Category: Lapszámok

Előljáróban le kell szögezni, hogy minden emberben ott szunnyad a gasztrobűnöző. Több csoportot ismer az én wikipédiám. Az első csoport tagjai azon egyedek, akik zsíroskenyérrel eszik a szalonnát, szemernyi lájtos majonézzel megbolondítva. Főbenjáró bűn. (Állítólag.) A második csoport egyedei talán még elvetemültebbek. Ez a fitneszváltozat. Reggelire egy kis gyümölcs leve, ebédre nagyobb gyümölcs leve, estére meg ajánlott a vacsora előtti elalvás. De a koplalás agressziót szül, az agresszió a bűnözés meleg ágya, tehát közveszélyes. Lássuk a harmadik csoportot, azaz a tésztaevő bűnözők rendjét! Mindenki tudja, hogy a tésztában kevés kalória van. Ez persze csak a kevés tésztára vonatkozik. A helyzetet súlyosbítja, hogy itt van még ez a fránya ősi magyar közmondás is, hogy „csak az ökör eszik magában” tésztát. Ezt nem szabad megkockáztatni. Tehát tegyünk a tésztára még egy púpos kanál tésztát, majd takarjuk le rengeteg hússal, hogy ki ne hűljön. Ha már itt tartunk, elkönyvelhetünk négyezer kilókalóriát. Nem olyan sok ez ebédre, csupán egy bangladesi falucska éves adagja. Az emberiség történelmét át- meg átszövi a tészta szeretete. Ebben a témakörben az első írásos emléket betűtésztából gyúrták. Ez esetben bizonyítható, hogy mi, magyarok találtuk fel, hiszen csak rá kell nézni ezekre a betűkre. Ám térjünk inkább át a tészta eredetére! Köztudott, hogy a legegyszerűbb tészták is több együtthatóból vannak komponálva. Először is szükségeltetik hozzá valami magféleség – búza, árpa, rozs, kukorica stb. Ez már az őskorban is adott volt. Amerre a szem ellátott a festői Neander-völgyben, kalászos növények pompáztak. Némi fenyítés hatására az első asszonyok gyűjteni kezdték a magvakat. Látták, hogy a madarak repülni tudnak tőlük, miért ne próbálnák ki ők is? Az egyik makogó kipróbálta, de nem ment neki. Hát csoda, ha mérgében eltaposta a magvakat? Már alakul a tészta – így jött létre a liszt őse. Most nézzük a másik alapanyagot, a tojást! Látszólag kézenfekvőnek tűnt a megoldás. Akkoriban ott volt például a Tyrannosaurus Rex (zsarnokgyík), amelynek hatalmas tojásai voltak. Két-három kőbaltás bekerítette, és egyszerűen megtojatták. Meglett tehát a két legfontosabb alapanyag. Sót meg kerítettek valahonnan. Nem volt nagy trükk. Háziasították a kecskét. Az idősödő állatokat követték, és figyelték, hová dugják a nyelvüket. Ott volt a sóbánya. Így született meg az első tészta. Persze ez a tészta még nem volt teljesen hibátlan. A keverési arányok azóta változtak. Ma már kevésre becsülik az egytojásos tésztákat. A tésztagyárak szerint a hattojásos az igazi. Annak van igazi sárga színe és jellegzetes zamata. Manapság már sokféle tésztát ismerünk. Vegyük csak sorba a hungarikumokat! Igazi magyar tészta például a tarhonya. Németországban készítették először. Vagy itt a lángos. Mindenki tudja, hogy az egyik legmagyarabb tészta, bár a törökök találták fel. Igaz, akkortájt néhány hosszú hétvégét magyarhonban töltöttek, úgy 150 éven keresztül. A palacsinta aztán tényleg már színtiszta magyar étel. Jóllehet a római korból származik, és a római légiók ellátására találták ki, de vélhetőleg a katonák között volt magyar is. Hiszen hol nincsenek magyarok? Persze azért máshol is találtak fel ízletes tésztákat. Az olaszok pizzája, spagettije, makarónija utolérhetetlen. Vagy létezik például a kínaiak üvegtésztája. Ők megcsinálták azt a technikai bravúrt, hogy ebben az üvegben csak minimális szilícium van. Igaz, valamit valamiért, mert az íze cseppet sem hasonlít a borosüvegéhez. Nem folytatom a különböző tészták felsorolását, de annyit még megjegyzek, hogy a tésztákat nagyon sokoldalúan lehet ízesíteni. Lehet édesen, sósan, húsosan, diósan, lekvárosan, és szinte mindennel, amit szeretünk. Én például szeretem a rántott húst. Ez esetben, nem kérek tésztát. Végezetül a Gyermelyi hungarikum szakmai leírását szeretném megosztani olvasóimmal. Az eredeti hattojásos tészta titkos receptje a következő: „Egy-másfél tonna liszthez szükségeltetik hat tojás. (Innen a neve.) Természetesen instant tojás. Ami az EU-szabvány szerint tartalmaz darabonként 80 gramm tojásport, valamint 2 gramm E400-at. Ha nagyon erősre akarjuk készíteni, akkor 4 gramm E200-at tegyünk bele. És hogy a végső gusztusos sárga színt elérjük, kilogrammonként 10 deka sárga Calorfix kályhafestékkel bolondítsuk meg.” Jó étvágyat!

Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot. Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknem a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak, Amerikába kitántorgottak közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a szicíliai partraszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, mint a terepet bennfentesen ismerő olasz gengszterszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanatai is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válással fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a brit birodalmat. Collins, mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: „Nem baj, majd kirablunk néhány rendőrőrsöt” . Azt hiszem, Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas kolumbiai regényíró, Gabriel García Márquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Arcadio Buendía, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja: „Majd kirablunk egy laktanyát” . Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén or szágos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magasrangú tábor nok, a díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját, és feddően tekintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. „Ön nyolc percet késett” – rótta meg a népvezért a tábornok. „Önök pedig nyolc évszázadot. ” Az írek megértéséhez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagymértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar-ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik-nap nemzetközi ünnep a világon a kelta ér zelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni, hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness (melyről rekordkönyvet neveztek el). Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce (Horthy nyelvtanára volt Fiumében, ugyanis minden nyelven beszélt) és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban. Itt van Flann O’Brian! Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whisky-vel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége (Jill Ireland) révén a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg er ről önéletrajzában: „Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott. ” Flann O’Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye, a Kétmadár gáz lónál, 1939-ben jelent meg. A könyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Polisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít.

Flann O’Brian második könyvét (A har madik rendőr) maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg – világsikerként. Még három regényt írt (köztük a Fába szorult féreg, Európa Kiadó). Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tévéjátékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 20. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O’Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyarnyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podmaniczky Szilárd tollából jelzi, hogy vannak, akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol társával együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal – melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával – bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas – a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve – kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések (Sunday Times, The Times, Observer) így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 1940. Szent Bálint-napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: „Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm vagy a főszereplőm (egyébként gazfickó és gyilkos) a könyv teljes folyamán halott volt… Azt hiszem, vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek (még a gravitáció törvényei sem), akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak. ” A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható (akiről a halott főszereplő könyvet akart írni): „Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit (ez utóbbi a nagytömegű fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése), épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőbb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet. ” Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illúzió, természetes, hogy De Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején De Selby némi hírnévre tett szert, „márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot” . Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selby-t. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkévalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőben visszatért, mert a kikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hathónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk (főműve A profán atlasz ). Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek köszönhető, hogy „lesújtóan esetlegesnek” nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a 20. században. Ezt tette egy Erzsébet-kori színműíró meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddigi legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mitikus határai zárnak le (Regény és tapasztalat – Modern amerikai irodalmi tanulmányok. Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Budapest). Hogyan tovább? Megkezdődik O’Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza – a lábnál ülő fekete kutyát nézve – az volt, hogy: „Kérdezzék meg a kutyát!” (Gore Vidal: Gengszterek, írók, profes zszorok. Európa Kiadó, Modern Könyvtár, Budapest).