Category: 710. szám

Én nem tartozom ide, csak itt élek,
és minden nap meghalok kicsit.
Ezért a keserű ébredések:
Alt+F4
indulnom kell, az idő szorít.
Könyörtelen program. Lefut, s hagy-e időt
a lényegest menteni, – menteni menthetőt?
Vagy jobb lenne átlépni, s eltűnni nyomtalan,
mint akit meghívtak, mint kinek dolga van?
Letenni a vonót, hagyni a hegedűt,
a hajlongást, tapsot, a tisztelt nagyérdeműt?
Nem vinni el semmit, csak az üres tokot,
dúdolni egyre egy eszelős dallamot…
Az ablak bezárul. Nem sok, mi hátra van,
pár könnycsepp, félmosoly. S mindennek ára van:
tört álmok romjai, szétmálló omladék.
Isa por és homu. „Veszélyes hulladék”
Indulnom kell, az idő szorít,
ezért a keserű ébredések.
Minden nap meghalok kicsit.
Alt+F4
már nem tartozom ide, csak itt élek.
A HÉT ALKOTÓJA: LEÉ JÓZSEF
Leé József (1956-2014)

Őszi sirám
Hosszan sóhajtoznak a fák,
siratják az elmúlt napsugaras napokat,
zöldes barna, zöldessárga könnyeket hullatnak,
rettegik a rettenetes, dermesztő tél haragját.
Az én szívemet is mardossa a bánat,
ám sírás helyett én inkább nevetek,
ne tudja a gonosz világ, mi van velem,
meg ne tudja, hogy megöl a búbánat.
Gyengülnek a Nap sugarai, és én is
egyre csak gyengülök, fárad a lelkem is,
szívem és szellemem időnként kihagy.
Pollák László
81.
Egyre élesebb
fejem fölött a penge…
Mikor zuhan le?
82.
Könnyedén veszem
a létet. Talán azért
mert olyan nehéz.
83.
Mindig velem vagy…
Néha beszélek hozzád.
Hiányzol, Mester!
84.
Bocsánat! – kiált a nő.
De még megnézi
jól a farkamat…
85.
A mobilnetem
három százalékon áll…
De van internet!
86.
Ez beleragadt:
bőszen lengeti bajszát.
Lassú kínhalál…
87.
Hogyhogynem érted?
Mert aljaproletár vagy,
lehetnél még ember…
88.
Föltakarítom.
S megint mellé kulázott!
Föltakarítom…

Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án
Kihűlt ágyakra
Mit tegyek még,
hogy kicsit szeress?
Nem túlságosan, hidd el,
épp csak, hogy érezzem!
Én már nem vágyom hatalmas
vágyakra,
jól belémvésődött, kihűlt ágyakra,
csupán egészen finoman szeress;
ha az a kívánságod,
kevesebbet ölellek,
a csillagoknak csak a felét
teszem az öledbe…
Könyörgöm, most ne lökj le innen,
ahol vagyok,
épp csak, hogy érezzem a lelkem,
mit lelkedhez ragaszthatok.
Semmi baj sem…
A hullámok csapkodják a sziklákat,
elsuhanó autók reflektorfényei
vakítanak oldalról,
de nem félnél,
mert közben kacsák szállnak le a vízre, –
veled volnék, és őrülten szeretnélek,
vigyáznánk egymásra,
semmi baj sem érhetne,
az égvilágon semmi, –
hiszen Isten azért teremtette a nyárestéket,
hogy a szerelmesekkel együtt mosolyogjon.
Te
Nem kell ide fénytechnika,
elég, ha nézed a vízre lecsapódó
lámpák világának visszaverődését.
Nem kellenek ide idegenül
hangzó zenék,
mert éppen egy lány énekel,
akinek a klipjébe bezavartam,
mikor elsétáltam a kamerák előtt.
Nem kell ide hangulat,
mert az eleve benne van az éjszakában,
egyenesen az Úrtól, hiheted.
Nincs gyönyörűbb
a feketével elkevert kék színben
gyöngyöző Dunánál.
Nem kell id