Category: 723. szám

  • Orvosok Bilincsben

    15
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    GELLÉRT ANDRÁS:
    ORVOSOK BILINCSBEN
    C
    sodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom
    fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsü-
    tés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet
    (24 Celsius), valamint a gall hódítás során
    szerzett, idomított királysasok látványos kö-
    telékrepülése teszi felejthetetlenné a kegyes istenek által
    is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben
    virág, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok
    száz érdeklődőt.
    Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak
    kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának
    köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok
    és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati,
    cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és
    high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia
    varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel köl-
    tekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szo-
    kottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli vá-
    rakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t,
    amely az évtized legjobban várt eseménye.
    Decembrius császár örökös dictator bölcs előrelátása,
    valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az is-
    tenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok
    földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen
    készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fon-
    tosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.
    A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a
    Franci

  • Már az aluljáróba sem volt

    egyszerű lejutni, szenteste napját írtuk,
    árusok terítették ki szedett-vedett
    portékájukat széthajtogatott kartondobozokra,
    illegálisan, legálisan, mit számít ez most,
    elvégre ünnepre készülünk, igen, a rendőrök is;
    akinek ma jutott eszébe, hogy „a franc essen belé,
    meg kell hosszabbítanom a bérletemet” az
    megszívta rendesen, akkora a sor, akárha ingyen adnák,
    eljött hát az alkalom mobiltelefonnal regényírásba kezdeni,
    végigvinni a legbrutálisabb Sudoku-feladványokat,
    morgolódva kurvaanyázni, jegykiadó-automatát rángatni,
    vétkeseket keresni földön és mennyben, pokolban, hiába,
    az felfurakodott miközénk ördögöstül pont erre a napra,
    áfás számlával kéri, kefélt volna inkább cipőt az apja;
    e percben szinkronúszókat megszégyenítő elfordulással
    a sor minden szempárja a tucatnyi közterület-felügyelőre
    fókuszál, tetves állatok, elkobozni az életveszélyes
    karácsonyi fényfüzéreket, a ponyvairodalom remekeit,
    a gyönyörű, védett hóvirágcsokrokat, ez aztán a munka,
    szoktak maguk egyáltalán tükörbe nézni basszákmeg,
    íme, csoda történik: a plexiablak résén kiröppen egy
    fehér galamb, miközben valaki mosolyogva
    áldott, békés karácsonyt kíván szakaszjegyével a kezében
    a sírógörcs szélén álló pénztároskisasszonynak.
    Pethő N. Gábor
    2022. január, első díj

  • A rózsák

    Nehéz a múlást nem káromolni.
    Szikrázik a fagy:
    köszörűn visító penge.
    Az élet szaladó, könnyű holmi,
    áttetsző selyem
    éles füveken lebegve.
    Kertemben jeget könnyeznek,
    fáznak-gubóznak
    konok, hósapkás rózsák.
    Szemérmesen vetkőznek,
    ha a téli nap
    végigcsap fagyott bimbójukon.
    Nézd, ázottan is, halottan még,
    rongyos szirmaikkal
    titkukat átölelve óvják.
    Hószín és dermedt most az ég.
    Zárul a végső titok
    majd, ha tombolva kinyílnak a rózsák.
    Fábián István

  • Hallni

    Hallni szeretnék
    emberi hangot vagy
    ahogy kongat a
    nagyharangot de
    hallom a szarkák
    káricsolását szép színeikbe
    más tojta tojását
    lopják nem könyörülve
    héjuk roppan a fülbe
    idill ez itt a parkban
    idült idill
    szemhéjaimat letakartam
    minden kisírt.
    hágyépé

  • Epizód

    Megszülettem.
    Éltem.
    Halok.
    Egy perc, és már itt se’ vagyok.
    Zalán György

  • pech

    azért az pech
    hogy a jó dolgok akkor történnek velem
    amíg pislogok
    különben észrevenném

  • Fedél nélkül

    az italpult-oltár elé
    cipeli a lélek a testet emlék-ünnep gyanánt
    üres helyét az ember a semmihez így méri –
    fedél nélkül
    Szente B. Levente

  • Ósdi dal

    A dalomat ne hallja senki
    avítt, fars, úgy szól, mint a verkli
    magamat tekerem szólamra
    hiába, nincs taktus sóhajra
    csak vágy, amely bennem dübörög
    s ha dalomra csak hümmögök
    akkor bennem úgy izzik a düh
    mint testen az utálatos rüh.
    A dalomat ne hallja senki
    vén, bariton, akár a verkli
    néha még hallom csendben szólni
    talán fars, s mily édesen ósdi.
    Nagy Gusztáv