Duckhilles

Category: Lapszámok

A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.

  • hiába emlék

    emléked meg ez a nyári utca
    hiába támadt érzés nem is ugyanaz
    hiába kérdem mi lett volna hogyha
    rád szólok nehogy elszalaszd
    másik nyár jön hiába emlékeztet
    elém gurul vissza kell hogy lökjem
    éjszaka ébren eltöri a csendet
    nem tudom mit is akar tőlem
    hogy volt biztos másként megint elhagy
    eltelt mind rákúszott a halál
    nem jutsz eszembe mindig is itt vagy
    egy pont csak az idő meg ez a nyár
    Kiss-Teleki Rita

  • Lehajtott fővel…

    Lehajtott fővel reszkető lábakkal araszolva ballagott
    majd fáradtan a hideg korláton szinte átbukott
    megkopott vászonszatyor lógott aszott kezében
    elképzelem mit láttam volna szeme tükrében
    tudom a lelke vonszolta elhasznált testét
    érzem egyedül van minden egyes estén
    a kályha melege emlékezteti a nyárra
    az elveszett megkopott boldogságra
    székében elbóbiskol majd újra felébred
    bíztatja magát így nem lesz ebéded
    kopott fazékban fő a lekozmált lélek
    Uram! álmaiban kényeztesd őt kérlek
    az idő kegyetlen sípja visít a végtelenben
    a számláló lelassul tapsolnak éljenezve
    a gyermeki ragaszkodás elköltözött régen
    a szomszéd találja meg elhasznált székében
    Szó Emma

  • Karácsonyi Csoda

    14
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    MÉSZI MAMA:
    KARÁCSONYI CSODA
    A
    z idős ember ott állt az ablakban, és sóvá-
    rogva nézett kifelé. Kintről hófödte táj né-
    zett vissza rá. Sehol egy lélek az utcán.
    – Közeledik a karácsony, és én ezt a kará-
    csonyt is egyedül fogom tölteni – sóhajtott.
    Ez a sóhaj nagyon mélyről jött, szinte szétfeszítette a mell-
    kasát. Reszkető kezével letörölte a könnycseppet, mely vé-
    giggördült az arcán.
    Lerogyott a hokedlire, hátát a falnak támasztotta. Be-
    csukta szemét, fejét az asztalra hajtotta, majd újra és újra
    átélte azt a bizonyos napot. Attól a naptól kezdve megvál-
    tozott az élete. Szívébe befészkelte magát a fájdalom. De
    mi is történt valójában?
    – Te tehetsz mindenről, apa! Te üldöztet el anyát! – vág-
    ta a fejéhez a fia.
    – Hogy mersz velem így beszélni, te senkiházi kölyök!?
    – ordított az apa, aki természetesen most is részeg volt.
    – Takarodj a házamból, és ide többet be ne tedd a lábad!
    – üvöltött torkaszakadtából. Aztán egyre cifrábbakat ki-
    áltozott, már azt sem tudta mit beszél. Annyira elvesztette
    önuralmát, hogy pofon vágta a tétován álldogáló fiát.
    A pofon nagyot csattant, de nem az ütés fájt a fiúnak,
    hanem az, hogy apja ezt megtette vele. Néhány másodper-
    cig némán nézett apja szemébe, majd felkapta a kabátját,
    és kiszaladt az ajtón. Elment, és soha többé nem hallott
    felőle. Ennek ma éppen tizenöt éve volt. Akkor a fia húsz
    éves volt, most harmincöt. „Lehet, hogy már unokám is
    van, csak nem tudok róla” – elmélkedett.
    Gondo

  • a világ keletkezése

    nagyapám ecetgyári munkás volt
    minden nap hajnalban indult a gyárba
    két óra gyalog és kettő vissza
    nagyanyám harmincöt évesen hagyta magára
    de öt gyerek álmába angyalként visszajárt
    negyvenhétben nagyapám anyám és két bátyja
    papírok nélkül nekivágott a határnak
    egy nap rácsok mögött szalmazsákon
    némi leves majd tovább puliszkáért napszámba
    pedig már odaát is utálták
    végül hárman elvetődtek konyárra
    anyám történetéből e pár vonás minden
    de nekem azóta létezik az isten
    mióta ráébredtem csak a puliszkán múlt hogy
    anyám apámmal találkozott
    Bara Anna

  • Szabad Akarat

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    ORVOS-TÓTH NOÉMI:
    SZABAD AKARAT
    „Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős feje-
    zetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk
    felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk
    örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsige-
    reinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a sze-
    retetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen
    ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink,
    ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.
    Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok,
    érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák
    a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség
    hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan lép-
    hetnek működésbe saját sorsformáló erőink?
    Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak
    vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényező-
    ket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatároz-
    zák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a
    testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a ne-
    hézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora
    változást érhetünk el, és hogyan
    teremthetünk magunknak olyan
    életet, amely a leginkább megfelel
    az elképzeléseinknek.”
    Orvos-Tóth Noémi
    ARTÚR:
    MESÉK DUGÓRÓL
    A
    nnak idején egy tervezőirodában dolgoz-
    tam, négyen voltunk egy szobában, két
    tervező kollégám és egy szerkeszt

  • Újrahasznosított Halotti beszéd

    Anyátlan fejünkre borítja fátylát a szálló idő.
    Voltunk egykor veretes öbölben kikötött glancolt csónakok,
    akár a kátrányszagú, pókhálóval szőtt tüdő,
    ziláltak napjaink s mint huzat a házon, átjártak rajtunk vérvörös hónapok.
    Átgázoltunk egykor sok pipacsmezőn, a szerelemért szépen sorban álltunk,
    de fejünkről lehullottak már a glóriák, akár csillagok a nyáresti éjen,
    nem ragyognak ránk többé szorító nappalok s mint boltos, végleg bezártunk,
    már csak a lehúzott rolókat döngetik egykori álmaink merészen.
    Apátlan nyomunkban lépdel sok elfelejtett pillanat,
    tócsává szelídül bennünk sok tavaszi zápor,
    fekszünk hanyatt, imára kulcsolt kezekkel s mint víz alatt
    a búvár, ha lát egy hajóroncsot, a sok féreg elvarázsol.
    Ébredünk egy újrahasznosított hazában, fehér árnyak között lángok gyúlnak,
    fenn egy trónuson ül az egykor szelíd bárány,
    szaggatják ruháikat mélyben a hamisak, kínjaik soha el nem múlnak,
    az igazakra, mint lágy takaró terül sok puha, zöldellő páfrány.
    A Nap, Hold sem világít már; beragyog mindent a bárány pirosló vére,
    feltöri a hét pecsétet, zeng egy égi kórus a messzeségben,
    vonulnak harci szekerek, akár a gólyák északról délre,
    simára fésült sörényes lovak szállnak, mint a tündérek egy mesében.
    Anyátlan, apátlan sóhajunkból árvaság lett,
    ránk zuhant, mint viharban a beszakadt tető,
    szánkból csak egy újrahasznosított Halotti beszédre tellett,
    görgeti sebesen, mint követ a víz olcsó életünket a behorpadt idő.
    Ketykó István

  • Mesék Dugóról

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    KÖNYVAJÁNLÓ
    ORVOS-TÓTH NOÉMI:
    SZABAD AKARAT
    „Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős feje-
    zetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk
    felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk
    örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsige-
    reinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a sze-
    retetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen
    ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink,
    ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.
    Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok,
    érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák
    a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség
    hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan lép-
    hetnek működésbe saját sorsformáló erőink?
    Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak
    vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényező-
    ket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatároz-
    zák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a
    testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a ne-
    hézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora
    változást érhetünk el, és hogyan
    teremthetünk magunknak olyan
    életet, amely a leginkább megfelel
    az elképzeléseinknek.”
    Orvos-Tóth Noémi
    ARTÚR:
    MESÉK DUGÓRÓL
    A
    nnak idején egy tervezőirodában dolgoz-
    tam, négyen voltunk egy szobában, két
    tervező kollégám és egy szerkeszt

  • Vagyok

    A tél csupasz fái között merengek,
    Átadom testem a jéghidegnek,
    Talpam csúszik letaposott havon,
    Kezem kesztyűstől zsebembe dugom.
    Nem várom a jövőt, s nem rágódom a múlton.
    Vagyok, mert végig kell mennem az úton.
    Vagyok, mert elmenni félek
    – Bár hetek óta semmit sem remélek…
    Németh Anikó Ködmadár

  • Időben

    Összeveszett a harang a pappal
    Miért kell félre verni csak nappal
    Hiszen éjfélkor is lehet
    Simán elütni a delet
    Spányik Milós

  • A közhely és én

    rosszkor
    rossz helyen
    élek
    Zalán György
    Jó a nagyszoba,
    mert ott még
    nem fúj a szél,
    és nem is esik.
    Néha átmegyek sétálni.
    – Tudom, sál, sapka!
    Zalán György