((noha hamvasszatok,
és urnám a lágyan ölelő
magzatvíz hullámvölgye legyen:
– hiszen aki él, jövőt,
és hamvai nyomába lépdelőket
mégiscsak remél –))
egy mondatban: „itt se voltam”.
(ipso facto: se név, se jel,
se szül., se halt, se élt, etc.)
(( Ha lesz, aki követ, vessen a vízbe
egy talált követ, csorba kavicsot
írmag gyanánt, háttal és haránt.))
Deli Bálint (1951-2016)
Category: Lapszámok
A Fedél Nélkül lapszámai időrendi bontásban. Az egyes lapszámok alatt az adott kiadásban megjelent cikkek, versek, interjúk és egyéb tartalmak találhatók.
-
Sírfeliratom
-
Hidak
Lassan eltűnik belőlem
a méla közöny,
köd is fölszáll
a folyó fölött,
gomolygó füstje
láthatatlan hidat emel
a két partja között.
Őseink könnyét kövekké
formálta rég az idő,
elrévedve tűnődöm,
hogy a hullámok hátán
csak egy úszó falevél vagyok.
Hegyek, az erdő,
kanyargó folyó
őrzi létemet.
Szólongatom, becézem,
hívom magamhoz,
mégis űzöm
gondolataimban
feledett szavaimat.
Hűvös a nyár. Szél sem lebben.
Csendre int fák között
megbúvó alkonyat,
s mozdulatlan állok
az ezüstben csillámló
hullámok előtt.
Balla Beáta -
lefolyik
a szemedről a festék ahogy
a mocskolódás is lepereg
rólad becsontosodnak a lukak
a lelkeden pont ahogyan
becsontosodik a kihúzott fog
helye és nem lesz már ugyan
meg mind a harminckettő igen
nem maradsz változatlan
de szükségtelen önsajnálatba
temetkezned hiszen akármi
pótolható porcelánból vasból
aranyból néha még műanyagból is
mire vége lesz mert az tuti
hogy vége lesz belőled hiányozni
fog minden eredeti a tüdődet
is belepi a por de te csak
ki ne fújd a füstöt tartsd
magadban amilyen mélyen csak
tudod addig amíg porrá nem változol
Sági Ferenc -
Fizetek
„Fizetek, Főúr,
volt egy feketém”,
egy tönkre ment élet,
és hatvanhét tányér
csalfa vak remény!
Ezerszer becsaptak
és néha csaltam én,
bolondul kergettem
a boldogságot: hé,
állj meg már, szép remény!
De immár jóllaktam.
Elég már a rosszból!
Nem kell többé rossz bor,
a kaszás jön már értem,
én vagyok most a rét.
Pollák László -
Ház A Két Bagolyhoz
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Atrúr, Buksika, hágyépé, Mészi mama,
Somoskői Anita, Zilahy Tamás
Interjú
Úton a Terveim térre
Kriszt Lászlóval beszélgettünk
Branyó interjúja
Kép
Barta Pál Mátray, Juhi,
Molnár Móni, Pethő N. Gábor,
Reno, Váradi Gábor,
Vídia, Virgil
Vers
Alus Dozentinnen, Bara Anna,
Bella Beáta, B. Szalay Károly, Fábián István,
Ketykó István, Németh Anikó Ködmadár,
Pethő N. Gábor, Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Spányik Miklós, Szó Emma,
Szolnoki Csanya Zsolt, Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Könyvajánló
Vegyes
Rejtvény
SOMOSKŐI ANITA:
HÁZ A KÉT BAGOLYHOZ
A
férfi már sok tavaszt látott, ugyanan�-
nyi nyarat és őszt is, a télre jobb nem
is emlékezni, de a munkásszállásokon
azért meleg volt. Keményen dolgozott
mindig, arra elég volt, hogy megéljen,
legyen hol lehajtania a fejét, ha nem is volt lakása.
Az a nap ugyanolyannak indult, mint az összes töb-
bi, munka után bement a postára is, hogy vegyen pár
sorsjegyet, mert sose lehet tudni, mikor mosolyog
rá Fortuna istennő. Hát aznap nemcsak mosolygott,
hanem egyenesen szájon csókolta. A férfi nagy neve-
téssel nyugtázta, hogy a sorsjegy alján ott -
Lionanalízis
10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
HÁGYÉPÉ:
LIONANALÍZIS
– Hány éves ön most? Mint bizonyosan tudja, én Sig-
mund Freud vagyok, a neurológia és a pszichiátria kutató-
ja. Megújítója. Meg kell, hogy gyógyítsam ezeket a tudo-
mányokat is.
– Nyugodjék békében. Nem önre gondolok, hanem egy
másik szamaramra, Tomy-ra. Kétszer vetett le a hátáról.
Most valószínűleg egy oroszlán gyomrában pihen. Egyéb-
ként, ha éppen kérdezi, 1898-at írunk. Tehát 17 évesnek
tartom magam. Na, jó. Persze, hogy 1901 van. Tehát 21 éves
vagyok. Ha érdekli, 1880. október 28-án születtem Berlin-
ben, és várhatólag 1967. július 27-én fogok elhunyni. Tehát
túl fogom élni önt..
– Ez megható. Mint bizonyára tudja, fiatalember, én
1856. május 6-én születtem, a valahai Csehországban, és
úgy tűnik, 1939. szeptember 23-án búcsút veszek e világtól
a királyságban. Egyébként maga szimpatikus nekem – amit
kevés páciensemről tudnék őszintén elmondani –, még ha
német is. De tartsuk be a határokat. Oroszlán-mániája
van? Szereti őket? Álmodik velük? Vagy oroszlán-fóbiája
van, s ezért jött éppen hozzám… Ezek a kérdések nem ön-
nek szólnak, ki sem mondtam őket, ezek az én kérdéseim.
Hány éves is most?
– Egyre inkább úgy 4-5 körül. Mit is kérdezett?
– Magamtól vagy öntől? Én nemrég írtam meg főműve-
met – vagy az egyik főművemet – az Álomfejtést. Olvasta
ön? Bár ez most mindegy. Írtam a halakról is. Például az
angolnáról. Oroszlánokról sohasem. Noha majd egy ma-
gyar író, aki kacérkodott az eszméimmel, -
Úton A Terveim Térre
Beszélgetőtársam Kriszt László rendező, koreográfus, a Kazán
István kamaraszínház direktora, akinek egy komoly kérdést sze-
gezek!
Ki az a Kriszt László?
Ilyenkor mindig nehéz a válasz, hiszen a mindenkori
ember, komplexitást, összetettséget feltételez. Ebbe min-
den beletartozik, a gyerekkor, az ifjúkor a felnőtt kor az
idős kor, a megélt hibák, kudarcok, bánatok, sikerek és
örömök egyaránt, de ide tartoznak a megélt fizikai és ér-
zelmi élmények, a mesterek, a hozott és elsajátított tudás
és kompetenciák. Ez mind mi vagyunk. Most! Ha földrajzi
helyhez akarom kötni magam, akkor 40 év Angyalföld a
meghatározó. Ha érzelmileg akarom magam meghatároz-
ni, akkor a nevelőszülői háttér a gyerekkori iskolák, ba-
rátságok, az ifjúkori szerelmek. Ha az álmaimra gondolok,
akkor a zenés színház a klasszikus balett és musicaltánc,
később színházi rendezés-koreográfusság, Ha lelkileg aka-
rom magamat meghatározni, akkor a soha el nem fogyó
hit az emberségben, az értékekben. „Az ember a semmi-
hez képest minden, a mindenséghez képest semmi.”
Milyen út vezetett a Tripolisz szomszédsá-
gából a színházba?
A Tripolisztól nem messze laktunk Angyalföldön, a Tahi
utcában, értelemszerű volt, hogy Tomori Pál Általános Is-
kolába jártam, így hamar megismertem az ottani srácokat,
akikből mára, nem egy neves roma muzsikus lett. Persze
sokan voltak, akik vagányként élték későbbi életüket.
Mit mond neked ez a szó, „vagány”?
Nehéz a mai fiataloknak lefordítani, és sokan össze is
keverik a csibésszel! A vagányok nem féltek senkitől, kiáll-
tak egymás mellett, szó nélkül indultak egymásért, család-
jukért, még ha pofozkodni kellett is. De a munkától sem
féltek! A csibészek, már inkább a zavarosban pecáztak,
sokszor átlépve a törvény kordonján. A 70-es években még
így működtek a külvárosi srácok, akik közül persze sokan
lettek híres sportolók, művészek is. Ami ebből a korsza-
komból lényeges, hogy volt gyerekkorunk, hiszen a bará-
tok, a grundfoci, a csocsó és pingpong csaták, a szánkózás,
nem is -
Ha Így Marad, Nem Változik
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
és a költészet; éppen csak hogy a leírások eszköze és anyaga
az emberi szó. Tehát visszatérünk az ars-hoz és a poeti-
ca-hoz. Kivel is találkozott Oidipusz?
– Lássuk csak. Az ázsiai oroszlánok közt legjobban is-
mert a perzsa-oroszlán (L. leo persicus Fischer), mely a
legkisebb eddig ismert oroszlánfajta. Szőrruhája világos
izabellaszínű, feketével kevert sötétbarna színű, hatalmas
sörénye – akárcsak a berber – oroszlánnál – az egész hasol-
dalt fedi, de a háton nem nyúlik a váll mögé.
– Ön nagy műveltséggel rendelkezik. De a Szfinx rejt-
vényét még mindig nem sikerült megfejtenünk. Még tisz-
tázatlan az indiai oroszlán kérdése. Annakidején Smee
Gudzseratból írt le egy sörénytelen oroszlánt, ma azon-
ban tudjuk, hogy a gudzseráti oroszlán (L. leo goojratensis
Smee) előfordulási helyén úgy sörénytelen, mint közepes,
vagy éppenséggel dús sörényű hímpéldányok élnek egy-
más mellett. Blanford szerint Indiában, Kathiavarban,
Radsputánban, különösen pedig déli Dzsodpur és Udepur
vidékén, illetve az Abu-hegyen él az oroszlán. Az indiai
oroszlán különben igen tetemes nagyságúvá növekszik.
Blanford szerint egy hím példány 263, egy nőstény pedig
farkbojt nélkül 243 cm hosszúnak bizonyult. Egy másik,
268 cm hosszú hímpéldány pedig a marján 106 cm-es –
igen jelentékeny – magasságot ér el.
– Kedves barátom! Az álmát, az álmait! Maga most száz-
ezer éves, és épp született. De most akkor – kivételesen –
én is elmondom egy álmomat. Egy állítólag mezopotá -
A hatodik nap estéje
Föleszi a hiányt az éhség.
Acél tükör az este.
Egybehajlanak fénylő lemezek.
Szép lett az ember:
körme levágva, haja fésülve,
szeme ívesen rajzolt,
oldalán az a seb is odafestve.
Szép lett az ember.
Tenyerében melegszenek légző óceánok.
Ujjai csontkosarában alszanak fecskék.
Szép lett az ember, mint minden születő állat.
Lesz holnap is. Az a hetedik.
Szeme égboltjára felfröccsenő festék:
madarak. Kik haza már sosem találnak.
Fábián István