Category: 717. szám

12
Fedél Nélkül – Hajléktalanok lapja
KAJUK GYULA:
MÁJRIZOTTÓ, MÁJ NÉLKÜL
G
alagonya sosem kedvelte a májat. Gye-
rekkorában, mint majd minden gyerek,
kifejezetten utálta; később aztán, kényte-
len-kelletlen megbarátkozott vele, először
a nagykanizsai piacon, ahol a munkahét
napjain hajnalban szinte állandóan májashurkát evett,
mert hát ez volt a legolcsóbb… aztán lassanként rákapott
a resztelt májra is, hasonló okból kifolyólag, mert mikor a
geofizikai kutatócsoport kocsija hazafelé tartott hétvégén
és a „főnökség” megálljt parancsolt, mondjuk a Vén Diófa
előtt, akkor neki is kellett rendelnie valamit és ez volt az
étlapon a legolcsóbb étel. Amikor valahogy rátestálódott
a műszeres brigád szakácsi tiszte, akkor meg már elkészí-
teni is megtanulta ezt a fogást, pont azért, mert – már ha
lehetett a piacon májat kapni – akkor olcsó volt, kiadós,
ráadásul éppen elkészülhetett egy mérési ponton a köte-
lező regisztrálási idő alatt, így nem kellett két pont kö-
zött átzötyögtetni a félkész ételt tíz-tizenöt kilométernyi
dűlőúton át. Bár ezek a daliás idők már régen elmúltak,
Galagonya viszonya a májételekhez nemigen változott. Ha
asszonya kedvéért, aki szerette a rántott vagy natúr má-
jat, vásárolt egy kilónyit ebből a belsőségből, akkor is csak
az erek körüli leeső részeket kockázta fel és ebből csinált
reszteltet magának, a szeletelt részek élvezetét meghagyta
másoknak. Mikor „jól szaladt a szekér”, akkor meg jó
érzéssel vásárolt az őszi-téli ünnepekkor hízott kacsa
–, majd a