Category: 719. szám

14
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
PASS FERENC:
VENDÉGVÁRÓ
A
z éjszakai neszeket már elhessegette a har-
matcseppekről gyöngyöző, derengő hajnal.
Megvirradt hát az a nap, amit az aranyma-
dár már olyan régen várt. Az évekkel ezelőtt
felnevelt fiait várta, akiket a négy évszak-
ról nevezett el. A madárpostán egyeztették az időpontot,
hogy együtt lehessenek. Alig aludt az éjjel, a családi szere-
tetről meséltek a hunyorgó csillagok. A régi fészek meleg-
ségére gondolva még hevesebben dobogott a szíve. Kiült
arra az ágra, ami azóta jókorát vastagodott. Megkondult a
harang és a messze szálló hangja végigszaladt a vendégváró
hajnalon. Nagyon messze most kelt a Nap. Ásítva tapo-
gatta elzsibbadt sugarakból nőtt végtagjait. Az anyamadár
csillogó szemekkel figyelt a nagyerdő felé, onnan várta a
családot. Egy harkály érkezett, és hangosan kopogtatta le
a híreket, hogy útban van már a család. Az erdei postás
továbbrepült, mert máshová is vitt híreket. Az anyama-
dár egyre izgatottabb lett, és megérkezett a család. Han-
gosan köszöntötték az anyjukat az azóta maguk is szülővé
vált madarak. Az anyjuk évek óta várta ezt a reggelt, most
mégis megijedt az örömtől.
– Kedveskéim! – mondta és könnyes lett a szeme. –
Olyan jó, hogy újra együtt lehetünk! – Az ünnepi reggelt a
nap sugarai tették még ünnepélyesebbé. Az összetartozás
erejéről mesélt a születő reggel. Egymás mellett ült az öt
madár. És a szívük megtelt a régi fészek emlékével.
– Meséljetek! – szólt az anyjuk és szemével megölelte