”
Ráskó Eszterrel interjút terveztünk, és ha nem is stand-up, de
olyan csapongó beszélgetés lett belőle, hogy a kérdésektől most
megkíméljük olvasóinkat. Szívesen, vidáman, lelkesen, olykor
komolyan mesélt…
Szerintem a Fedél Nélkül újságot minden budapesti
ismeri, de talán sokan vidéken is. Nyíregyházi vagyok, és
emlékszem, hogy már az első fővárosi látogatásomnál ta-
lálkoztam olyannal, aki árulta. De sajnos sokkal több a ké-
regető. Amikor Budapestre költöztem a mesterképzés mi-
att, majdhogynem azért kellett diákhitelt felvettem, mert
szinte az összes pénzemet elosztogattam a Nyugatitól a
Petőfi híd budai hídfőjéig. Komoly feladat volt ezt a prob-
lémát magamban a helyére tenni, és nem csak azért, mert
vidéken nem találkozhatunk ennyi hajléktalan emberrel.
A legmegrendítőbb talán, hogy kisgyerekkel is megállí-
tanak, és háziállatokkal is kéregetnek. Amikor érezhető,
hogy szimbiózisban élnek, és az ember-állat kapcsolat köl-
csönösségen alapul, az teljesen más tészta, de ha elhanya-
golt állatott látok és egyértelmű, hogy csak eszköz számba
veszik, amiről ha éppen van kedve, akkor gondoskodik a
gazdája, az azért lehoz az életről rendesen.
Közben macskás pesti lettem, mert az én életvitelemmel
egy kutya sem tudna kibékülni. Sokat utazom, plusz már
itt van a gyerek is, ami felér legalább három macskával egy
tasmán ördöggel és egy vaddisznóval. Emellett napi három
sétáltatás olyan szürreális távolságban van a megvalósítha-
tóságtól, hogy be kellett látnom, jobb ez így mindenkinek.
Plusz Manci, a macskám, elég bosszúálló természet, félő,
hogy hamar Jumurdzsákot csinálna egy jóhiszemű érdek-
lődőből.
Munka- és szervezetpszichológus vagyok, na meg sze-
xuálpszichológus is, ezt talán jobban szeretik hallani a
HR-fóbiások. Sokáig humán erőforrás menedzsmenttel
foglalkoztam, és talán azért lettem végül humorista, mert
a sors-detektorom azt jelezte, ezzel kell foglalkoznom.
Már totyogósan is hoztam ezt az attitűdöt, hogy mindent
el kell mesélni mindenkinek, klasszikus legki