Category: 703. szám

  • Késsel és villával

    Sylvia évek óta küzd azzal, hogy képtelen késsel és villával enni, és egy terapeuta segítségével próbál a probléma gyökeréhez jutni. A hipnózisszerű ülés során lassan kirajzolódik egy családi tragédia: testvérek, erőszakos apa, elfojtások, egy pszichiátriai múlt és egy eltitkolt politikai bűn.

    A történet fokozatosan pszichológiai drámából számonkéréssé alakul. Kiderül, hogy Sylvia nem gyógyulni jött, hanem elégtételt keres, és az orvos múltjához kapcsolódó felelősséget akarja feltárni. A novella az emlékezet, a hallgatás és a történelmi bűnrészesség kérdéseit járja körül.

  • Hát ez kiráj

    a pünkösdi királynak csak
    réz a koronája
    nem kell hogy az évszázadok
    rozsdáját kiállja

    papírpalást festett jogar
    országalma fából
    aranyfesték az idővel
    lekopik magától

  • Palika a vonaton

    Palika minden nap ír az anyjának. Ezúttal Lancsouból küld SMS-t, korábban Odesszából, Rosztovból, Bakuból, Kabulból és más városokból jelentkezett. Az anya minden üzenettől megrendül, egyszerre büszke és aggódó.

    A történet végén derül ki az abszurd csavar: Palika valójában nem világutazó ember, hanem egy kisvasút mozdonyvezetője, aki a vonalon közlekedve „járja be” ezeket a helyneveket. A rövid próza humorral és szeretettel mutatja meg az anya-fiú kapcsolatot.

  • Pech

    Nyolcvanéves szabadságom
    töltöm itt, a Földön.
    Nagy pechem, hogy éppen most,
    és épp a Földön töltöm…

    Százezer év fenn a Mennyben,
    utána is ennyi,
    remélem, hogy legközelebb
    máshova kell menni!

  • Lecsó

    A szerző szerint a lecsó maga a világbéke, vagy legalábbis a magyar ember megnyugvásának egyik formája. A lecsó közös élmény: szállón, panelben, kertben vagy bográcsban is készülhet, és valahogy mindenkihez köze van.

    A napló személyes emlékeken keresztül beszél a lecsóhoz fűződő viszonyról: gyerekkori rossz élményről, nagyszülőkről, dédanyáról, panelházak nyári szagáról, szerelemről és arról, hogyan válik egy egyszerű étel időutazássá, elfogadássá és túlélési metaforává.

  • A cím a végén lesz

    egy harmincnyolcas
    az orrában összegyűrt újságpapír
    azt később kivettem
    egy negyvenes
    egy negyvenkettes
    negyvenhármas kétszer – akkor voltam
    katona

    ez volt az én bakancslistám

  • Hátizsák projekt

    A cikk Norbert Brandt történetét mutatja be, aki húsz évet élt hajléktalanként, majd Németország iskoláiban kezdett beszélni tapasztalatairól. A Rucksack, vagyis Hátizsák projekt lényege, hogy személyes tárgyakon és élményeken keresztül, közvetlen párbeszédben ismertesse meg a diákokkal az utcai élet valóságát.

    A projekt célja az előítéletek csökkentése, az érzékenyítés és az őszinte kérdezés lehetőségének megteremtése. A cikk kitér arra is, hogy Norbert egészségi állapota romlott, ezért szeretné továbbadni tudását másoknak.

  • Requiem

    Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.

    Évek óta az utcán élt. Nem barátkozott senkivel. Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beleejtett valami pénzt az előtte levő papírdobozba. Nem ivott, nem volt erőszakos, a háziak szinte észre sem vették.

    Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek a kutyájával arra járt. Rendőrt hívtak, mentőt, de sem életjelet, sem idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak. Az önkormányzat számlájára temették el. „Tulajdonképpen nem is halt meg senki” – mondta az egyik sírásó.

  • Drága barátaim, kedves majmok

    A könyvajánló Csányi Vilmos kötete kapcsán az emberi viselkedés, a közösségi működés és a modern társadalom ellentmondásairól beszél. A szöveg szerint a szerző tudományos alapossággal, mégis humorral és közérthetően vizsgálja, hogyan hatnak ősi beidegződéseink a mai döntéseinkre.

    Szó esik a járványhelyzetről, a bezártságról, a klímaválságról és arról, hogy miért nehéz az embereket rávenni a távoli jövő érdekében hozott áldozatokra. A kötet egyszerre etológiai és társadalmi tükör.