Category: Vers

Szemedbe nézve,
Szerelmet kérve
Szólnak szavaim.
Te
Szemembe nem nézel,
Semminek sem nézel –
Gondolod: mit képzel
Viharvert szívével
E jöttment semmiházi!
Amit mond: lári-fári!
Szamócza

szonettciklus PM-hez
I-XV.

szép lányok ne sírjatok még az idén megdöglök rák stroke agyvérzés megfagy lefagy kifagy
tompa halálmadár brekeg puffog repdes vagy ez csak vicc jó vicc? rossz vicc? 68 évem betelne tőlem minden kitelik új
az év az esztendő a hónap demi-negyed az órám hét és fél
percekben gördül kopár életem ne tervezz max indus DANDA 24 perc lenne a élet aztán
efter jul blir dagarna laengre sprichst du überhaupt schwedisch, oder? várjunk csak ez itt
kamukéró szélhámosság hullák háza rejtő józsef radnóti ady arany petrovics kohn-karinthy
három drámát fordítottam százat bíráltam nyolc nobel-díjat kaptam hindí-japán-mandzsu tájszólásom kissé sántít ki
dől be nekem? neked? nekünk? rézgróf a haverom ein bißchen
grammarnazi from the juesz-country no love no money no lifetime unott létforgatag már csak tízmillió reinkarnáció
vár rám hurrá nem sokára vége lesz vár a rumos-konyakos nirvána soha többé rák stroke agyvérzés infarktus se
omikron se omega se kóbor se presser se szörényi se zorán se ambrus zoltán bizony bizony esztétikai okai is vannak,
voltak, lesznek…
frufru fromage fondue
2022. március, második díj
Ádám Orsolya Mária munkája

Tavasznak bimbót bontó virágai:
ti hiú asszonyok s ifjonti lányok
az első csalogató napsugárnak engedve
szépséges melletek a világnak kitárjátok,
s tenyérnyire szabatjátok libbenő szoknyátok –
míg én vágyteli zsákkal a hátamon
zihálva loholok utánatok, és mind többször
csak simuló árnyékként borulhatok rátok,
mert rajtam is fog a születési átok:
„Lám te is megöregedtél, enbarátom!”
Drégely István

egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk,
árusok terítették ki szedett-vedett
portékájukat széthajtogatott kartondobozokra,
illegálisan, legálisan, mit számít ez most,
elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is;
akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé,
meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az
megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák,
eljött hát az alkalom mobiltelefonnal regényírásba kezdeni,
végigvinni a legbrutálisabb Sudoku-feladványokat,
morgolódva kurvaanyázni, jegykiadó-automatát rángatni,
vétkeseket keresni földön és mennyben, pokolban, hiába,
az felfurakodott miközénk ördögöstül pont erre a napra,
áfás számlával kéri, kefélt volna inkább cipőt az apja;
e percben szinkronúszókat megszégyenítő elfordulással
a sor minden szempárja a tucatnyi közterület-felügyelőre
fókuszál, tetves állatok, elkobozni az életveszélyes
karácsonyi fényfüzéreket, a ponyvairodalom remekeit,
a gyönyörű, védett hóvirágcsokrokat, ez aztán a munka,
szoktak maguk egyáltalán tükörbe nézni basszákmeg,
íme, csoda történik: a plexiablak résén kiröppen egy
fehér galamb, miközben valaki mosolyogva
áldott, békés karácsonyt kíván szakaszjegyével a kezében
a sírógörcs szélén álló pénztároskisasszonynak.
Pethő N. Gábor
2022. január, első díj

Nehéz a múlást nem káromolni.
Szikrázik a fagy:
köszörűn visító penge.
Az élet szaladó, könnyű holmi,
áttetsző selyem
éles füveken lebegve.
Kertemben jeget könnyeznek,
fáznak-gubóznak
konok, hósapkás rózsák.
Szemérmesen vetkőznek,
ha a téli nap
végigcsap fagyott bimbójukon.
Nézd, ázottan is, halottan még,
rongyos szirmaikkal
titkukat átölelve óvják.
Hószín és dermedt most az ég.
Zárul a végső titok
majd, ha tombolva kinyílnak a rózsák.
Fábián István

Hallni szeretnék
emberi hangot vagy
ahogy kongat a
nagyharangot de
hallom a szarkák
káricsolását szép színeikbe
más tojta tojását
lopják nem könyörülve
héjuk roppan a fülbe
idill ez itt a parkban
idült idill
szemhéjaimat letakartam
minden kisírt.
hágyépé

Megszülettem.
Éltem.
Halok.
Egy perc, és már itt se’ vagyok.
Zalán György

azért az pech
hogy a jó dolgok akkor történnek velem
amíg pislogok
különben észrevenném

az italpult-oltár elé
cipeli a lélek a testet emlék-ünnep gyanánt
üres helyét az ember a semmihez így méri –
fedél nélkül
Szente B. Levente