Már nem csak a lendület hiányzik,
lassan években mérhető a semmi.
Elfog a tériszony, itt a földön,
de már nincs hová lemenni.
Szélcsend, elúszik egy évszak,
üresen néz, nem legyint.
Csak kicsit meghalni – nem lehet?
Csak addig, hogy jó legyen megint.
Category: Műfajok
A Fedél Nélkül archív tartalmai műfaj szerinti csoportosításban. Segítségével a publikációk tartalomtípus alapján, például versként, szépprózaként vagy interjúként is visszakereshetők.
-
Üresen
-
Drága barátaimnak
Akik gondolnak még velem,
a megzavarodottal,
nem is tudva, hogy a sorsom,
milyen tréfát űz velem;
hogy megpróbáljam pótolni,
rosszabbik énem a jobbal,
amíg a szalmalángommal,
felmelegítem tűzhelyem.Remélve, hogy írásomból
majd szépet is kilesnek,
hogy azért inkább élőnek
gondoljanak, mint holtnak;
bőröm alá úgy kúsznak most,
a novemberi estek,
mint akiben a félelmek,
fel csak lassan oldódnak.Remélve, vívódásaim
szerethetőbbé mosnak,
hogy a számat, őszinte és
igaz szóra nyithatom;
nem mondva a helyzetemet
többé sajnálatosnak,
tudva hogy a bajom, meg most
is, én állapíthatom.Hogy az életem tovább majd,
győzelmemmel alakul,
elmondva a boldogságom,
ha senki nem is hallgat meg;
nem játszva már a bolondját
magammal hasztalanul,
hogy úgy csillogjon mosolyom,
mint levélen a harmatcsepp. -
Hajnalodik
Feljön ma is – ISTENI parancsra – a NAP,
hogy felszárítsa szorgalmasan
az ÉJ utolsó alkoholszagú nyál-csöppjeit is, majd
a behorpadt ÉGBOLT felettünk kidomborodik.
Fényt lélegez be minden fű a fák és a sövények,
a szemekből kitörlik a SÖTÉTSÉG minden mocskát-kormát
a SZERETET tündöklő-éltető szavai,
a GYŰLÖLKÖDÉSEKRE halálos lövések.Itt már hajnalodik….
-
Bundás kenyér
Pirítóst sütöttem a pirítós sütőben,
S magamat árammal többször megütöttem!
Túléltem persze, hisz arról mesélek,
De többé ne kérj tőlem pirítóst, kérlek!
Bundás kenyeret kértél, s én elmentem vadászni!
Hisz a te bundád nem lehet akármi!
Lenyomtam egy medvét, de koszos volt a bunda,
(állítólag már ő is unta)!
Megfojtottam még egy 20 méteres bálnát,
Hogy kölcsönkérjem a háját!
Későn tudtam meg, hogy nem így készül a bundás!
Lett is a bálnák közt ujjongás!
Végül strucc tojásért mentem le a kis közértbe,
De neked semmi se jó, hát ment minden a szemétbe! -
Idő. Rend
Illatos ligetben, lombok hűvösében
szólítjuk kedves madaraink.
Galambok, verebek szárnya repes,
mindent értő szemük szívünkre les,
szembogár nem süt feketébben.Pázsitunk vaksötét falakhoz lejtő,
földre hullott fekete függöny,
áhított szivárványunk fekete-fehér márványban hasadó üres telér,
kétmarokkal szorított semmi.Gerlékkel akarunk voltunkká lenni,
ingünkben pucér fiókgalambbal
a gyerekkorba sírva visszalenni.Megmaradni ok nélkül, okkal.
Azután galambjainkat fölétetjük
havon közelítő jókedvű farkasokkal. -
Piac
az ember olykor egyszer él
és mégis mindent elcserél
házat hazát és nőre nőt
családot tiszta esküvőt
cseréli pénzre borra sárra
szabadságnak vélt szabadságra
fiatalságot öregségre
zavarodottan hogy mivégre
öregséget fiatalságra
de nem érti hogy mi az ábra
átvágja magát s átverik
nála különb piaczsenik
rosszabbnál rosszabb üzletek
élete összeköttetett
valamivel amit nem ért
túl sorson jellemen s leélt
jövőn jelenen s múlton is
s érzi a vagyona hamis
mi érték volt elpazarolt
csillagja napja és a hold
számlái rendezetlenek
hitele sincs már úgylehet
adná cserébe önmagát
bútort könyvet tudást ruhát
cserélné újabb önmagára
de annak meg magas az ára
és összehord hitet-havat
hogy igazolja pár adat
miért mire és mit cserélt
az aki olykor egyszer élt -
Az utolsó ajtó
Ez az ajtó nem nyílik sehová.
Mögötte az a szoba: nincs!
Nem valódiak a törtfehér falak,
és képzeletbeli a súlyos rézkilincs.És mégis; e szoba maga a Valóság.
Valósabb, mint bármi életemben;
Hallom, hogy rág az egér a falban és
ahogy nyílik szét a téglák közt a rés.A küszöbön állok; ha belépek, elvesztem,
hisz része leszek annak, ami nincs,
és nem is volt soha, csak képzeletemben,
mint az ajtó, a fal, a rézkilincs. -
Ida verse
Lehet, el kéne engedni a témát,
mielőtt belevágok,
de tudod, napok óta küzdök vele,
és ha kicsit (nagyon) ellenkezik is
a józan ésszel,
szeretnék Neked üzenni:
leírni, hogy Idának hívtunk volna,
csodaszép, okos hölggyé cseperedsz,
meghódítva ezt a hálátlan világot;
szerelmes lennék beléd
a szó legnemesebb értelmében,
megkoronáználak,
minden szavadat lesve;
csak az igazság az, elcsesztem
az összes exemmel együtt,
(miután átvágtak a palánkon,
ami bizalomból és felelősségből lett
felépítve),
meg itt van ez a rohadt szívbaj,
plusz a mentális káosz,
aminek nem tennélek ki,
ahogy engem anyámék;
szóval, kedves Ida,
egyetlen napkeltét s nyugtát sem
élhettél meg,
mégis van egy vers, ami egyedül,
kizárólag a Tiéd! -
Maradj a főtéren
kopott a kabát de meg lehet szokni
új még a cipő bár büdös a zokni
borul az égbolt ha ugrik egy bolha
rossz tanuló áll be üres sarokba
csúcsokra felmászhat jónéhány ember
csúnyán néz isten de tudom hogy kedvel
gyenge kerítés senkit nem gátol
menekülj menekülj hibás szabálytól
zöldellő fűzfának kemény a kérge
maradj a főtéren eljövök végre
árasztó zivatart megszoktunk mára
közeleg közeleg esténk határakopott a jövő és csupasz a melle
olcsón vett tanár csöndben nevelte
nem mondunk rosszat és nem lépünk félre
könyvet vagy fegyvert adunk kezébe -
A tészták tudománya
Előljáróban le kell szögezni, hogy minden emberben ott szunnyad a gasztrobűnöző. Több csoportot ismer az én wikipédiám. Az első csoport tagjai azon egyedek, akik zsíroskenyérrel eszik a szalonnát, szemernyi lájtos majonézzel megbolondítva. Főbenjáró bűn. (Állítólag.) A második csoport egyedei talán még elvetemültebbek. Ez a fitneszváltozat. Reggelire egy kis gyümölcs leve, ebédre nagyobb gyümölcs leve, estére meg ajánlott a vacsora előtti elalvás. De a koplalás agressziót szül, az agresszió a bűnözés meleg ágya, tehát közveszélyes. Lássuk a harmadik csoportot, azaz a tésztaevő bűnözők rendjét! Mindenki tudja, hogy a tésztában kevés kalória van. Ez persze csak a kevés tésztára vonatkozik. A helyzetet súlyosbítja, hogy itt van még ez a fránya ősi magyar közmondás is, hogy „csak az ökör eszik magában” tésztát. Ezt nem szabad megkockáztatni. Tehát tegyünk a tésztára még egy púpos kanál tésztát, majd takarjuk le rengeteg hússal, hogy ki ne hűljön. Ha már itt tartunk, elkönyvelhetünk négyezer kilókalóriát. Nem olyan sok ez ebédre, csupán egy bangladesi falucska éves adagja. Az emberiség történelmét át- meg átszövi a tészta szeretete. Ebben a témakörben az első írásos emléket betűtésztából gyúrták. Ez esetben bizonyítható, hogy mi, magyarok találtuk fel, hiszen csak rá kell nézni ezekre a betűkre. Ám térjünk inkább át a tészta eredetére! Köztudott, hogy a legegyszerűbb tészták is több együtthatóból vannak komponálva. Először is szükségeltetik hozzá valami magféleség – búza, árpa, rozs, kukorica stb. Ez már az őskorban is adott volt. Amerre a szem ellátott a festői Neander-völgyben, kalászos növények pompáztak. Némi fenyítés hatására az első asszonyok gyűjteni kezdték a magvakat. Látták, hogy a madarak repülni tudnak tőlük, miért ne próbálnák ki ők is? Az egyik makogó kipróbálta, de nem ment neki. Hát csoda, ha mérgében eltaposta a magvakat? Már alakul a tészta – így jött létre a liszt őse. Most nézzük a másik alapanyagot, a tojást! Látszólag kézenfekvőnek tűnt a megoldás. Akkoriban ott volt például a Tyrannosaurus Rex (zsarnokgyík), amelynek hatalmas tojásai voltak. Két-három kőbaltás bekerítette, és egyszerűen megtojatták. Meglett tehát a két legfontosabb alapanyag. Sót meg kerítettek valahonnan. Nem volt nagy trükk. Háziasították a kecskét. Az idősödő állatokat követték, és figyelték, hová dugják a nyelvüket. Ott volt a sóbánya. Így született meg az első tészta. Persze ez a tészta még nem volt teljesen hibátlan. A keverési arányok azóta változtak. Ma már kevésre becsülik az egytojásos tésztákat. A tésztagyárak szerint a hattojásos az igazi. Annak van igazi sárga színe és jellegzetes zamata. Manapság már sokféle tésztát ismerünk. Vegyük csak sorba a hungarikumokat! Igazi magyar tészta például a tarhonya. Németországban készítették először. Vagy itt a lángos. Mindenki tudja, hogy az egyik legmagyarabb tészta, bár a törökök találták fel. Igaz, akkortájt néhány hosszú hétvégét magyarhonban töltöttek, úgy 150 éven keresztül. A palacsinta aztán tényleg már színtiszta magyar étel. Jóllehet a római korból származik, és a római légiók ellátására találták ki, de vélhetőleg a katonák között volt magyar is. Hiszen hol nincsenek magyarok? Persze azért máshol is találtak fel ízletes tésztákat. Az olaszok pizzája, spagettije, makarónija utolérhetetlen. Vagy létezik például a kínaiak üvegtésztája. Ők megcsinálták azt a technikai bravúrt, hogy ebben az üvegben csak minimális szilícium van. Igaz, valamit valamiért, mert az íze cseppet sem hasonlít a borosüvegéhez. Nem folytatom a különböző tészták felsorolását, de annyit még megjegyzek, hogy a tésztákat nagyon sokoldalúan lehet ízesíteni. Lehet édesen, sósan, húsosan, diósan, lekvárosan, és szinte mindennel, amit szeretünk. Én például szeretem a rántott húst. Ez esetben, nem kérek tésztát. Végezetül a Gyermelyi hungarikum szakmai leírását szeretném megosztani olvasóimmal. Az eredeti hattojásos tészta titkos receptje a következő: „Egy-másfél tonna liszthez szükségeltetik hat tojás. (Innen a neve.) Természetesen instant tojás. Ami az EU-szabvány szerint tartalmaz darabonként 80 gramm tojásport, valamint 2 gramm E400-at. Ha nagyon erősre akarjuk készíteni, akkor 4 gramm E200-at tegyünk bele. És hogy a végső gusztusos sárga színt elérjük, kilogrammonként 10 deka sárga Calorfix kályhafestékkel bolondítsuk meg.” Jó étvágyat!