12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa
Category: 718. szám
-
Köki
-
Kiszolgáló Kiszolgáltatott- Ság
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
KISZOLGÁLÓ KISZOLGÁLTATOTT-
SÁG
E
gy hotel emeletén berendezett stúdió előtt találkoz-
tunk. Mielőtt kilépett az ajtón nagy hévvel kiabált
a színpadról, csak az nem hallotta, akinek nincs
füle. Az ajtón mégis egy higgadt színész lépett ki.
Pedig erre van a legkevesebb oka. Kisgyerekes édes-
apa, szabadúszó színész és alighogy túl van első önálló estjének
bemutatóján.
Miért kiabáltál bent?
Mielőtt jöttetek a Bóta Café januári felvételét forgat-
ták velem, amiben felkavaró kérdéseket kaptam. Eszenyi
Enikőről és a Vígszínházban tapasztalt és átélt események-
ről kérdeztek: a hatalommal való visszaélésről, arról, ho-
gyan sérültem ebben. De a felvétel végén elbizonytalanod-
tam, hogy vajon a megfelelő sztorikkal szemléltettem-e az
eseményeket, ezért eljátszottam két jelentet, amiben álta-
lam megszólalt Enikő. Ezt hallottátok.
Négy éve jöttél el a Vígszínházból, azóta
más társulatoknál, főműsoridőben lát a
közönség, startup-ot alapítottál, tavaly de-
cemberen pedig bemutattad első önálló es-
ted, amit idén tovább játszol az ország leg-
több pontján. Hogy vagy?
Ha csak az utóbbira, a Kitolás című estemre gondolok,
azt hiszem, így érzi magát egy rockstar! Szinte az eddigi
összes helyen elképesztő fogadtatást kaptam, a közönség
minden poénra reagált, nagyon felemelő. Euforikus él-
mény! Fantasztikus. De játszottam Sződligeten is olyan
körülmények közt, amilyenek között soha nem álltam
még nézők elé. Egy tornateremben adtam elő a vígjátékot,
aminek az egyik sajátossága volt, hogy nem lehetett lekap-
csolni a nézőtér felett a villanyt. Kevésbé vagyok hozzá-
szokva, hogy ennyire közvetlenül lássam a reakciókat, de
azt hiszem, nem zavart volna, ha közönség egyik tagján
nem éreztem volna totális kívülállóságot. Ez meglehetősen
kizökkentett. Feltűnt, hogy hiába csapkodja nevetéstől
nyolcvan ember a térdét, az az egy komor arc elviszi a fi-
gyelmem. Az előadás végére olyan zavart lettem, hogy egy
tartalmi ugrást is elkövettem a szövegb -
Mindenestől
12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉP BORBÁLA:
KÖKI
„…többé már senki se bánt, többé már semmi se fáj.”
/Szekrényes Miklós: Meghalni olyan/
M
a érzek először elég erőt magamban ah-
hoz hogy visszamenjek arra a helyre ahol
majdnem 30 éve fekszel, hogy megkeres-
selek és rád ordítsam, hogy kelj fel és járj,
mert én miattad csinálok mindent azóta
is és már nagyon fáradt vagyok igazán jólesne ha egy kicsit
segítenél, mondjuk elismételnéd, hogy az ember sokkal
többre képes mint hinné, tudod amit akkor mondtál ami-
kor futni jártam és néha eljöttél velem, neked az is gyerek-
játék volt igazán elfuthattál volna akkor is amikor a kést
a szíved felé lendítették, te ehelyett szembe néztél vele és
azt mondtad, hogy meg fogsz halni, csak én ezt még min-
dig nem értem ezért megyek oda pénteken, igaz hogy már
nincs ott az a könyvárus meg a zöldséges sem és az egészet
úgy átépítették, lehet el fogok tévedni majd megpróbálok
segítséget kérni az emberektől biztosan lesz közöttük, aki
emlékszik rád és szívesen teszi, na én ezt fogom elmagya-
rázni pénteken a vizsgabizottságnak is, majd megpróbálok
előttük nem ordítani, hanem kulturáltan érvelni hogy én
azért akarom ezt az egészet, mert aki életben maradt an-
nak szépen lehetne élnie ezért választottam a segítő hiva-
tást, mert ha útközben el is törik néhány dolog attól még
érdemes, csak néha szükség van segítségre, hogy erőt me-
rítsen az ember ezért megyek hozzád, hogy viszonozzam a
sok tanítást amire még mindig szükségem van pedig lassa -
Kazár kagán nyerge koppan
Kazár kagán nyerge koppan
sztyeppe nyögve liheg felhő
tavaszi zápor gyíkot fürdet
kaftánom redője imádság-
gyöngyöt rejt róka araszol
zsebemben ezüst hold
páros csillag tündököl
a kedves fülbevalója súg
messze még az ősz utolsó
kegyetlen szele nosztalgiám
tanúja a holnap útonálló
emlékek lópaták alatt; sár
fröccsen lelkemre nosza
vágtassunk!
Alus Dozentinnen
2021. október, második díj
Juhi munkája -
A Csoda Visszatér
13
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KŐRÖSMEZEY DÁVID:
A CSODA VISSZATÉR
G
yerekkoromban volt egy bácsi, aki minden
Mikulás alkalmával eljött hozzánk, és a ta-
náraink írta versekkel jellemzett minket,
mintha ő lenne a mindentudó. Imádtuk
ezeket a Mikulás-ünnepségeket. Nekem ő
volt a Mikulás-kép a fejemben, egészen addig, amikor 12
vagy 11 éves koromban L. L. – maradjunk csak ennyinél –
eltávozott az élők sorából.
És ismét eljött a Mikulás-ünnepség. A Vészhelyzet Ala-
pítvány munkatársai olyan csodálatos Mikulást rendeztek
nekünk, mint azelőtt talán soha. Meghívtak egy híres gye-
rekegyüttest is, a csomagban nem cukorka meg csoki volt,
hanem hátizsák, és benne minden, ami szép és hasznos.
Én azonban csak ültem lehajtott fejjel az asztalnál, és ke-
servesen zokogtam. Emlékszem, az egyik kis krampuszlány
odajött hozzám, odatérdelt mellém, megölelt, és megkér-
dezte, miért sírok. Még puszit is kaptam. Ettől igazából
még meg is hatódtam, tehát hatványozódott a sírhatnék,
azonban csak annyit mondhattam neki: a meghatottságtól.
Maga felé fordított, és még jobban megölelt.
Azonban amikor felmentem a fiúkörletbe társaimmal,
nekik elmondtam: hiába, hogy tudtam, hogy ki a Mikulás,
hogy az egész miről szól, nekem ő volt a Mikulás, és
azzal a nappal nekem ez fájó ponttá vált az életemben.
Ma, 2021. december 5-én jöttem haza a vonattal,
egy vélhetően szellemileg sérült felnőttel, akit testvé-
re vagy fiatalos anyja kísérhetett haza. És a fiú olyan
lelkes volt! Mondta kísérőjének, hogy ké -
Elmúlás
Egy szélmalom három lapátja fekszik a fűben,
ez mutatja a múltat a legélethűbben,
egy elfelejtett kor elfelejtett része,
és nincs kérdés, hogy idővel ez is odavész-e.
Egy zárókő fekszik a porban félig,
boltívek királynője régóta nem fénylik,
ma már a kaput támasztják ki vele,
hiába volt grófi ajánlólevele.
Régi motor a fészerben hátul,
az időtlenségbe belebámul,
értéktelen ócskavas – mondják,
az elmúlás hálóját nem csak pókok fonják.
Egy idős ember, ház előtt a padon,
nagyapjáé volt egykor a malom,
apja építette a boltíves kaput,
az idő úgy verte le, mint cigiről a hamut.
A motor is eldőlt, sorsot mutat,
ez volt az utolsó táncmozdulat,
a férfi nem mozdult, hiába is menne,
nézte hosszan, hisz magát látta benne.
Háború se volt, mégis pusztult minden,
öntudatra ébredt a gyarló emberisten,
és veszni hagyta múltját, gyökereit tépte,
lehet, hogy én voltam az egyik, de lehet, hogy épp Te!
Jóna Dávid -
Börtönnaplók A Bolond, avagy amikor felfrissül a banán
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m -
Új világ
Teremtő Isten! Pirulnod kellene,
mert mit tettél azon a bizonyos
hat napon?
Ó, igen! Világot teremtettél –
s ím a hetedik napon máris pihentél,
és nem gondoltál arra, hogy egyszer
még munkára görcsölt kezeddel
gyémánt-ragyogásra csiszolt Embered
tanulván Tőled ezt-azt, rajtad úgy lépett át,
hogy magának nem adott hat napot
– csak huszonnégy órát –
és máris új világot teremtett.
Drégely István -
Told El A Biciklit!
14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
VIKTÓRIA68:
BÖRTÖNNAPLÓK
A Bolond, avagy amikor felfrissül
a banán
N
incs mit szépíteni, börtönben vagyok, de
most nem magamról, hanem egy sorstár-
samról szeretnék mesélni.
Már a külsején látszik, hogy nincs nála min-
den rendben, így képzelem el a boszorkányt
a meséből. Torzonborz haj, opálosan zavaros szemek, pú-
pos hát.
Nem jó vele egy zárkában lakni, mert úgy érzed magad,
mintha bolondok házában élnél. Gyakran eszembe jut
Rejtő Jenő Egy bolond százat csinál című könyvének Sza-
natóriuma, csak olvasni ilyet sokkal viccesebb, mint átélni.
A Bolond héjastul megmossa a banánt, mert attól fel-
frissül a gyümölcs. Mikor rákérdeztem, ha rajta van a héja
úgy hogyan? A válasz az volt, ő így gondolja és évek óta így
csinálja. Megcáfolhatatlan.
A Bolondnak „tűzkeze” van, nem mondja el miért,
úgysem értenénk meg. Nem akadékoskodhattam, bár a
relativitáselméletet elsőre megértettem, de ez biztos bo-
nyolultabb, annyit azért megjegyeztem, ha én is naponta
ötvenszer mosnék kezet JAR-ral, akkor én is tűzkezű len-
nék, úgy égne a bőröm a lemosott védőréteg miatt.
A Bolond elkötelezett vegetáriánus, szerinte a Bibliában
is benne van, hogy nem szabad állatot enni. Megkértem
mutassa meg hol, nem tudta, így hát nem tudtuk meggyőz-
ni egymást ismét. Az étkezésben nem ismer a húsevésen
kívül más korlátot, így eszik lekváros salátalevelet esetleg
hagymával, fokhagymával, vagy más bizarr összetételű ka-
ját. Ennek eredményeként gyakran jár vécére is, amit m -
Fátum
Háború dúl.
Békéért kiáltok.
Bűntől gyötrődve
lelkem terhét hordozom.
Feloldoz tán az Isten.
Ha van Isten!
S kérdem én, Uram
elég-e a hit, hogy méltón
áldozzak előtted.
Zsoltárom a tavasz.
S az április?
Bolondos és csalfa.
Szelíden szólongat,
nesztelen hív, csábít,
ha hallgatag vágyam
magába roskadva
elkorhadt kereszten pihen.
….de a hit szilárd.
Erősebb mint edzett acél.
Nem járja át rettegés,
meghalni sem fél…
Menni, menni, menni kell!
Mikor folyók felszínén
tükröződnek az esti fények
elülnek hideg tavak arcán
gyűrűzve a remegések.
Bella Beáta