üresedő tükörkép
Category: 713. szám
-
a hegy lábánál lakótól
hívők nélkül
már az Olympos is kihalt
ha kiderül az istenekről
hogy nem értem
hanem csak egymással csatáznak
elfogy a hitem
üresek lesznek a hegyek
Zalán György
Juhi munkája -
Zivatar
Fölyhők golyhók fellegek
a nyár fölöttem ellebeg
bőrig átnyírt celebek
elnyájult pincsült ebek
beteg blogok beteg logók
áttúrt zsebek átírt legek
én fekszem kósza földön gyermek
bámulom a kikapart vermet
itt minden fűszál arra termett
hogy bólintson ha énekelnek
alulról bárha bárha föntről
álmosodik érzem a kontroll
és várom hogy hulljon a permet.
hágyépé
Köszönettel tartoznál?
Pedig milliószor kelthette volna feléd
az őszinteségnek legalább a látszatát ő is.
Hálásabb lehetnél,
mert megtanított eltávolodni hazugságoktól,
keserű csókoktól,
amik valójában neki sem voltak édesek?
Imádkoznod kellene a boldogságáért,
hogy két lábon járó apátiává tett,
befagyasztva egy állapotba,
ahonnan non-stop rálátás nyílik mindenre?
Innen tudhatod: mivel lépni mertél,
cudarul érzi magát,
láthatatlan pókhálók feszítik a maga kreálta falakhoz.
Lélegzete még eljut hozzád,
de nyugalom, –
ugyanabban a percben
a tiéd is hozzá,
ami kegyetlenül fullasztja,
noha épp fordítva lesz, gondolta tévesen.
Mindez mellékes a tudattal:
kiszámíthatóvá vált,
immár abszolút érdektelenné…
Nos, nem tartozol semmivel,
legfeljebb irgalommal magaddal szemben,
hisz megtanultál közeledni
saját belső világodhoz,
és újra kezdheted gyakorolni a szeretetet,
lépésről-lépésre.
Pethő N. Gábor
2021. október, harmadik díj -
a holdról is…
a holdról is
jön egy kis
fény
a szívben
remélem
él még remény
mondogatom
mormolgatom
árnyékot csak
a fény szülhet
magamfajta
csak megfeszülhet
nem bánom a sötétséget
álmot hozhat
nekem szépet
Szamócza
9.
Ha seggbe kúrnál
kiszeretnék belőled.
Bár… Kötve hiszem!
10.
Olykor a vágyam
csak egy harmatos álom
gyűrt lepedőmön.
11.
Mi hoz össze két
embert? Bokros gond? Vad vágy??
Különbözőség???
12.
Vágyva nézlek: egy
gyönyörű, igazi nő!
Látom az embert?
13.
Ha látlak – mindig
lekötsz… Bárcsak ne lennél
vonzó, gyönyörű!
14.
Miért érzed azt
hogy törődnöd kell velem?
Menj! Vagy jegelj le…
15.
Érzésem tiltott!
S foglalkoznod kell vele?
Mi a fenéért?
16.
Online óránkon
csak az arcodat látom!
Többet nem. Sajnos. -
Shuggie Bain
. A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsap-
ja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi
nyelv dallamát. Stuart az általa jól ismert nyomorúságos világ zugai-
ban is rátalál a szépségre, mely makacsul túlél a körülmények dacára.”
Eliza Gearty, Jacobin
„Bensőséges, empatikus, magával ragadó történet függőségről, ba-
rátságról és szeretetről.”
A Booker-díj bírái
„A sivár otthon, a szétszabdalt, fertőzött táj, az iskolai bántalmazás
és az emberi gonoszság Agnes és Shuggie nyomorúságos hétköznapjai-
nak velejárói. De Stuart gyengéd, biztos kezű ábrázolása nyilvánvaló-
vá teszi, hogy anya és fia minden esendőségük ellenére sem áldozatok.”
Colm Tóibín, Bookforum
Douglas Stuart skót-amerikai
író. Glasgow-ban született és nőtt
föl munkásosztálybeli családban.
A londoni Royal College of Ar-
ton diplomázott divattervezőként,
első könyve, a Shuggie Bain meg-
jelenéséig a divatszakmában dol-
gozott. 2000 óta New Yorkban él.
ÖTVÖS-NÉMETH EDIT:
A HÁBORÚNAK VÉGE
V
olt ugye szó egy kislányról, a Kék bicikli c.
írásban. Ennek a kislánynak kellett lennie egy
anyukájának. Az anyuka is volt egyszer kis-
lány.
Most a kislány anyukájának a kislánykorából
való történetet fogok elmesélni.
1945-öt írtunk, a háborúnak lassan vége lett. Sovány,
szürke ló húzta kocsi nehezen haladt. Egy férfii ült a bakon
a nagypapám. Felesége tolta utána biciklit. Csomagtartó-
ján két gyerek ült anyukám hátul, előtte az öccse. Szorosan
ölelte, nehogy lehessen a kisfiú.
Hallomásból t -
A Háborúnak Vége
15
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KÖNYVAJÁNLÓ
DOUGLAS STUART:
SHUGGIE BAIN
G
lasgow-nak leáldozott: a bányák és gyárak bezár-
tak, az iparváros munka nélkül maradt. Shuggie
Bain a 80-as évek Skóciájának kegyetlen, feszült-
ségekkel terhelt világába születik, a külvárosok
és a bányásztelepek tehetetlenséggel, durvaság-
gal és alkoholizmussal teli valóságába.
Douglas Stuart önéletrajzi regénye keresetlen szavakkal,
kérlelhetetlen pontossággal és rengeteg szeretettel kíséri végig
Shuggie életét a kamaszkor végéig. A kiközösített, meleg kisfiú
és a büszke, törékeny alkoholista anya kálváriája felejthetetlen
tisztelgés egy magára hagyott város és egy derékba tört élet mél-
tósága előtt.
„Nem lehetett hasznát venni a matekleckénél, és bizonyos napokon
az ember inkább éhen halt, mint hogy megegye a főztjét, de ahogy
Shuggie ránézett, megértette, hogy az anyja miben különleges: a
sminkjével meg a frizurájával mindennap kimászik a sírjából, és ma-
gasba emeli a fejét. Amikor megszégyenítette magát az ivással, másnap
fölkelt, felvette legszebb kabátját, és szembenézett a világgal. Amikor
üres volt a hasa, és a gyerekei éhesek voltak, megfésülködött, és elérte,
hogy a világ az ellenkezőjét gondolja.”
„Douglas Stuart olyasmit adott Glasgow-nak, mint James Joyce
Dublinnak. Minden városnak szüksége van egy olyan könyvre, mint
a Shuggie Bain. A leírások annyira valószerűek, hogy szinte megcsap-
ja az olvasót a kocsmafüst és a sült krumpli zsírszaga, hallja a helyi
nyelv dallamát. Stuart -
Az Ünnepi Vacsora
3
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
Széppróza
Fehér Szilvia, Igrényi Sándor,
Kalla Éva, Ötvös Németh Edit,
Pass Ferenc, Pázmándi Anikó,
Szép Borbála
Interjú
„Uralhatatlanul gazdag ez a világ”
Enyedi Ildikóval beszélgettünk
Fridrich Piroska interjúja
Kép
Balogh Tibor, Csiky, Jakab, Juhi,
Karsai Csaba, Kovács Béla, Vídia
Vers
Branyó, Fábián István, hágyépé,
Kajuk Gyula, Pethő N. Gábor,
Pollák László, Sági Ferenc,
Sárközi László, Szabó Tünde,
Szamócza, Székely-Máté László,
Zalán György
Nuszer Mirjam Johanna:
Egy szocmunkás naplója
Haza-találó
Könyvajánló
AVM
Rejtvény
PASS FERENC:
AZ ÜNNEPI VACSORA
A
délutáni harangszó ijedten húzódott az eső
elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus
maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre
közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a
helyen szokott várakozni egy kis alamizsna
reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg
koldus egykedvűen nézte a mellette békésen szedegélő
galambokat. Ritkán csörrent az aprópénz a tányérban és
arra gondolt, hogy volt már ettől jobb nap is.
A közelben egy ékszerüzlet üzemelt és egy fiatal pár lé-
pett ki az üzlet ajtaján. A menyasszony pont a koldus előtt
próbálta fel újra a méregdrágán vett jeg -
Uralhatatlanul Gazdag Ez A Világ
4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„URALHATATLANUL GAZDAG
EZ A VILÁG”
Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb
dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról.
Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén.
Hogyan lett a filmkészítés a választott pá-
lyád?
Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfil-
memet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bár-
mire. Úgy gondoltam, hogy mindenfélét fogok csinálni,
filmet is, amikor olyan tervem lesz, amit filmen a legjobb
megcsinálni. A főiskolai évek alatt egy nagyon erős dac
volt bennem. Akkor ez még a mostaninál is sokkal-sokkal
hierarchikusabb szakma volt. Egyszerűen a technika miatt.
Azt láttam, hogy mindenki – a szakmai fogások elsajátítá-
sa mellett – nagyon tudatosan épül be a szakmába, én pe-
dig nagyon tudatosan építettem ki magam abból. Máshol
volt az érdeklődésem központja. Majd az első játékfilmem
annyira komplex élmény, annyira gyönyörű folyamat volt,
hogy lehettem egyedül is benne, amikor írtam, sok ember-
rel is, amikor előkészítettem és forgattunk, aztán megint
egy intim kapcsolat, amikor hónapokig vágtunk, majd
újra sok emberrel, a hangi utómunka során. Éreztem, hogy
mindent kiélhetek ebben. Minden mást le is választottam,
és csak a filmre koncentráltam.
Füst Milán és a regénye miért ennyire fon-
tos számodra?
Ez egy elég rejtélyes dolog. Szerintem sok olyan ember
van, akiket nagyon szíven üt valami az irodalomból, ami
iszonyú fontossá válik. Én is rátaláltam valamire, ami már
ott volt bennem, és valaki más kimondta helyettem. A re-
gény olvasása felfedezőút volt saját magamba. Varázslatos
tulajdonsága az igazi, jó irodalomnak, hogy az ember nem
csak egy írót, nem csak egy művet fedezhet fel, hanem sa-
ját magához kerülhet közelebb. Sok ilyen élményem volt,
de a sok fontos író között Füst Milán kitüntetett helyen
van számomra. A sokféle álszentség, ami valahogy a min-
dennapi életünk része, nála lehámozódik. Egyenessége és
bátorsága – mert