Category: Lapszámok

Emil Endre Alus és jómagam már éppen kezdtünk volna józanodni amikor egy vihorászó lánycsapat özön-
lött az óvárosi ivóba muszáj volt fizetni nekik néhány rundot és mint úriemberek koccintottunk is nekem
egy tejszőke kékszemű finn szépség jutott koccintás nemes céljára hatalmas északi dudákkal melyek igencsak
lekötötték figyelmemet és a gatyámban is mozgolódni kezdett valami csak Judyta meg ne tudja az idegen
szoknya incselkedését habár úgyis észreveszi majd hogy lemerült az aksi ha egyáltalán hazajutok valaha
mellesleg ő is megcsal engem nem is mindig egy kannal vagy leszbivel egészségére nem is tudom ilyen pikáns
esetben melyik főnév helyesebb a Gesundheit bár nem tüsszentünk vagy talán a Wohl bár szex közben nem
feltétlenül koccintunk szóval szívem hölgyének bájos Judytának nagyon jó kis élvezőkéje van és szívesen is
használja úton útfélen engem meg esz a sárga irigység a zöld penész és a maró féltékenység de most végre
talán nekem is összejön egy vérbő kaland és törleszthetek bevezetőben a finn szépség combjára teszem a
kezem és ha nem vág pofon megpróbálom becserkészni a mesés csöcseit…
Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil

A tél csupasz fái között merengek,
Átadom testem a jéghidegnek,
Talpam csúszik letaposott havon,
Kezem kesztyűstől zsebembe dugom.
Nem várom a jövőt, s nem rágódom a múlton.
Vagyok, mert végig kell mennem az úton.
Vagyok, mert elmenni félek
– Bár hetek óta semmit sem remélek…
Németh Anikó Ködmadár

Összeveszett a harang a pappal
Miért kell félre verni csak nappal
Hiszen éjfélkor is lehet
Simán elütni a delet
Spányik Milós

rosszkor
rossz helyen
élek
Zalán György
Jó a nagyszoba,
mert ott még
nem fúj a szél,
és nem is esik.
Néha átmegyek sétálni.
– Tudom, sál, sapka!
Zalán György

2017. január

Majdnem ott ragadtam a tudat/alatti
mocsarából menekülve, ahol
folyton-folyvást hallgatnom kellett
élők s régholtak önelégedett suttogásait:
„ennyire vitted, senkiházi…”
Majdnem elhittem, úthenger alá kerülve
vagy elevenen bebetonozva,
a férgek sem sajnálnák a veszteséget,
gondolván, még a járulékos jelzőt is
túlzás lenne rám alkalmazni.
Majdnem bedőltem annak, annyi vagy,
amennyire el tudod magadat adni, adatni,
és sajnos vagy sem,
de ez az egész engem jéghidegen hagy,
égjek bár akárhány hőfokon.
Majdnem elcsábítottak a szirének,
ha nem követem Odüsszeuszt,
lehúztak volna a mélybe.
Előbb a mocsár,
aztán a víz?
Majdnem egyoldalú lovakra ültem,
nehogy már átessek a túloldalukra,
hál’ Istennek rég felvásárolták őket,
ennek köszönhetően sokat tanultam,
mégis…
Majdnem eldobtam az életemet,
mert sokkal kényelmesebbnek láttam
a megfutamodást a bizonyításnál,
aminek egyedül
magunkért kell szólnia.
Majdnem nevettem, amikor
ráébredtem bukásaim következményeire,
aztán sírva fakadtam,
tényleges könnyeket ejtve.
Örömkönnyeket.
Pethő N. Gábor
2021. november, első díj

A legnagyobb Író
maga az élet.
Ő adja hozzá
a színpadi képet.
A dramaturg
a jelmeztervező,
mind megtalálható:
benne, mint szereplő.
Az élet nagy kincs
vigyázni kell rá
mert sajnos ismétlés
itt már nincs!
A legnagyobb író
maga az élet,
lehet tragikus, komikus
összerakja mindig –
így az egészet …
B. Szalay Károly
NOVEMBER VERSE

Lassan eltűnik belőlem
a méla közöny,
köd is fölszáll
a folyó fölött,
gomolygó füstje
láthatatlan hidat emel
a két partja között.
Őseink könnyét kövekké
formálta rég az idő,
elrévedve tűnődöm,
hogy a hullámok hátán
csak egy úszó falevél vagyok.
Hegyek, az erdő,
kanyargó folyó
őrzi létemet.
Szólongatom, becézem,
hívom magamhoz,
mégis űzöm
gondolataimban
feledett szavaimat.
Hűvös a nyár. Szél sem lebben.
Csendre int fák között
megbúvó alkonyat,
s mozdulatlan állok
az ezüstben csillámló
hullámok előtt.
Balla Beáta

a szemedről a festék ahogy
a mocskolódás is lepereg
rólad becsontosodnak a lukak
a lelkeden pont ahogyan
becsontosodik a kihúzott fog
helye és nem lesz már ugyan
meg mind a harminckettő igen
nem maradsz változatlan
de szükségtelen önsajnálatba
temetkezned hiszen akármi
pótolható porcelánból vasból
aranyból néha még műanyagból is
mire vége lesz mert az tuti
hogy vége lesz belőled hiányozni
fog minden eredeti a tüdődet
is belepi a por de te csak
ki ne fújd a füstöt tartsd
magadban amilyen mélyen csak
tudod addig amíg porrá nem változol
Sági Ferenc

szonettciklus PM-hez
I-XV.