Category: 703. szám

Sylvia évek óta küzd azzal, hogy képtelen késsel és villával enni, és egy terapeuta segítségével próbál a probléma gyökeréhez jutni. A hipnózisszerű ülés során lassan kirajzolódik egy családi tragédia: testvérek, erőszakos apa, elfojtások, egy pszichiátriai múlt és egy eltitkolt politikai bűn.

A történet fokozatosan pszichológiai drámából számonkéréssé alakul. Kiderül, hogy Sylvia nem gyógyulni jött, hanem elégtételt keres, és az orvos múltjához kapcsolódó felelősséget akarja feltárni. A novella az emlékezet, a hallgatás és a történelmi bűnrészesség kérdéseit járja körül.

Palika minden nap ír az anyjának. Ezúttal Lancsouból küld SMS-t, korábban Odesszából, Rosztovból, Bakuból, Kabulból és más városokból jelentkezett. Az anya minden üzenettől megrendül, egyszerre büszke és aggódó.

A történet végén derül ki az abszurd csavar: Palika valójában nem világutazó ember, hanem egy kisvasút mozdonyvezetője, aki a vonalon közlekedve „járja be” ezeket a helyneveket. A rövid próza humorral és szeretettel mutatja meg az anya-fiú kapcsolatot.

Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.

Évek óta az utcán élt. Nem barátkozott senkivel. Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beleejtett valami pénzt az előtte levő papírdobozba. Nem ivott, nem volt erőszakos, a háziak szinte észre sem vették.

Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek a kutyájával arra járt. Rendőrt hívtak, mentőt, de sem életjelet, sem idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak. Az önkormányzat számlájára temették el. „Tulajdonképpen nem is halt meg senki” – mondta az egyik sírásó.