10
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
SZÉPPRÓZA
SZÉPPRÓZA
HERVÉ LE TELLIER:
ANOMÁLIA
V
ictor Miesel nem csúnya férfi. Egykor szög-
letes arcát meglágyították az évek; dús ha-
jával, sasorrával, sötét bőrével Kafkára em-
lékeztet, egy olyan életerős Kafkára, akinek
sikerült túlélnie a negyvenedik életévét. Ma-
gas és vékony, csak deréktájt van egy kis fölösleg rajta a
szakmájával járó mozgásszegény életmód miatt.
Merthogy Victor író. Bár mindkét regényét, Az erdő a
dombra vonul és a Bukott kudarcok címűt, kedvezően fo-
gadta a kritika, és még egy echte párizsi irodalmi díjat is
kapott – igaz, nem abból a fajtából, amelyiknek a vörös
haskötőjéért ölik egymást a vásárlók –, egyik könyvéből
sem fogyott néhány ezer példánynál több. Meggyőzte ma-
gát, hogy vannak ennél tragikusabb dolgok is, és a csaló-
dottságnak semmi köze a sikertelenséghez.
Negyvenhárom évéből tizenötöt töltött írással, de ez az
irodalmi életnek nevezett valami olyan a szemében, mint
egy vonatos burleszk: a bliccelő szélhámosok nagy csin-
nadrattával és az inkompetens kalauzok cinkos beleegye-
zésével felszállnak az első osztályra, miközben a szerény
zsenik – akiknek kihalóban lévő fajához Miesel nem so-
rolja magát – a peronon rostokolnak. De Miesel nem ke-
seredett meg; megtanult nem gondolni rá, és elfogadja,
hogy azért kell könyvfesztiválokon ücsörögnie, hogy x óra
leforgása alatt négy embernek dedikálja a könyvét; ha egy
kartársi sikertelenség hagy némi szabadidőt az asztalszom-
szédjának, kellemesen elbes
Category: Archívum
A Fedél Nélkül korábban megjelent lapszámainak és az azokban publikált tartalmaknak a gyűjtőarchívuma. Innen lapszámok és műfajok szerint is böngészhetők a korábbi írások és alkotások.
-
Anomália
-
Időben
Összeveszett a harang a pappal
Miért kell félre verni csak nappal
Hiszen éjfélkor is lehet
Simán elütni a delet
Spányik Milós -
A közhely és én
rosszkor
rossz helyen
élek
Zalán György
Jó a nagyszoba,
mert ott még
nem fúj a szél,
és nem is esik.
Néha átmegyek sétálni.
– Tudom, sál, sapka!
Zalán György -
Naplókból kivágva
Majdnem ott ragadtam a tudat/alatti
mocsarából menekülve, ahol
folyton-folyvást hallgatnom kellett
élők s régholtak önelégedett suttogásait:
„ennyire vitted, senkiházi…”
Majdnem elhittem, úthenger alá kerülve
vagy elevenen bebetonozva,
a férgek sem sajnálnák a veszteséget,
gondolván, még a járulékos jelzőt is
túlzás lenne rám alkalmazni.
Majdnem bedőltem annak, annyi vagy,
amennyire el tudod magadat adni, adatni,
és sajnos vagy sem,
de ez az egész engem jéghidegen hagy,
égjek bár akárhány hőfokon.
Majdnem elcsábítottak a szirének,
ha nem követem Odüsszeuszt,
lehúztak volna a mélybe.
Előbb a mocsár,
aztán a víz?
Majdnem egyoldalú lovakra ültem,
nehogy már átessek a túloldalukra,
hál’ Istennek rég felvásárolták őket,
ennek köszönhetően sokat tanultam,
mégis…
Majdnem eldobtam az életemet,
mert sokkal kényelmesebbnek láttam
a megfutamodást a bizonyításnál,
aminek egyedül
magunkért kell szólnia.
Majdnem nevettem, amikor
ráébredtem bukásaim következményeire,
aztán sírva fakadtam,
tényleges könnyeket ejtve.
Örömkönnyeket.
Pethő N. Gábor
2021. november, első díj -
A nagy író
A legnagyobb Író
maga az élet.
Ő adja hozzá
a színpadi képet.
A dramaturg
a jelmeztervező,
mind megtalálható:
benne, mint szereplő.
Az élet nagy kincs
vigyázni kell rá
mert sajnos ismétlés
itt már nincs!
A legnagyobb író
maga az élet,
lehet tragikus, komikus
összerakja mindig –
így az egészet …
B. Szalay Károly
NOVEMBER VERSE -
Hidak
Lassan eltűnik belőlem
a méla közöny,
köd is fölszáll
a folyó fölött,
gomolygó füstje
láthatatlan hidat emel
a két partja között.
Őseink könnyét kövekké
formálta rég az idő,
elrévedve tűnődöm,
hogy a hullámok hátán
csak egy úszó falevél vagyok.
Hegyek, az erdő,
kanyargó folyó
őrzi létemet.
Szólongatom, becézem,
hívom magamhoz,
mégis űzöm
gondolataimban
feledett szavaimat.
Hűvös a nyár. Szél sem lebben.
Csendre int fák között
megbúvó alkonyat,
s mozdulatlan állok
az ezüstben csillámló
hullámok előtt.
Balla Beáta -
lefolyik
a szemedről a festék ahogy
a mocskolódás is lepereg
rólad becsontosodnak a lukak
a lelkeden pont ahogyan
becsontosodik a kihúzott fog
helye és nem lesz már ugyan
meg mind a harminckettő igen
nem maradsz változatlan
de szükségtelen önsajnálatba
temetkezned hiszen akármi
pótolható porcelánból vasból
aranyból néha még műanyagból is
mire vége lesz mert az tuti
hogy vége lesz belőled hiányozni
fog minden eredeti a tüdődet
is belepi a por de te csak
ki ne fújd a füstöt tartsd
magadban amilyen mélyen csak
tudod addig amíg porrá nem változol
Sági Ferenc -
Fizetek
„Fizetek, Főúr,
volt egy feketém”,
egy tönkre ment élet,
és hatvanhét tányér
csalfa vak remény!
Ezerszer becsaptak
és néha csaltam én,
bolondul kergettem
a boldogságot: hé,
állj meg már, szép remény!
De immár jóllaktam.
Elég már a rosszból!
Nem kell többé rossz bor,
a kaszás jön már értem,
én vagyok most a rét.
Pollák László