog, de hol van?
    Egyértelmű jólét látható.
    Megígérték, holnapután rend lesz.
    Űrhajónk a fagyos Holdra száll.
    Bölcs vezetőnk látványfilmet rendez,
    kóbor vírusunk ma kit kaszál?
    Székely-Máté László

  • Pislákolva

    Nappalok és éjszakák
    Bozótosában bolyongok
    Nem kötök ki sehol sem
    És nem is jajongok
    Kopott életemet hordozom
    A kátyúval teli úton
    Szertefoszlik a napsugár
    Ahogy a kezem kinyújtom
    A magány szeret igazán
    Szorosan ölelve énem
    Hűségesen követem
    A szürke messzeségben
    Olykor ördögök hada
    Integetve táncol
    Hívogatnak szüntelen
    A pokol kapujából
    Fogytán az erőm és a hitem
    A fájdalom beterít
    De a harcom még folytatom
    Talán a Jóisten megsegít
    Spányik Miklós

  • harminc

    harminc korty felejtés a kannásból
    reggelig kitart
    a járdából kinőtt bútoraim között
    ismét otthon vagyok
    mintha ablakomból néznék
    két méter magasról látom magam
    csörömpölés a konyhából
    jé ott még egy konténer volt előbb
    rádió
    gyerekeim kacagnak
    – hé dobjál meg vagy két kilóval
    a holnap esti otthonra kell
    Zalán György

  • egy jókora idő után…

    egy jókora idő után
    rájöttem meglehetős
    vehemensen hogy
    valójában igazán mit
    is jelenthet az hogy
    depresszió – ama
    szerencsétlen történés
    mialatt átéltem a saját
    halálomat minden egyes
    éjszaka közepén fölébredve –
    és még élve átélni a meghalás
    sokkját minden éjjel minek
    vége nem lehet már míg
    a halál sokkjának vége
    sem lehet már soha…
    Dvorcsák Gábor (1955-2020)

  • Csönd lesz

    Egyszer kialusznak a fények,
    s a csillagmező fölzokog:
    könyörtelen, furcsa éjfél lesz,
    meghalnak mind a pásztorok.
    Utolsó ütés, jól jár a lap,
    röhög a halál, s lapot vált,
    szidja a tűzcsóvás bogarat
    s önnön magát, a halált.
    Menekülnek a fák, s a folyók,
    biceg a sánta harangláb –
    és rémületes csendben forog
    a fénytől meglopott világ.
    Üszkös rögök tüntetnek tétlen,
    fölöttük szétrobbant sötét…
    Nem továbbít jajszót az éter,
    s elolvadnak a vasekék.
    Csönd lesz: koldul a halál szeme,
    arcán üres lyuk látszik.
    Halhatatlan fájdalmas zene
    szól majd – ha a halál hárfázik!
    Barcs János

  • az életről

    vajaskenyér paradicsommal jó sósan
    vitaminok és egy cigi az erkélyen az
    udvaron galambok akik a teraszomra
    hordják az ágyipoloskát a játszótérről
    ugyanaz ordítja hogy bazdmeg az én
    labdám a kopasz kiakad mert a helyére
    parkoltak bemegyek nintendo fortnite
    elpicsáznak az agyam hátsó szegletében
    ott motoszkál hétfő a hétvégék all-time
    megrontója a meló az excel táblák
    és a mit kéne ebédelni persze ugyanazt
    hiába unom már marcsa mama főztjét
    álmos vagyok de nem tudok aludni
    pörgetem a tiktokot miközben valakit
    épp lekapcsolnak egy lélegeztetőgépről
    Sági Ferenc