halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.
az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
halkan, mint a szép szavak,
elfogynak a falvak, elapadnak kutak,
a könnyek,
tavak.
az ember több,
mint aki ölelésre vár.
nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.
Feketén izzik a földkohó,
és fekete lángjai szállnak.
Fönn fekete varjak köröznek,
s lent fekete színe a gyásznak.
Feketén búcsúzz az élettől:
s „ott” – szűz – tiszta
Fehérek látnak
Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán.
Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
Nyeljed a holnapért, újra és újra.
Egy kifosztott nap után reggel,
kettesben a csenddel,
csak figyelem,
hogyan csúsznak el
egymáson a percek.
Biztosan érted,
miután megannyi kifosztott nap van
mögötted is,
és gyöngyöző bánat-könnyek
a végtelen hosszú ruhaszárítón,
ahová mementóként
hullajtottad őket.
Figyeljük együtt,
mi mint változik,
aztán engedjük tovább
a vonatunkat.
Ráérünk.
Jön másik.
49. Csípjük egymást, bár néha veszekszünk. Ez csak hagyományőrzés.
50. Csönd az éjben: kétszáz elgyötört lélek semmit álmodik.
51. Úgy érzem magam akár egy gyerek: végre verseket írok!
52. Hagyományosan nyugalmas az életem: megyek rohanni!
53. Fölmelegedés, éhínség, harc, járványok… Csak Nyugi! Megoldjátok.
54. Bizonytalanság: a halál is jobb ennél! De ez a jövőm.
55. Leállt az agyvíz keringésem. De még sok feladatom van…
56. Apámat egyszer láttam. Anyámat – soha. Így lettem felnőtt.
A rövid próza egy magyar újságíró és egy Detroitba szökött egykori testőr különös találkozását meséli el. John Z. Toth olyan akciókról beszél, amelyekben saját értelmezése szerint a szolgálati szabályokat követte, miközben egyre abszurdabb és nyugtalanítóbb történeteket idéz fel. A szöveg a lojalitás, az erőszak és a felelősség groteszk kifordítása.
Az 1989. június 16-án játszódó részletben Tamás nagy lelkesedéssel veri fel Ferenczyt, mert előző nap Tihanyban kezet fogott Bujtor Istvánnal. A két barát ezután Wartburggal indul útnak a Balaton-felvidéken, miközben a háttérben a rendszerváltás ikonikus napja zajlik. Az autózás végül kis híján balesetbe és műszaki hibába torkollik, a szöveg humora a korszak nyelvéből, a barátságból és az abszurd helyzetekből fakad.
A barát nem búcsúzik,
készül a találkozásra.
Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
A földi lét reményillúziójából
érkezésedről írt talán egy égi honlap.
Dimenziót váltó távozásod
zsilipet nyit az emlékezésnek.