Category: 713. szám

4
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
INTERJÚ
„URALHATATLANUL GAZDAG
EZ A VILÁG”
Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb
dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról.
Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén.
Hogyan lett a filmkészítés a választott pá-
lyád?
Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfil-
memet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bár-
mire. Úgy gondoltam, hogy mindenfélét fogok csinálni,
filmet is, amikor olyan tervem lesz, amit filmen a legjobb
megcsinálni. A főiskolai évek alatt egy nagyon erős dac
volt bennem. Akkor ez még a mostaninál is sokkal-sokkal
hierarchikusabb szakma volt. Egyszerűen a technika miatt.
Azt láttam, hogy mindenki – a szakmai fogások elsajátítá-
sa mellett – nagyon tudatosan épül be a szakmába, én pe-
dig nagyon tudatosan építettem ki magam abból. Máshol
volt az érdeklődésem központja. Majd az első játékfilmem
annyira komplex élmény, annyira gyönyörű folyamat volt,
hogy lehettem egyedül is benne, amikor írtam, sok ember-
rel is, amikor előkészítettem és forgattunk, aztán megint
egy intim kapcsolat, amikor hónapokig vágtunk, majd
újra sok emberrel, a hangi utómunka során. Éreztem, hogy
mindent kiélhetek ebben. Minden mást le is választottam,
és csak a filmre koncentráltam.
Füst Milán és a regénye miért ennyire fon-
tos számodra?
Ez egy elég rejtélyes dolog. Szerintem sok olyan ember
van, akiket nagyon szíven üt valami az irodalomból, ami
iszonyú fontossá válik. Én is rátaláltam valamire, ami már
ott volt bennem, és valaki más kimondta helyettem. A re-
gény olvasása felfedezőút volt saját magamba. Varázslatos
tulajdonsága az igazi, jó irodalomnak, hogy az ember nem
csak egy írót, nem csak egy művet fedezhet fel, hanem sa-
ját magához kerülhet közelebb. Sok ilyen élményem volt,
de a sok fontos író között Füst Milán kitüntetett helyen
van számomra. A sokféle álszentség, ami valahogy a min-
dennapi életünk része, nála lehámozódik. Egyenessége és
bátorsága – mert