Duckhilles

Category: 703. szám

  • Kavarodott

    talán jobb lesz talán áspis
    gyöngyöt szül a kalamáris
    tetkót rajzol alkaromra
    nem hétköznap alkalomra

    nem találom az eszemet
    megittam a faecetet
    kimarta a sav a gyomrom
    ez lett végül az én poklom

  • A szeretet varázsa

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdőszéli kis kunyhó, abban élt egy szegény család, nagy-nagy szeretetben. Az apa és az anya tiszteletre, becsületre nevelte mind a nyolc gyermekét. A családdal együtt élt a nagymama és a nagypapa is, így aztán tizenketten laktak a kicsi kunyhóban.

    Egy téli estén azonban történt valami, ami megváltoztatta mindannyiuk életét. Odakinn fogcsikorgató hideg volt, odabenn a kunyhóban azonban melegség áradt szét a falak között. A sarokban egy öreg kandalló állt, amiben tűz lobogott. Ekkor kopogtatott be egy átfázott öreg vándor, akit a család befogadott, megmelegített és megvacsoráztatott.

    Másnap este a koldus előkelő úriemberként tért vissza. Elárulta, hogy valójában gazdag, és azért járt álruhában, hogy olyan jó embereket találjon, akik nem a ruhája alapján ítélik meg. Meghatotta a család jósága, ezért meghívta őket, hogy életük végéig éljenek vele a nagy városi házában. Ettől a naptól kezdve többé nem kellett nélkülözniük.

  • Engedj be

    Őszt görgetek magam előtt.
    Megsárgult köntösbe bújnak a fák.
    Erdő mélyén nem dalol a nyár.
    Mögöttem elhervadt,
    eltaposott árnyak maradtak.

    Mire az őszi falevél lehull,
    engedj be szívedbe.
    Tán ott, tombol még a nyár.

    Mire az utolsó levél lehull,
    engedj be magadhoz,
    hisz halált hoz a kinti világra
    lopakodva az éj.

  • Tócsában

    tócsában rigó
    önfeledten
    nézzük egymást
    ketten ő fürdik a
    jóban én átvonulóban

    hull az eső félrehúzódott
    égi szemöldök hámlik
    homlok

    nézz le atyám
    tócsában rigó
    fürdik a fürdik az
    emberi jó

  • Helsinki

    Glóriát vetett rád a tompa utcalámpafény
    először hagytuk ki huszonhatodikán az ünnepnapi háborúkat
    hideg volt a kezed az esőtől
    testedről foszlottak az évek

    Azóta sok reggel elmúlt sok napsütéses óra
    a kerti színek egy árnyalattal világosabbak lettek
    a természetben nincsenek stádiumok a gyászra
    ma öt éve vágtuk ki a körtefákat

  • Megjöttek a fiúk

    Megjöttek a fiúk
    A háborúból
    Már amelyik

    Lovam két
    Évszázada iszik
    Romlott kútból

    Romlott álmom
    Álmos csillagfű
    Álmodozott rólam

    Rólad rólunk
    Róka bámul
    Bárkát Atlantisz
    Kocsmái ideiglenesen
    Zárva

  • Esti remény

    Hat küszöböt már átléptem
    A hetedik felé megyek szépen
    A sebesség nem a régi már
    És oly kihalt az út menti táj

    Talán valahol a küzdelem végén
    Lesz még sok bátorító élmény
    És várnak ölelésre tárt karok
    Valahogy elmúlni még nem akarok

  • Gyerekből család, családból gyerek

    A Grecsó fivérekkel készült interjú a testvéri kapcsolatról, az apaságról, a családalapítás halogatásáról és a szeretet gyakorlati oldaláról szól. Grecsó Zoltán arról beszél, hogy vágyik az apaságra, mégis tart a felelősségtől és az anyagi, lelki bizonytalanságtól. Grecsó Krisztián szerint gyereknek soha nincs „ideális” időpontja, az apaság pedig folyamatosan alakuló, mélyülő történet.

    A beszélgetésben szó esik a feltétel nélküli szeretetről, a generációs mintákról, a párkapcsolat próbatételéről, az önismeretről és a szeretet elfogadásának nehézségéről is. A testvérek gyerekkori emléket is felidéznek: Krisztián kilencévesen a locsolópénzéből balatoni családi nyaralást szervezett, amely Zoltán számára máig meghatározó emlék. Az interjú végén a segítő attitűdről és a sérülékeny emberekhez való viszonyról is beszélnek.

  • A hal

    Csend a csöndhöz, csönd a csendhez
    in memoriam Arany János

    A folyónak meg se kottyant
    hajtja a hal
    egy-egy parttal
    arany jobbján
    ezüst balján

    Gyöngybuborék ha fölbuggyan
    mikor csobban mikor loccsan
    reped a csönd pókhálósan
    roppan a csend visszhangosan