Category: 719. szám

  • Odi et Amo

    szonettciklus PM-hez
    I-XV.

  • Rózapróza

    száz nőt szerettem engem egy sem henteregtem hancúroztam Plátó mosolyog
    élet megrontója szerelmes plátói még bablevesem is csak plátói se hús se bab
    három évszak kínoz három év hadifogság Rejtő sírban tömeglakás mint Flóra
    szíve embereket halászok Laodiczea lánya sem csókol vak nyomorult mezíte-
    len langymeleg lelkek Polpottal paroláznak kutyám macska macskám bolha
    nem kell más csak hagymás lé keresztem levesem orgazmusod ördögé csókunk
    sörös likőr a melleden szeress Róza döglik a próza…
    Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil
    Hibaigazítás
    717. számunk 9. oldalán megjelent Mérce című vers alkotójaként Sági Ferencet neveztük meg – hibásan.
    A vers szerzője Orbán Anna Tűzgyík. Ezúton kérünk elnézést az érintettektől és olvasóinktól!

  • Rendelőintézet

    3
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    Széppróza
    Bursztyn Budapeszt Bernstein Emil,
    Móritz Mátyás, Pass Ferenc,
    Pethő N. Gábor
    Interjú
    Szabad akarat – igazi autentikus létezés
    Orvos-Tóth Noémivel beszélgettünk
    Fridrich Piroska interjúja
    Kép
    Csiky, Gojo, Haziel,
    Káplár Árpád, Pethő N. Gábor,
    Ruth Schmidt, Al Segar, Val Morg
    Vers
    Ádám Orsolya Mária, Barcs János,
    Dvorcsák Gábor, Erdős Sándor,
    hágyépé, Kiss-Teleki Rita,
    Nagy Gusztáv, Pethő N. Gábor,
    Pollák László, Sági Ferenc,
    Sárközi László, Spányik Miklós,
    Szamócza, Székely-Máté László,
    Vasas Tamás, Zalán György
    Nuszer Mirjam Johanna:
    Egy szocmunkás naplója
    Haza-találó
    Kitekintő
    Könyvajánló
    Rejtvény
    PETHŐ N. GÁBOR:
    RENDELŐINTÉZET
    S
    ajnos sokszor vezetett ide az utam az elmúlt
    években, többedmagammal, ide, ahol össze-
    mosódnak a sorsok, valahogy eggyé, megtartva
    sorstalanságuk jogát és fájdalmát. Mégis, ez a
    vakító sterilitás egy tükrökből kirakott szobá-
    hoz hasonlatos. Ezekbe a tükrökbe bele kell bámulnunk,
    így akarva-akaratlanul egymásra is vetünk néhány kérdő-
    jeles pillantást, majd tapintatlanságunkon szégyenkezve
    inkább a fekete-fehér metlaki, vagy az agyon hipózott li-
    nóleum felé görnyedünk. Mi, akik valóban pánikolunk

  • Faládika

    A szívemet bezárnám egy faládikába,
    és a kulcsát kezedbe adnám,
    szorítsd a markodba, szeresd,
    legalább neked értékes…
    A szívedet elkérném tőled,
    aztán vissza is adnám,
    tedd az enyém mellé a ládikába,
    és a kulcsot idővel
    hajítsuk messze a magas ég felé.
    Maradjunk, maradjunk Együtt,
    legyen minden napunk karácsony.
    Maradjunk, maradjunk Együtt,
    elhinném: odébb halálom.
    A tiéd pedig soha nem jön el,
    mese, de a mesékben igenis hinni kell.
    Mert máshogy nem megy,
    máshogy nem mehet,
    csak ha egyetlen húron rezeg
    a szerelem és a szeretet.
    A faládika időtálló,
    jöhet árvíz, vagy akár földrengés,
    mert a szíveink, mik benne vannak,
    túlélnek mindent, nincs semmi vész.
    A Mi időnk nem járhat le,
    nem, nem, soha!
    A Mi időnk már fogalom,
    fogadom: szeretlek örökre!
    Egy karnyújtásnyira vagy tőlem,
    és én tőled egy karnyújtásnyira,
    nézzünk be olykor a faládikába,
    és ha a kulcs már a sztratoszférába’:
    törjük fel,
    törjük fel,
    törjük fel,
    és maradjunk, maradjunk Együtt,
    Kedvesem
    Pethő N. Gábor

  • Szabad Akarat – Igazi Autentikus Létezés

    4
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    INTERJÚ
    SZABAD AKARAT –
    IGAZI AUTENTIKUS LÉTEZÉS
    Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológusként arra tette fel az
    életét, hogy segítsen nekünk megérteni, hogy miért érezzük rosszul ma-
    gukat a saját életünkben. Nagyhatású könyvei is segítenek megtalálni
    igazi énünket, és vezetnek a fájdalmas, nehéz úton a gyógyulás felé.
    Hogyan és miért választottad ezt a szakmát?
    Mindig visszahúzódó, introvertált gyerek voltam, aki inkább
    figyelte az eseményeket, mintsem részt vett volna benne. Ez a fi-
    gyelem idővel segített abban, hogy olyan dolgokat is észrevegyek
    az emberi kapcsolatok működéséből, amit általában a gyerekek
    nem szoktak. Rájöttem, hogy ebből a figyelemből körvonala-
    zódik több olyan téma, amiben segíteni tudnék az embereknek.
    Édesanyám gyerekkori barátjának a férje Németországban volt
    pszichológus. Amikor alkalmunk volt találkozni, mindig me-
    sélt az eseteiről, a munkájáról. Ámulva hallgattam. Különösen
    az fogott meg, amikor bemutatta, hogyan lehet egy szorongó,
    pánikrohamokkal küzdő emberen segíteni. Azt gondoltam, ha
    valaminek van értelme az életben, akkor ez az. Különböző var-
    gabetűk után, 30 éves koromban egy pályamódosítással mertem
    belevágni ebbe a szakmába. Első perctől éreztem, hogy végre a
    helyemen vagyok. Nem munkának, hanem a hivatásomnak te-
    kintem.
    Hogyan született az első könyved az Örökölt sors,
    ami három éve folyamatosan hihetetlenül népszerű?
    Mire a könyv megírására felkérést kaptam, szinte az egész
    könyv ott volt a fejemben. Az a rengeteg tudásrészecske, amik-
    re a különböző képzések során szert tettem, már kerek egésszé
    vált, így szinte, kibuggyantak belőlem a fejezetek. Emlékszem,
    hogy sokszor amikor tudományos cikket olvastam vagy előadá-
    son ültem, és egyszer csak megértettem az összefüggéseket, alig
    bírtam magammal, azt éreztem, nekem ezt másokkal is meg kell
    osztanom. Ilyenkor általában felhívtam a barátaimat vagy édes-
    anyámat és hatalmas lelkesedéssel magyaráztam nekik a „felfe-
    dezéseimet”.
    Szerinte

  • Migrén

    10
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    SZÉPPRÓZA
    SZÉPPRÓZA
    GYURKOVICS TAMÁS :
    MIGRÉN
    Egy bűntudat története
    (részlet)
    1.
    E
    lég legyen Auschwitzból, csönd. Nitza Spiel-
    mann elhessegeti a gyerekeit. Háromnegyed öt,
    teszi hozzá, apátok mindjárt hazaér. A nagy-
    lány engedelmesen bólint, tenyerével végigsi-
    mít a szoknyáján. Elköszön Fischel nénitől, a
    szomszédaszszonytól, és a nagyszobába megy. Juditnak a
    hétköznapokon abban a kiváltságban van része, hogy itt
    írhatja meg a leckéjét, apja zöld posztós, óvilági íróasz-
    talánál, amely persze nem odaát készült, „a hajón ilyesmi
    nem fért volna el”, a bútor egy itteni asztalos munkája,
    akit a szülők még Beér Jákovban ismertek meg. A negy-
    venkilences telet szélviharok tették barátságtalanná, és
    megtépázott sátrukból végül Spielmannékat is áthelyezték
    a bevándorlótábor egyik kőházába, ott találkoztak az asz-
    talossal is. Akkor még csak ennyi volt a család, Cví, Nitza
    és Judit, a kisfiú már ide született, a Bitzaronba, ahol a
    szomszédság csupa magukfajta népekből áll, csehekből,
    lengyelekből és magyarokból; maradékokból, mint ők.
    Anyja intésére Jiszráel is fölpattan, hogy a nővére után
    szaladjon, pedig a beszélgetésekben ő még nem vesz részt,
    igaz, a felnőttek történeteit mindig figyelmesen hallgatja.
    Fischel néni látogatása miatt Judit kissé elmaradt a lecké-
    jével, most mégsem a könyvét bújja, inkább az ajtó felé
    pillantgat, ahol hamarosan belép majd az apja, leveszi ka-
    lapját, vállfára akasztja nehéz szövetből készült öltönyza-
    kóját

  • Kirakat

    Kirakat alatt a körúton
    kutyamódon az ember
    halkan nyüszít, szólni nem mer
    talán feladta már, hogy ember
    Merre repülnek sóhajok
    ezrek lelkéből a vágy
    talán jó lenne kényelmes
    otthon, szolid megvetett ágy.
    De ki törődik most ezzel?
    Hazafiság duzzad a mellen
    s büszkék vagyunk bűnhődve
    piros, fehér, zöld mezben…
    Nagy Gusztáv

  • A Jó Keresztény

    12
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    MÓRITZ MÁTYÁS:
    A JÓ KERESZTÉNY
    M
    ost is, mint majdnem mindig, csak sóhaj-
    tozott a szegény ember, vagy ha már meg-
    unta a nagy jajgatást, rekedten énekelni
    kezdte csak úgy maga elé a halálraszántak
    részeg toborzóit.
    Nem maradt sok kedve sem tovább olvasni az éppen a
    keze ügyébe került könyvet, amibe olyan dolgokat olva-
    sott, mint például a következő bekezdést:
    Véleményem szerint (mármint a szerző véleménye sze-
    rint) egyeseknek a gazdagsághoz, míg másoknak a sze-
    génységhez van tehetségük. Hangsúlyozom: tehetségről
    van szó! Nos, ha valaki például a gazdagság talentumával
    jön világra, de sorsa netán nyomorúságba taszítja, szenved,
    átkozza a világot, és mindenkit, aki többre vitte, mint ő,
    ellenségének tekint. Ám ha az ember a szegénység tehet-
    ségével születik, szerencsétlen lesz, ha véletlenül gazdaggá
    válik, a vagyonát el fogja herdálni, emiatt lelkifurdalása
    lesz, de egyébként is baklövést baklövés után fog elkövet-
    ni financiális ügyeiben. Ám ha sínre kerül, vagyis a sze-
    génység lesz osztályrésze, kitűnően fogja érezni magát,
    nem kell a pénzzel bajlódnia, a tolvajok sem foszthatják
    ki, függetlennek, szabadnak érezheti magát, bizonyos ér-
    telemben éppúgy, mint a gazdag, hiszen gondtalanul élhet.
    A szegény ember nem hibáztatta magát sanyarú sorsá-
    ért, inkább csak nyugtatgatta magát: nem lehet a szemem-
    re vetni, hogy rossz keresztény lennék, hiszen minden hús-
    vétkor meggyónok, böjtölök, és ha kevés is van belőlük,
    de a magam módján m

  • Üresség

    Váróterem, rendelő.
    Folyik rólam a veríték.
    Velem szemben egy idős házaspár,
    lerí róluk a beszélhetnék.
    Ennyire melege van, drága?
    Csak a klimax – szabadkozom.
    Mire ők összenevetve legyintenek,
    ugyan már, ilyen fiatalon…
    Most mondjam el, hogy kipakoltak?
    Meséljek magamról óra hosszat?
    Mondjam el, hogy kísért az üresség,
    hogy nehéz volt beletörődjek,
    hogy számtalanszor gondolok arra
    milyen súlya lehetett bennem a nőnek?
    Velem szemben az idős házaspár
    nem szól, az arcomat nézi.
    Mintha víz alatt lebegnék,
    kong a perc, a hiányt idézi.
    Kiss-Teleki Rita

  • Katona-Lélek

    13
    Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
    Nem akart ő vitatkozni, de időről-időre bosszút eskü-
    dött, hogy aztán ezeknek a nagy elhatározásoknak csak
    jajgatás, könyörgés és káromlás legyen a vége.
    De most minden megváltozott. Hogy dúsgazdag lett,
    hogy felvetette a pénz, nem újságolta el senkinek, hiszen
    nem evett meszet, meg amúgy sem most jött le a falvédő-
    ről, hiszen tudja, hogy milyen ez a világ és mire menne
    azzal, ha eldicsekedne fűnek és fának, hogy bizony rámo-
    solygott a jó szerencse, hogy végre megfogta, ha nem is az
    Isten, de az Ördög lábait.
    De akárhogy is óvakodott minden árnytól és embertől,
    egy még nálánál is szegényebb rokonnak sikerült kilesnie
    pont azokban a pillanatokban, mikor a pénz fölött érzett
    örömét bizony alig tudta magában tartani.
    – Drága barátom, édes egy komám, tudom én, hogy
    jó keresztény vagy, aki egy légynek sem tud ártani, oszd
    hát meg velem a vagyonodat, hiszen jutna is, maradna is,
    ahogy a közmondás is bölcsen mondja.
    –Nem oda, Buda, drága felebarátom, nesze itt van
    50.000 euró, de soha a büdös életbe ne lássalak még csak a
    közelemben sem, mert nem tudom, hogy mit csinálok ve-
    led, főleg, ha még el is jár a szád az én nagy vagyonomról,
    amihez neked amúgy az égadta egy világon semmi közöd
    nincs, de hogy lásd kivel van dolgod, hogy kivel hozott
    össze a jó sorsod, vidd ezt az ötvenest, és élj meg belőle
    ahogy tudsz, a többi már nem az én dolgom.
    Szedte hát a sátorfáját a szegény ember még szegényebb
    rokona, keserves képet vágva, hogy így el lett i